Peking 2022: Jöhet a csoda! – Liu Shaoang túl a koronavírus-fertőzésen

– Tényleg utazhat?
– Igen, minden követelménynek megfelelek, így kedd este végre felszállhatok a repülőre – válaszolta az FTC sportolója, Liu Shaoang, aki pozitív koronavírustesztje miatt nem utazhatott el a társaival múlt héten Pekingbe.

– Mi volt az első gondolata, amikor megkapta az értesítést a pozitív tesztről?
– Úgy gondoltam, hamar lecseng a történet, nem lesz miért aggódni. Az első pillanatokban nem gondoltam, hogy végül mégsem lesz nyugodt ez a néhány nap.

– Kinek mondta el először a rossz hírt?
– A testvéremnek, Shaolinnak. Még a családom többi tagjának sem szóltam eleinte, mert nem akartam, hogy feleslegesen izguljanak.

– Elárulja, hogyan reagált a bátyja?
– Nem idézném szó szerint a reakcióját... Shaolin nem értette, hogyan fordulhatott elő, ezzel egyébként így voltam én is: odafigyeltünk mindenre, önkéntes karanténba vonultunk egy szállodába, nem érintkeztünk senkivel, a Gyakorló Jégcsarnokban külön bejáraton közlekedtünk, folyamatosan teszteltek minket, tényleg óvatosak voltunk.

– Volt bármilyen tünete?
– Semmilyen.

– Vagyis tényleg kihagyás nélkül folytathatta az edzéseket?
– Igen.

– És miközben a sportág szerelmesei azért aggódtak, vajon elutazhat-e a társak után, ön szinte mindennap megrengette a Gyakorló Jégcsarnok falait: úgy hallottam, bődületes időket repesztett az edzéseken.
– Ezt ki mondta?

– Telegdi Attila, a szövetség gyorskorcsolya-ágazatának sportigazgatója.
– Akkor biztosan igazat mondott.

– Az azért örömteli, hogy a humorérzékét nem veszítette el ebben a nehéz helyzetben sem.
– Az első napok nem voltak könnyűek, rossz volt átélni, hogy nem utazhattam a csapattal Pekingbe – onnantól az volt a fontos, hogy kijussak az olimpiára. Beszéltem az orvosokkal, átnéztük a Covid-szabályzatot, tudtuk, ehhez mire van szükség, s mivel az első pillanattól nyugtatott mindenki, igyekeztem én is higgadt maradni.

– Bár nem hagyott ki edzéseket, de hogy érzi, a fizikai állapotában sem hozott negatív változást az intermezzo?
– Szerintem nem. Megkaptam az edzéstervet, és vagyok már annyira profi, hogy tudjam, hogyan is kell felépíteni egy-egy gyakorlást; de inkább érzésre próbáltam korcsolyázni ezekben a napokban, meg hát a „titkos informátora”, Telegdi Attila végig felügyelte a felkészülésemet.

– Nem volt furcsa a pekingi társak nélkül edzeni? Tudott iramot menni nélkülük is?
– A furcsa szó helyett azt mondanám, hogy más volt. Végig tisztában voltam vele, mire kell figyelnem, tudtam, hogyan kell edzenem – az elején nehéz és szokatlan volt, hiszen rögtön külön öltözőt kaptam, az itthon maradó társakban is volt némi félsz amiatt, hogy velem együtt jöttek fel a jégre.

– Kik vállalták, hogy edzenek önnel?
– Burján Csaba, Oláh Bence, Talabos Attila és Varnyú Alex dolgozott velem.

– A „koronavírusos” közjáték miatt változtak a pekingi céljai?
– Az előző néhány napban csak az lebegett a szemem előtt, hogy utazhassak az olimpiára, távolabbra nem is gondoltam. Amúgy valójában meg sem lepett, hogy éppen velem esett meg: ha visszatekintek a pályafutásomra, kijelenthetem, én vagyok a legbalszerencsésebb – velem mindig történik valami.

– De akkor Peking előtt ezt már letudtuk, innentől nem jöhet semmi rossz.
– Pontosan így gondolom én is. Minden nagyobb verseny előtt kell egy kis „tragédia”, ennek kapcsán sorolhatnám az eseteket, hiszen hol a derekam fájt, hol mentálisan jött egy malőr, hol a világbajnokságot felvezető verseny nem sikerült – s ha ezen túl vagyunk, jöhet a csoda!

– Azért ezzel vitatkoznék, hiszen az elért eredményei nem a csodának köszönhetőek, hanem a tehetségének, az elvégzett munkának, a szorgalmának.
– Azt nem is mondtam, hogy véletlenül esett meg a csoda. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor szereztem úgy érmet világversenyen, hogy elestek előttem, vagy valaki kilökte a másikat – nekem mindig mindenért nagyon is meg kellett dolgoznom.

– Ha minden jól megy, szerdán megérkezik Pekingbe, szombaton pedig már bajnokokat avatnak vegyes váltóban. Van realitása, hogy már az első versenynapon jégre lép a csapatban?
– Nem tudom, erről még nem beszéltem az edzőkkel. Az átállással szerintem nem lesz problémám, nekem ez általában gyorsan és könnyen szokott menni.

– A férfiváltóban viszont biztosan szerepet kap, s nem lesz könnyű dolguk, hiszen a nehezebbik elődöntőből kell megkísérelniük a fináléba jutást.
– Kik lesznek az ellenfeleink?

– Ugye most viccel?
– Nem. Sohasem szoktam ezzel foglalkozni, nem néztem meg most sem a sorsolást.

– Dél-Korea, Oroszország és Hollandia lesz az ellenfél, míg a másik elődöntőbe Kanada mellett Kína, Olaszország és Japán kapott besorolást – utóbbi valamivel könnyebbnek ígérkezik.
– De miért rossz a mi elődöntőnk? Ez az olimpia, itt már nincsenek könnyű futamok, és ugyanez igaz az egyéni távok­ra is: az elejétől azzal kell számolnunk, hogy bármikor összejöhet egy olimpiai döntőnek is beillő futam. Ezzel nem szabad foglalkozni.

– Négy éve, a pjongcsangi olimpián mindhárom egyéni távon kizárták. Mit tanult abból a versenyből, miképp kamatoztathatja Pekingben az ott gyűjtött tapasztalatokat?
– A négy évvel ezelőttihez képest ezt az olimpiát megpróbálom élvezni, ha lehet, minden pillanatát. Persze igyekszem összeszedni magam, szeretném, ha nem történne meg, ami négy éve Pjongcsangban – akkor sokat hibáztam, ezúttal próbálok az ösztöneimre hallgatni és minden szituációt jól megoldani a jégen.