– A Budapesti Honvéd SE női teniszcsapata mind a tizenöt párharcát – beleértve a csoportküzdelmeket és a rájátszást – sikerrel vette a csapatbajnokság első osztályában, és feljutott a Szuperligába a következő szezonra. Hogyan látta a csapat teljesítményét?
– Hatalmas sikerként könyvelem el, főleg úgy, hogy a szakosztály ez év elején indult újra, és félve vágtunk bele az első osztály küzdelmeibe, végül bátor döntést hoztunk: próbáljuk meg! – mondta a játékosként egyesben és párosban is WTA-tornagyőzelemig, a 2001-es Roland Garroson a legjobb 32-ig jutó Gubacsi Zsófia. – Minél nagyobb létszámra törekedtünk, így minden rangadóra, valamennyi meccsre ki tudtunk állni. Sokszor problémás, hogy a női csapatbajnokság elhúzódik, és a klubok nem mindig tudják a legjobbjaikat játszatni, hiszen sok a verseny, nincsenek itthon, jönnek-mennek. Mi számos fiatallal, bő kerettel neveztünk – nagy dicsőség, hogy sikerült egyből a Szuperligába feljutnunk.
– Tavaly decemberben kötött partnerséget egyesülete, a Gubacsi Zsófi Tenisz Klub SE a Honvéddal, ezáltal az önnél készülő játékosok a Honvéd színeiben versenyeznek. Most ősszel pedig többek között Kis-Czakó Eszterrel ünnepelhették a feljutást, aki eredetileg az ön klubjának teniszezője. Hogyan látja eddigi együttműködésüket, egyesület és egyesület között?
– Az eredmények önmagukért beszélnek. Kis-Czakó Eszti utánpótlás-válogatott játékos, a felnőtt magyar bajnokságban egyéniben és párosban is második lett, a téli és nyári küzdelmekben egyaránt. Már-már a topjátékosok között a helye a honi mezőnyben, lehet rá számítani. De sok ifjú, tizenhat éves sportolónk versenyzett, sőt a döntő meccsekre a még fiatalabbakat is „bedobtuk”, ők is helytálltak, megnyerték a mérkőzéseiket.
– Mire számít a csapattól jövőre a legmagasabb szinten?
– Nem tervezünk nagy erősítést, persze ha érkeznek újak a klubba, szívesen bevesszük őket, de alapvetően a meglévő csapatból szeretnénk összeállítani a keretet, akik a Szuperligába valók. Néhány játékosnak még idő kell, hogy felnőjön erre a szintre, amint említettem, sokan utánpótláskorúak. Most a középmezőnybe sorolnám magunkat, ami nem kishitűség, ugyanis vannak nagyon erős csapatok. Az is lényeges, mennyit erősítenek ezek a klubok, illetve sokszor előfordul, hogy egy-egy topjátékost hívnak meg kimondottan a rangadókra, olyankor megint más a felállás.
– Pályafutását 2007-ben fejezte be, egyesületét 2008-ban alapította, tehát csak rövid időre mondott búcsút a versenytenisznek. Miben másabb ezt megélni a pályán, mint a pálya mellett, edzőként?
– Teljesen más, de örülök, hogy nem szakadtam el a tenisztől. Azért folytattam ilyenformán, mert igazán szeretem a sportágat, számos szép pillanatot élhettem meg. Nyilván voltak nehézségek is, így az utazások hétről hétre, amit profi karrierem lezárásával magam mögött hagytam. Ezek után döbbentem rá, valamilyen módon mégis szeretném folytatni, és megalapítottam a klubomat, amelyet azóta is építgetek. Aktív játékosként nagyon sokat kaptam a Honvédtól, gyerekként kerültem oda, és tizenhárom évig versenyeztem a színeiben. Amikor volt egyesületemben újra szerettek volna tenisszel foglalkozni, és megkerestek, nem volt kérdés, hogy élek a lehetőséggel, és amiben tudom, segítem őket.