Tíz éve érte el olimpiai 7. helyezését Miklós Edit

Altenmarkt-Zauchenseében 40. hely, majd Cortina d’Ampezzóban 18. hely és kiesés. Miklós Edit 2014 elején ezekkel a nem túl veretes lesiklóeredményekkel hangolt a világkupában a februári szocsi olimpiára, és mivel azt megelőzően sem sikerült a legjobb tíz között végeznie az elitsorozatban, túlzás lenne azt állítani, hogy a magyar sportrajongók lélegzet-visszafojtva várták ötkarikás szereplését. Noha ekkor már egy ideje a 25 éves versenyző és a síszövetség akkori ügyvezető elnöke, Kaszó Klára is mondogatta, hogy küszöbön áll az áttörés, úgy tűnt, kettejükön kívül ebben más nem feltétlenül hisz.

Miután Szocsiban első versenyén, szuper-kombinációban a 16. helyen végzett, valami hasonló eredményre számítottunk tőle két nappal később lesiklásban is, hogy aztán a várakozásokra fittyet hányva fantasztikus menetével valósággal megrengesse a hazai sportvilágot. Vagány, bátor, mégis a felesleges kockázatokat kerülő síelésével a hetedik időt repesztette a klasszisokkal teletűzdelt mezőnyben, amivel egy csapásra felhelyezte Magyarországot az alpesi sí térképére. Bár éveken át hitt benne, hogy képes ilyen teljesítményre, a célba érés után kellett némi idő, mire tudatosult benne, mit is ért el.

„Jólesett a felém áradó sok szeretet, és bár előtte akadtak kétkedők, nekik is sikerült megmutatnom, hogy igenis meg lehet csinálni – mondta korábban lapunknak Miklós Edit. – A rengeteg kitartó munka eredménye volt ez. Kitűztem célként ezt az eredményt, és elhittem, hogy elérhető. Olyan nap volt az, amelyen sikerült mindent kizárnom magam körül, és csak a versenyre koncentráltam. Nem volt hibátlan menet, de azért jól ment.”

A csíkszeredai versenyző két héttel később ráadásul azt is bizonyította, nem csupán kicsúszott eredmény volt a szocsi remeklés, hiszen a világkupa Crans Montana-i állomásán az ötödik helyet érte el. Ezt követően három éven át tartotta kirobbanó formáját, további hét top 10-es helyezést elérve a világkupában – sőt, kétszer a dobogóra is felállhatott. Ennek fényében nagy reményeket fűzött a 2018-as olimpiához, ám két súlyos térdsérülés sajnos keresztülhúzta számításait, és a vártnál hamarabb be kellett fejeznie pályafutását. A tíz évvel ezelőtti olimpiai sikerére ugyanakkor a mai napig joggal lehet büszke, hiszen alpesi síben más magyar próbálkozó sem előtte, sem azóta nem jutott hasonló magasságokba.