Sinner visszavágott Alcaraznak, először lett bajnok Wimbledonban

WIMBLEDON, LONDON (53 550 000 font, fű)
FÉRFI EGYES, DÖNTŐ
Jannik Sinner (olasz, 1.)–Carlos Alcaraz (spanyol, 2.) 4:6, 6:4, 6:4, 6:4

A világelső Jannik Sinner hullámvölgybe került a Carlos Alcaraztól a Roland Garros-döntőben elszenvedett vereségét követően. A harmadik wimbledoni sikerére készülő spanyol eközben óriási lendülettel érkezett az angol nyílt teniszbajnokságra – ezelőtt csak a barcelonai 500-as döntőjében kapott ki Holger Runétől áprilisban –, győzött Bad Homburgban, míg az olasz a Garros után váratlanul kiesett a hallei 500-as második körében, és a wimbledoni nyolcaddöntőben is megúszott egy valószínűsíthető kiesést, amikor Grigor Dimitrov (21.) kétszettes előnyben sérülés miatt feladta a meccset. Sinner azonban a torna hátralévő részében felszívta magát, és a fináléban ismét sikerült majdhogynem megingathatatlanul játszania, elfelejtve, hogyan járt a párizsi döntőben Alcaraz ellen.

A mérkőzés első két felvonásában – a vártaknak megfelelően – nüanszok választották el a két játékost. Magabiztos adogatójátékok után 2:2-nél néhány spanyol hibát követően Sinner brékelt először, de három játékkal később már fordított volt a játék képe, az olasz világelső rontogatott, 3:4-nél Alcaraz visszabrékelt. Az elsőként fogadójátékot nyerő Sinnernek aztán a játszmában maradásért kellett adogatnia – egy spanyol nyesésnél elcsúszott, ezzel szett- és bréklabdája lett Alcaraznak, amit egy jó szervával előbb még hárított, ám kettős hibája után a spanyol megkapta a második lehetőséget fogadóként a játszmaelőnyhöz. Egy hosszú és fantasztikus labdamenetet ragyogó fonák kereszttel zárt le Alcaraz, ezzel megvolt a szettelőny – hiába vezetett 4:2-re is Sinner egy ponton.

Erre alaposan felpörgött az olasz világelső, gyorsan három fogadóelőnyhöz jutott, és két hibáját még kihasznált Alcaraz, a harmadik bréklabdánál már ő hibázott. Próbálta üldözni riválisát, azonban Sinner a következő játékot megfordította a spanyol fogadóelőnyéről. Ebben az időszakban az olasz teniszezett valamivel stabilabban, de összességében nagyjából kiegyenlített volt a játék mind a nyerők, mind a ki nem kényszerített hibák tekintetében. Sinner végigvitte az előnyét – a játszma végén megint káprázatos labdamenet döntött a szett sorsáról, az olasz iparkodott, s elérte és sikeresen visszatette Alcaraz keresztjét.

A DÖNTŐ ÖT LEGSZEBB PONTJA

A harmadik játszma elején mintha Alcaraz került volna kisebb hullámvölgybe, ám így is megfordította az első adogatójátékát két bréklabdáról – egy-egy tévesztés után mindig előhúzott egy olyan ütést, amivel riválisa nyomában maradt. Viszont egyre inkább Sinner volt az, aki támadólag tudott fellépni, és ráerőltetni a játékát riválisára, míg Alcaraz elkezdett hullámzóvá válni a szerváiban. 4:4-ig így is fej fej mellett haladtak, de ekkor Sinner megint bréklabdához jutott, és bár kiváló röptéje valószínűleg magától is nyerő ütés lett volna, ezúttal Alcaraz csúszott el kiélezett helyzetben. Sinner magabiztos adogatójátékkal erősítette meg a fórját, és került ezzel együtt szettelőnybe.

Vajon az önbizalma is ekkor „csúszott le” a spanyolnak? Annyi bizonyos, hogy nagyjából két és negyed órányi játék után a negyedik szett elején látszódott először igazán: valamerre el fog dőlni a mérleg nyelve, és egyre inkább Sinner győzelme mellett szóltak az érvek, aki egyre hatékonyabban ütötte be az első szerváit, s az alapvonalról is ellenállhatatlanul játszott. 1:1-nél megint az olasz brékelt, előtte és utána pedig egy-egy semmire nyert adogatójátékkal rukkolt ki. A spanyol eddigre már valóban alig találta az ellenszert, és ahogy az gyakran lenni szokott, még a szerencse sem állt mellé – egy, a hálón éppen átbucskázó labdával lett 4:2 Sinner javára. A következő adogatójátékánál hosszú idő után ő ingott meg, ám Alcaraz egymás utáni négy rontásból, két bréklabdáról bukta a játékot – a meccsben maradásért még sikerrel adogatott, de utána nem volt mit tenni, három mérkőzéslabdából csak az elsőt hárította.

Jannik Sinner öt, sorozatban elbukott ATP-mérkőzést és a Roland Garros-döntőben, három meccslabdáról elszenvedett keserű vereséget követően visszavágott Alcaraznak, akinek ezzel nemcsak 24 mérkőzéses veretlenségi szériájára került pont, hanem hibátlan Grand Slam-döntős mérlege is odalett – öt győztes GS-finálé után a hatodikat elveszítette, és nem tudott egymás után háromszor Wimbledon bajnokává válni. Ezzel szemben az olasz világelső először (és egyesben első olaszként) nyerte meg az angol nyílt teniszbajnokságot – a négy nagy torna közül pedig már csak a Roland Garros hiányzik neki.

„Kemény volt a párizsi vereség, de mindent egybevetve nem számít, hogyan nyered meg vagy veszíted el a nagy tornákat, csak meg kell értened, mit csináltál rosszul, dolgozni a hibák kijavításán – pontosan ezt tettük mi is. Idővel megpróbáltuk elfogadni a kudarcot, és folytatni a munkát: ennek is köszönhető, hogy most én emelhettem fel a trófeát” – fogalmazott a győztes a döntő után még a pályán.

„Mindig nehéz elfogadni a vereséget, de most nekem kell továbblépnem. Boldoggá tesz, hogy miközben a pályán rivalizálunk egymással, a pályán kívül barátságot ápolhatok Jannikkal. Az ilyen összecsapások által válok én is jobb játékossá” – mondta Alcaraz a találkozót követően szintén a pályán.

ÖSSZEFOGLALÓ