Rp. gyorskorcsolya: Tudjuk, milyen olimpiai bajnokként hazatérni – Liu Shaolin Sándor

– Hétfőn becsöngetnek a Gyakorló Jégcsarnokban – várja már?
– Egyre jobban hiányoznak a többiek, bár sokakkal egymás közelében lakunk, így csináltunk közös programokat a pihenőidő során is, de jó lesz újra találkozni a társakkal, igaz, a járvány miatt ezúttal kicsit másként üdvözölhetjük egymást: elmaradnak a nagy ölelgetések.

– A közös programok miből álltak?
– Leginkább kerékpározásból.

– Vagyis ez továbbra is nagy szerelem?
– Igen, az, és a többiek is így vannak vele. Május hetedikén ismét körbetekerjük a Balatont.

– Egy nap alatt?!
– Hát, ha a lányok is meghúzzák, és mehetünk a saját tempónkban, akkor egy nap alatt körbeérünk.

– Jelenleg még nincs jég a Gyakorló Jégcsarnokban: hogyan néz ki a felkészülés eleje?
– Már mindannyian mocorgunk egyénileg, és az első két hétben inkább futni fogunk – jó sokat. A Városligetben ilyenkor gyakran lehet velünk találkozni, de a Normafához is sokszor feljárunk az év ezen időszakában. Aztán május 23-án Livignóba utazunk, az lesz az első edzőtáborunk, és ilyenből még lesz másik kettő is a szezon kezdetéig: ha minden jól megy, egy Hollandiában, és a harmadik ismét Olaszországban. Szóval, jégre még egy ideig nem megyünk, de nem is baj, így is épp elég lesz megküzdeni az izomlázzal.

– Az még úgy is jön, hogy a pihenő alatt senki sem állt le teljesen?
– Igen, ez kikerülhetetlen.

– Március eleje óta nem volt jégen, ennyi idő után már hiányzik a korcsolyázás?
– Még nem. De a kerékpározás kapcsán is akkor támadt fel bennem a vágy, amikor elővettem a biciklimet – egyből nyeregbe akartam ülni, és tekerni legalább száz kilométert. A korival is így lesz: amikor felhúzom a cipőt, már bizseregni fog a vérem.

– Tudja pontosan, mi vár a csapatra az olimpiai felkészülés során?
– Túl sok meglepetés biztosan nem. Az elmúlt időszak megmutatta, jó az, amit csinálunk, ráadásul tele vagyunk motivációval: újra győzni szeretnék. Tudjuk, milyen olimpiai bajnokként hazatérni Magyarországra, ezt szeretnénk ismét átélni. Ezért fogunk dolgozni, és ezért…

– …várjon, várjon, ne szaladjunk túl egy fontos mondaton! Az újra győzni kitétel alatt mire gondol: a címvédésre, vagy az egyéni versenyekre?
– Ha mindkettő összejönne, akkor lennék a legboldogabb, vagyis, ha megvédenénk az olimpiai bajnoki címünket a váltóval, és ha egyéniben is ott állhatnék a dobogón.

– Pjongcsang után elárulta, hogy az olimpia előtti egy évben lemondott mindenről, csak a felkészülésre koncentrált – hogy volt képest ezt hónapokon keresztül véghez vinni?
– Mindig is összeszedett versenyző voltam. Vannak időszakok, amikor ki lehet engedni, amikor lehet bulizni, de ez nem az az időszak. Szerencsésnek tartom magam, mert jól kezelem a nehéz szituációkat, tudom, hogyan érhetem el saját magamnál a koncentráltságot.

– Így született…?
– Nem, néha én is elakadok, de olyankor ott van a két edzőm, Lina és Bánhidi Ákos, és persze az öcsémre is mindig számíthatok.

– Ez eddig rendben is van, de amikor csörög a telefonja, és egy barátja elhívja valahová, sosem csábul el? Az edzői és a testvére nem állnak mindig ön mellett.
– Az emberek nagyobb hányada nem képes azokra a lépésekre, amelyek előrevisznek, én igen. Szeretem annyira a testemet, hogy nem tolok ki vele: nem eszem pizzát, mert tudom, akkor kétszer annyit kell dolgoznom a következő edzéseken. És szeretem magam annyira, hogy bármennyire is szeretnék, nem megyek el bulizni, mert tisztában vagyok azzal, hogy napok esnek ki a felkészülésből egy esetleges kilengést követően. A pjongcsangi olimpia utáni hetekben-hónapokban nem volt olyan szórakozóhely, olyan buli, ahol ne lettem volna ott, Peking után ez akár ismét így lehet, de addig nem. Most teljesíteni kell.

– Jobban, többet, mint négy évvel ezelőtt?
– Rengeteget fejlődött a sportágunk, de mi is – nagyképűség nélkül: a fejlődéshez mi, magyarok is hozzájárultunk. Gyakran elemezzük például az ellenfeleket, ebből sokat lehet tanulni.

– Hogy kell ezt elképzelni? Például: mit néz a vetélytársakon?
– Azt, hogy milyen hosszú egyeneseket mennek, hogyan jönnek ki a kanyarból, milyen jellegzetes hibái vannak egy-egy korisnak. Például Sébastien Lepape-nak…

– Jaj;
– Kedveli a francia srácot?

– Éppen ez ellenkezője: a palánk külső oldaláról nézve félelmetes, hogy a hosszú karjaival és a lábaival mit csinál a jégen.
– Na, éppen erre jó az elemzés: a világbajnokság előtt sokszor megnéztük a futását, így amikor egy futamba kerültünk vele, tudtuk, mit csinál, ennek megfelelően helyezkedtünk.

– Hétfőn elkezdődik a felkészülés, a szezon legfontosabb versenye a pekingi olimpia lesz, de előtte vár önökre négy, nehéznek ígérkező kvalifikációs világkupaverseny – felötlik önben néha-néha, hogy Pjongcsang előtt milyen nehezen sikerült megszerezni a váltókvótát?
– A kvalifikációs időszak önmagában nem jelent semmit: négy éve a váltóval küszködtünk, én ezer méteren az első, ötszázon a második voltam a rangsorban, aztán tudjuk, mi történt Pjongcsangban. Én azt mondom, az olimpia legyen hasonló, mint a négy évvel ezelőtti – a kvótaszerzés időszaka kapcsán csak az a fontos, hogy sikerrel vegyük az akadályokat. A hogyan és a miként másodlagos.