Novak Djokovics átgázolt a mezőnyön és az Australian Openen nyert tizedik trófeáját is magasba emelhette (Fotó: Reuters)

Kevesekben volt kétség a döntőhöz közeledve afelől, hogy Novak Djokovics tízszeres Australian Open- és 22-szeres Grand Slam-győztesként hagyja el Melbourne-t január végén, bár a férfimezőny olyan hektikus volt az idei Australian Openen, mint amilyen a női szokott lenni a majortornákon. A világelső Carlos Alcaraz sérülés miatt el sem indult, a hazai kedvenc Nick Kyrgios térdében cisztát találtak alig néhány nappal a rajt előtt, pedig őt is esélyesnek tartották a szerb megszorongatására. A legmagasabban rangsorolt játékosok közül jó néhány elhullott a korai szakaszban, szinte sosem hallott nevű amerikai játékosok végeztek „nagytakarítást” a mezőnyben – akik talán az Egyesült Államok új aranygenerációját alkotják majd, a legjobb 32-be ugyanis nyolcan is bejutottak.

A bajnok – Thury Gábor jegyzete

A címvédő Rafael Nadalt Mackenzie McDonald búcsúztatta a második fordulóban, a spanyol klasszis pedig a meccs után bejelentette, sérülés miatt hetekre kidőlt. Ugyancsak a 64 között esett ki a tavalyi Roland Garros elődöntőjében horrorbalesetet szenvedő, bokaszalag-szakadása után visszatérő Alexander Zverev, akit a szerencsés vesztesként főtáblára jutó Michael Mmoh győzött le; és nem járt jobban a tavaly két Grand Slam-döntőt játszó, második kiemelt Casper Ruud sem, akin Jenson Brooksby fogott ki. Óriásit ment a 22 éves Sebastian Korda, aki 29. kiemeltként a harmadik körben kiütötte az előző két évben is döntőt játszó, 2021-ben US Open-győztes Danyiil Medvegyevet. Korda a nyolcaddöntőben Hubert Hurkacznál is jobbnak bizonyult, a negyeddöntőt viszont csuklósérülése miatt feladta az orosz Karen Hacsanov ellen.

A skalpok után leginkább úgy feleződött az amerikaiak létszáma, hogy egymással kerültek össze. A negyeddöntőt egymás ellen vívó Ben Sheltonnak és Tommy Paulnak igazából kemény ellenfél sem jutott a korábbi játéknapokon, kettejük csatájából végül Paul jutott elődöntőbe, akin aztán simán átgázolt Djokovics. Meglepetés volt még a tavalyi U21-es ATP-világbajnokság egyik legerősebb játékosa, a 21 éves cseh Jirí Lehecka menetelése is, aki a horvát Borna Coricot, a brit Cameron Norrie-t és a kanadai Félix Auger-Aliassime-ot is megtréfálta, tovább csökkentve a szerb klasszis érdemi kihívóinak számát. Míg a leendő amerikai csillagok parádéztak, 8. kiemelt honfitársuk, Taylor Fritz nem élte túl a második kört, miután a szabadkártyás ausztrál Alexei Popyrin jobbnak bizonyult nála – Ben Shelton rögtön revansot is vett Fritz vereségéért, három szettben véget vetett a hazai kedvenc Grand Slam-szereplésének.

Djokovics parádésa teniszezett a döntőben (Fotó: Reuters)

NAGYOBB MÉRETÉRT KATTINTSON A KÉPRE! NS-GRAFIKA: KRISTÓ PÉTER

Mindeközben Novak Djokovics szépen menetelt az újabb bajnoki cím felé. Bár combhajlító izma megsérült a torna előtt, még arra is volt lehetősége – no meg idegei és megfelelően felkészült orvosi csapata –, hogy összeszedje magát, és maga mögött hagyja fájdalmait a megméretés előrehaladtával. Az Australian Open elején kicsit még érezni lehetett a játékán, hogy nem százszázalékos az állapota, ám az első fordulóban Roberto Carballésnak így is „odavágott” 6:0-val a harmadik szettben; bár a 64-es táblán elveszített egy játszmát a kvalifikációból érkező Enzo Couacaud ellen, a meccs végére kifárasztotta a franciát, és éppen azzal a határozottsággal zárta a találkozót, mint a megelőzőt. Ezután Grigor Dimitrovon volt a sor, hogy megszorongassa a 22. majortrófeájára hajtó 35 éves teniszezőt, ám ő is kudarcot vallott – noha ellene különösen látszott, hogy egészségi problémákkal küzd a szerb, ez is csak arra volt elég a bolgárnak, hogy kiharcoljon egy rövidítést, amelyet aztán elveszített. Innentől végképp semmi kétség sem maradt afelől, hogy a szerb zseni a fináléig menetel, fizikailag összeszedte magát, Alex de Minaurt gyakorlatilag a földbe döngölte. Hiába reménykedtek a Djokovicsot nem kedvelők, hogy majd Andrej Rubljov megszorongatja a negyeddöntőben, nekik is csalódniuk kellett. Paul sem volt igazán a pályán az elődöntőben, ha pontot szerzett, azt is többnyire annak köszönhette, hogy Djokovics a tőle megszokottnál kicsit szétszórtabban kezdte a találkozót.

Sztefanosz Cicipasz pedig hiába fogadkozott, hogy a 2021-ben elveszített Roland Garros-döntő után visszavág neki, a finálé első szettjében őt is állva hagyta a szerb, s bár a második játsz­mában labdája is volt az egyenlítéshez, a görög nem tudott élni a lehetőséggel. Így is ő volt az egyetlen, aki érdemben lépést tudott tartani a szerbbel, de mindkét rövidítést elveszítette. Újabb győzelme nyomán pedig olyan érzelmek törtek elő az immár 22-szeres Grand Slam-bajnok Novak Djokovicsból, hogy talán ő maga is meglepődött, nemhogy a rajongók: perceken keresztül zokogott a páholyában, miközben édesanyja és testvére ölelgette.

Felmászott páholyába, és édesanyja, valamint testvére karjai között zokogott Novak Djokovics 22. Grand Slam-győzelme után (Fotó: Reuters)

Rengeteg minden benne lehetett ebben az érzelemkitörésben. Például úgy tért vissza Melbourne-be, hogy tavaly hatalmas felhajtás mellett oltatlansága miatt kiutasították az országból, és utána nagyon nehezen talált magára. Aztán Rafael Nadal ellépett tőle a Grand Slam-győzelmek tekintetében, és a világelsőségét is elvesztette. Most viszont visszaszerezte, amit elbukott, hiszen amellett, hogy tizedik Australian Open-döntőjét is megnyerte, ráadásul az egész tornán egyetlen szettet veszített, majortrófeák számában befogta a spanyol klasszist, így vasárnap óta ő is rekordernek mondhatja magát – egyúttal hétfőtől ismét élre áll a nemzetközi rangsorban.

Lehet szeretni, lehet nem szeretni, de vitathatatlan: mentálisan betonbiztos, és tenisztudásban is a mezőny fölé emelkedett. Sokkal jobb állapotban van fizikailag, mint Rafael Nadal, így meglehet, jócskán túl fogja szárnyalni riválisa eredményeit.

MINI INTERJÚ

– Az újabb trófeával a kezében hogyan látja az elmúlt néhány hetet? – Nagy büszkeséget és elégedettséget érzek most, nem véletlen, hogy összeomlottam érzelmileg, amikor a győzelem után odamentem a páholyomhoz, és megöleltem az édesanyámat, a testvéremet. Egészen addig nem engedhettem meg magamnak, hogy bármi elvonja a figyelmemet a játékról, ez pedig most mentálisan hatalmas energiákat emésztett fel. Két és fél héttel korábban nemigen láttam az esélyt a végső győzelemre. A torna elején küszködtem a lábammal is, túlélőtúra volt minden mérkőzés. Az volt a szerencsém, hogy a pihenőnapok lehetőséget adtak a kezelésekre és a regenerálódásra. – Mikor billent át ezen a helyzeten, a sérülésén? – A negyedik fordulótól kezdve már nem zavart annyira. Egyre jobban játszottam, és egészen komfortosan éreztem magamat a legjobb tizenhat között, majd a negyeddöntőben és az elődöntőben is. Azt persze tudtam, hogy a finálé Cicipasz ellen egész más lesz, mint akármelyik másik találkozó a torna korábbi szakaszaiban, láttam, milyen remekül játszott, hogy mennyire dominált a meccsein. – Hogyan értékeli a döntőt? – Kiválóan kezdtem, és az első szett le is ment 36 perc alatt, a második játszmában viszont ő teniszezett jobban, voltak lehetőségei, még szettlabdája is, ezeket azonban nem tudta kihasználni. Higgadt maradtam mindkét rövidítésben a második és a harmadik szett végén is, nagy megkönnyebbülés volt, amikor befejeztem az utolsó labdamenetet, annyi érzelem szabadult fel bennem, hogy még most is nehéz rá szavakat találnom. Nagyon hosszú út volt, mire ismét idáig jutottam, de nagyon különleges is. – A tavalyi kiutasítására gondol? –Benne van az is, kicsit ideges voltam, milyen lesz itt a fogadtatásom, de pozitív az élmény, jól éreztem magam a pályán és azon kívül is, másképp nem teljesítettem volna ilyen jól. Akadtak nehéz helyzetek most is, például ami apámmal történt, miután az orosz szurkolókkal fotózkodott, és a sérülésem, de egyben kellett tartanom magamat. Ezért vagyok nagyon hálás azoknak, akik itt voltak velem, segítettek fenntartani a napi rutint. (ausopen.com)

NS-SZAKÉRTŐ

„Még egykori teniszezőként is nehéz elképzelni, hogyan lehet olyan magas színvonalon és főként ilyen hosszú ideig űzni ezt a sportot, mint ahogyan Novak Djokovics. Mentálisan ő az egyik legerősebb – ha nem a legerősebb – játékos, emellett pedig kiválóak a ritörnjei, a szervái, hihetetlenül gyors, nem is tudok olyan pontot mondani a játékában, ahol sebezhető lenne. Emellett pedig köztudott, hogy a pályán kívül is nagyon odafigyel magára: az étkezésére, a fizikai állapotára, a rehabilitációjára. A szerb klasszist ezenkívül nagyon megviselhette, hogy tavaly nem tudott pályára lépni Melbourne-ben, így pedig valószínűleg még jobban akarta a 10. győzelmet. Látok több fiatalt, aki majd átveheti előbb-utóbb Roger Federer, Rafael Nadal és Djokovics helyét, de szerintem még egy ekkora trió nem fog a közeljövőben megjelenni a porondon. Ettől függetlenül nagyszerű a férfiteniszben, hogy bárkiből kijöhet olyan extra teljesítmény egy adott héten, amivel messzire juthat a nagyobb eseményeken, de jelenleg a végén még mindig a „nagy hármas” egyik tagja a legesélyesebb. Egyébként rendkívül szorosak a meccsek, egy-egy labdameneten, nüanszokon múlik minden. Sztefanosz Cicipasznak is volt a döntőben szettlabdája a második játszmában... Azt pedig feltétlenül tegyük hozzá: Fucsovics Mártonnak is ebben az elképesztően erős mezőnyben kell helytállnia, most is nyert két mérkőzést, ami remek teljesítmény” – Markovits László a Magyar Tenisz-szövetség alelnöke.