„Nagyszerű téli olimpiát rendeztek az olaszok, de a NOB-nak hatalmas megújulásra van szüksége” – Juan Antonio Samaranch NOB-alelnök az NS-nek

Utazás és logisztika a téli játékokon

– Alelnök úr, mindig megtiszteltetés beszélgetni Önnel. Hadd kérdezzem meg: hány kilométert utazott eddig a milánó–cortinai téli játékok alatt?
– Nem tudom, nem számoltam. Alapvetően nem vagyok a szétszórt helyszíneken megrendezett játékok híve, de ebben az esetben azt kell mondanom, az olaszok tökéletes munkát végeztek.

– Valóban?
– Bárhol jártam – Bormiótól Antholzon (Anterselván) át Milánóig – mindenütt rendkívüli volt a hangulat. Egészen különleges szellemiség jellemzi ezeket a játékokat.

– Azért kérdeztem rá a távolságra, mert mindig mérlegelni kell bizonyos szempontokat. A fenntarthatóság ma az egyik kulcsszó a NOB számára. Ugyanakkor, ha nem építünk új létesítményeket, hanem a meglévőket használjuk, mindez nagyobb utazási távolságokkal jár. Ha a kettőt összevetjük, megéri ez a „szétszórt” modell?
– Nemcsak az utazási időről van szó, hanem sok más tényezőről is. Például, ha egy nemzeti olimpiai bizottságnak az alpesi női versenyzőit Cortinában, a férfiakat pedig Bormióban kell kiszolgálnia, mindez kétszer akkora stábot jelent. Sok mindent figyelembe kell venni. A cél a fenntarthatóság, de hogy a szétszórt rendezés, a meglévő infrastruktúra használata, kontra utazási költségek valóban ezt szolgálják-e, ahhoz a végén elemeznünk kell a számokat és értékelni a végeredményt. Most azonban, amíg itt vagyunk Milánóban és Cortinában, csak ünnepelni tudom ezeket a kiváló játékokat.

– Szpirosz Kapralosszal, az Európai Olimpiai Bizottságok elnökével beszélgetve a minap elmondta, hogy az elején akadtak bőven nehézségek az előkészületek során – például, emlékezzünk, a jégkorongcsarnok építése körüli döccenőkre –, de szerinte az olaszok gyors reagálása, és improvizatív képessége volt a kulcs. Ez az olasz stílus?
– Az olaszok a legjobb úton vannak afelé, hogy rendkívüli játékokat rendezzenek. Gyönyörűek a helyszínek, telt házasak a stadionok, a hazai csapat sikeres - ezek olyan tényezők, amelyek mindig különleges atmoszférát teremtenek, ahogy Párizsban is történt. Igen, valóban voltak kihívások a felkészülés során, de intelligenciával és kemény munkával leküzdötték őket. Nem nevezném ezt improvizációnak. Az „improvizáció” szó nem adja vissza azt az erőfeszítést és sikert, amit elértek.

Sportpolitikai ügyek az olimpián

– A sikerek mellett ugyanakkor minden olimpián akadnak kényes, sportpolitikai ügyek. Itt az ukrán Vladiszlav Heraskevics esete, illetve az izraeli bobcsapat egyik tagja, Adam Edelman körüli turbulencia és a svájci kommentátor róla szóló, megosztó kijelentései. Hogyan látja ezeket összességében és külön-külön is?
– Ha nem lennének politikai ügyek egy ötkarikás eseményen, ha egyesek nem próbálnák meg a saját üzeneteiket éppen itt, a világ szeme láttára elhelyezni, kihasználva a mindent elsöprő figyelmet, az olimpiát talán nem is hívnák olimpiának. A játékok sikere és figyelme vonzza azokat, akik saját ügyeiket itt próbálják meg a leghangosabban artikulálni. De az olimpia az egységről, a barátságról, az „egy másik világ lehetséges” üzenetéről szól. Az ukrán sportoló esetében mindent megtettünk. Kirsty Coventry elnök asszony elment a falig, mindent megpróbált, hogy a versenyző kifejezhesse véleményét, mert hangsúlyozom: nem az üzenettel volt a baj, hanem azzal, hogy hol akarta a világgal mindezt közölni. Megtehette volna a vegyes zónában, a közösségi médiában, máshol. A sportoló nem fogadta el ezt, amit tiszteletben tartok, de a pályán semmilyen üzenetnek nincs helye. Mert ha „megszentségtelenítenénk”  a versenypályát, a dobogót vagy az olimpiai falut, akkor nagyon rövid időn belül éppen azt az egyetlen igazán értékes dolgot pusztítanánk el, ami az olimpiai játékok lényege: a rendkívüli, egyben az egész emberiséghez szóló üzenetet.

– Ha egy másik nézőpontból közelítjük meg a kérdést: mit engedhet meg magának egy újságíró? Ha az élő közvetítésben, miközben egy sportoló éppen csúszik le a bobpályán, a kommentátor hangsúlyosan politikai nézeteket fogalmaz meg róla – még akkor is, ha a szólásszabadság alapelveit tiszteletben tartjuk -, vajon mekkora a felelőssége és tisztában van-e szavai súlyával, hatásával, különösen egy ennyire turbulens, politikailag érzékeny időszakban?
– Az újságírók szabadon kommentálhatnak. Ha túllépik a határt, az elsősorban saját szervezetük felelőssége. Személy szerint sajnálom, ha valaki a sport örömét politikai kommentárral torzítja el, ha egy örömteli pillanatban egy újságíró a rendelkezésére álló lehetőségét – amelyen keresztül a világ, egyben a saját közössége felé közvetíthetné a barátság, a testvériség, az együttműködés értékeit, mindazt, amiről mindig beszélek, hogy egy másfajta világ lehetséges – arra használja, hogy ezt saját politikai véleményével, egy adott konfliktussal kapcsolatos személyes állásfoglalásával torzítsa el. Szerintem ez szomorú, és egyértelműen nem odaillő, de ezt az adott médiumának kell kezelnie.

– Melyik helyszínen tapasztalta a legintenzívebb szurkolást, hol volt a legmegkapóbb a hangulat?
– Személyes vélemény: minden tiszteletem a sí- és a korcsolyasporté, de nézőként messze a leglátványosabb és legizgalmasabb élmény a biatlon volt Antholz–Anterselvában. Közel húszezer néző fesztiválozott ott, igazi partihangulatot élhettünk át. Ezek a fanatikus szurkolók a sportág összes versenyét követik világszerte. Fantasztikus élmény volt átélni az általuk teremtett atmoszférát. Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy az összes verseny és azok televíziós közvetítése is rendkívül magas színvonalú volt. Az eredmények és a globális nézettség jelentősen – valóban jelentősen! – javult az előző eseményekhez képest.

Elnökség, vezetés, megújulás

– Engedje meg, hogy gratuláljak a téli olimpia előtti alelnöki újraválasztásához! Ez egyben azt is jelenti, hogy ön az egyik legrégebben a NOB kötelékéhez tartozó aktív sportvezető, így sok elnök munkastílusát láthatta már közelről. Mit tapasztalt, hogyan kezeli Kirsty Coventry elnök asszony a nyomást első téli olimpiáján?
– Sok fontos döntése közül az egyik legelső és legmeghatározóbb az volt: „minden erőt Milánó–Cortinára!” Ez kulcsfontosságú határozat volt; a játékok sikere részben ennek köszönhető. Most pedig elindította a „Fit for the Future” („A jövőre szabva” ) elnevezésű folyamatot, amely az olimpiai program, a bevételi modell, a marketing-kommunikáció, a digitalizáció és a fiatal generáció bevonásának felülvizsgálatát célozza. Nem arról van szó, hogy minden rossz volt, hanem, hogy mindent időről időre át kell tekinteni, mert egy tizenkét éves elnöki ciklus alatt nagyon sok minden változik, ezzel lépést kell tartanunk. Most viszont mi – közösen – egy nagy feladat előtt állunk: számos dolgot meg kell újítanunk, akár abban, amit csinálunk, akár abban, ahogyan csináljuk, a Nemzetközi Olimpiai Bizottságon és a teljes olimpiai családon belül. Ez a munka jelentősen felgyorsul majd, hogy konkrét döntések szülessenek, amelyeket végre kell hajtani, és mindezeknek már a nyárra készen kell állniuk. S igen, ahogy említette, újraválasztottak alelnöknek. Nagyon boldog vagyok, hogy ebből a kiváltságos pozícióból a lehető legtöbbet tehetek a közös munkáért.

– Jelenleg még Milánóban vagyunk, zajlanak a téli játékok, ugyanakkor magyarként – akik szinte a génjeinkben hordozzuk az olimpia iránti rajongást és a sport iránti lelkesedést – már előre is tekintünk, hiszen júniusban Budapesten rendezzük az Európai Olimpiai Bizottság közgyűlését. Önt is köszönthetjük majd nálunk? 
– Igen, ott leszek, és addigra remélhetőleg sok tapasztalattal gazdagodunk majd a mostani téli olimpiából is. Igen, most a játékok sikeres lezárása a cél. Ezt követi az értékelési és a végrehajtási szakasz, majd várhatóan a következő nagy döntés a 2036-os olimpia helyszínének kijelölése lesz.

– Visszamenőleg a tizenkét éves időszak értékelését említette, de ha előre tekintünk (közelebbi időtávra akár), ilyenkor, a játékok idején zajlik-e bármiféle lobbitevékenység a jövőbeli rendezésre pályázók és a NOB-tagok között?
– Legyünk realisták! A végső döntést körülbelül 110 NOB-tag hozza majd meg, ilyenkor a teljes szavazói kollégium jelen van, ki ne akarná ezt kihasználni? A végső döntést – legalábbis a tervezett változások szerint újra – majd a mintegy 110 NOB-tag hozza meg. Ha a szavazó testület két és fél hétig egy helyen tartózkodik, természetes, hogy különböző beszélgetések is zajlanak. A lobbizás nem térképek bemutatását jelenti, hanem kollegiális párbeszédet. És az Önök képviselői – például Fürjes Balázs és Schmitt Pál – kiváló munkát végeznek.