„Hangulatra, érzésekre, érzelmekre messze ez a legjobb olimpia – jelentette ki az MTI-nek a sífutó Kónya Ádám, aki Pjongcsang és Peking után harmadszor vesz részt ötkarikás játékokon. – Már az különleges érzés volt, amikor kijöttünk vasárnap reggel a stadionba, és még nem is volt kint senki. Verseny közben hallottam szurkolni a magyarokat a célzónában, a családomat az egyik kanyarban, a schladmingi edzőmet az emelkedőn. Sokat jelent ez a biztatás futás közben.”
A 10+10 kilométeren 63. helyen végző versenyző egyedül a hideget szerette jobban a kínai fővárosban, de ahogy fogalmazott, lehűlés várható a Fiemme-völgyben is, amit személy szerint nagyon vár.
„Nagyon jól érzem magam, mert sokan vagyunk magyarok. Szerencsére nagy a sífutócsapat, huszonnégy éve nem volt ekkora, így nagyon jó a hangulat. Tudunk osztozni az örömben, és tudjuk egymást biztatni – fogalmazott a férfi sífutók első versenyszámában 68. helyezett Büki Ádám, akinek viszont a pénteki megnyitóünnepség kissé csalódáskeltő volt. – Nekünk gyakorlatilag csak egy bevonulás volt, sokat nem is láttunk belőle. Három órát vártunk egy öt másodperces vonulásért. De ott voltunk és részt vettünk rajta, ami azért önmagában is jó élmény.”
Egy másik klasszikus helyszínen, a bormiói lesiklópályán szintén maximálisan élvezi a hangulatot a budapesti születésű, de már izraeli színekben versenyző Szőllős Barnabás.
„Kínában nem voltak nézők a koronavírus-járány miatt, most itt van egy nagy stadion, ennek megfelelően fantasztikus az atmoszféra. Egyszerűen minden tetszik – mondta lelkesen a szombati lesiklásban 30. helyezett síző, aki másodszor szerepel olimpián, és négy éve kombinációban a hatodik helyen végzett. – Ami Kínában jobban tetszett, az az olimpiai falu, mert mindenki egy helyen volt. Most nagyon szét vagyunk szórva, így nincs meg az az olimpiai érzés. Bormióban csak két sportág képviselői laknak, a síalpinisták és a férfi alpesi sízők”.
