Téli olimpia: a „legkeményebb” kérdésekbe is beleálltak Liuék

„Szép volt, fiúk!” – zúgott a gyereksereg a zuglói Csanádi Árpád Általános Iskola, Sportiskola és Középiskola Kozák Danutáról elnevezett tornatermében (amely mérete miatt hivatalosan csak 'tornaszoba', de ez részletkérdés). Nem véletlenül, hiszen hazánk első téli olimpiai bajnokai tették tiszteletüket, jobban mondva, az aranyérmes rövid pályás gyorskorcsolyaváltó két testvértagja, Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang, valamint edzőjük, Bánhidi Ákos.

„Azért fogadtuk el a felkérést, hogy ti lóghassatok” – próbálta meg a szerda délelőtti órán Shaolin belopni magát a gyerekek szívébe. Erre persze semmi szükség sincs: a kis nebulók amúgy is már az első pillanattól kezdve csillogó tekintettel kísérték őket (és aranyérmüket) a pódiumig.

Meg hát dehogy azért: valójában Shaolin az iskola tanulója volt, Shaoang (és húguk, Léna) pedig a mai napig az, így hát örömmel jöttel el, hogy találkozzanak volt és jelenlegi tanáraikkal, iskolatársaikkal, és meséljenek ötkarikás élményeikről.

„A rengeteg munka és a hit” – fogalmazta meg Bánhidi Ákos sikerük titkát, a tréner azt is elárulta: biztos volt benne, hogy nem büntetik meg őket a váltó döntőjében (mondjuk, nem is volt nagyon okuk rá a bíráknak), mert nála volt a lányától kapott plüssállat.

Shaolin arról is mesélt, hogyan próbálta ellátni tanácsokkal első olimpiáján szereplő öccsét az egyéni számokra, de nem járt sikerrel.

„Én is így éreztem magam az először. Ha megkérdeznétek, hogyan emlékszem vissza Szocsira, azt mondanám: sehogy. Egyetlen futamra sem emlékszem.”

Őszintén beszélt arról, hogy nehezen dolgozta fel Pjongcsangban azt, hogy nem szerzett egyéni érmet, ugyanakkor szerencsésnek tartja magát, hiszen például a műkorcsolyázókkal szemben nekik a sportág sajátossága miatt erre négyszer is volt esélyük – utolsó alkalommal éltek is vele.

Ezután következtek a gyerekek, vagyis ahogy a moderátor is jelezte, a „legkeményebb” kérdések, melyekbe természetesen Liuék simán beleálltak.

Vagyis vallottak arról, hogy szeretik-e az állatokat, félnek-e az eleséstől, nehéz-e fékezni a jégen, nem volt-e túl könnyű Pjongcsang vagy honnan tudják, hogy a rövid pályás gyorskorcsolya a legnehezebb sportág, ha mást nem is próbáltak?

„Nem mondtuk, hogy a legnehezebb. Az úszás nehezebb, mert próbáltuk, de nem ment” – válaszolta tréfásan Shaolin, akit természetesen Usain Boltról is megkérdeztek, hiszen a jamaicai sprinter egy üveg pezsgőt ígért olimpiai bajnokainknak.

„Mielőtt felálltunk volna a dobogóra, Ádó szólt, hogy csináljuk meg a Usain Boltot. A többiek nem is ismerték, az utolsó pillanatban mutattuk meg nekik a telefonunkon. A pezsgőt még nem küldte, de írni fogunk neki, már csak azért is, mert egy találkozót is szeretnénk vele összehozni.”

A délelőtt legmeghatóbb pillanatai voltak, amikor kivetítőn az egybegyűltek közösen megnézték az éremátadást, és meghallgatták, jobban mondva, elénekelték a Himnuszt. Ezután pedig jöhetett a legjobban várt rész: szép sorban öregdiákok, tanárok, majd a fiatalok rohamozták meg a testvérpárt autogramért és természetesen egy közös szelfiért mosolyogva, szemöldököt simogatva vagy „usainboltozva”.

A boldog gyereksereg láttán pedig egyértelművé vált: Magyarországnak új hősei születtek – amiben valójában továbbra is az a felfoghatatlan, hogy egy vérbeli téli sportágban.