„Ez a Szenegál elleni vereség azt jelenti, hogy Eto'o generációja lelép a színről?” – kérdezte az újságíró.
Eto'o csöndben kezdte, de egyre jobban belemelegedett, és végül már elég messzire ment az alázásban.
„Kedves barátom, az ön kérdéséből süt a negatív szemlélet. Azt hiszem, hogy a tökfödője alatti résszel inkább azon kellene gondolkodnia, hogy ön mikor lép már le a színről. Egyet azonban mondhatok: a mai játékunkért inkább köszönetet érdemelnénk, mert Kamerun régen játszott ilyen jól. De hát a futball már csak ilyen. Ha Szenegál nyer, azt hiszik, hogy ahhoz nem kell semmit sem tenni.
Meg kell kérdeznem, hogy kameruni ön egyáltalán? Mert ha ugyanazt a meccset nézte, mint mi, akkor ön nem kameruni. Az biztos, hogy beszélni fogok a főnökével, mert ön nem érdemli meg, hogy ennek a tévének dolgozzon. El fogok vele beszélgetni.
De hadd mondjak még valamit. 30 éves vagyok, a pályafutásom alatt a világbajnoki címen kívül már mindent megnyertem, és mindig Afrikát és Kamerunt képviseltem ott, ahol játszottam. Az ilyen emberek, mint ön, meg sem érdemlik, hogy éljenek, mert az ilyen emberek nyírnak ki bennünket. No meg az ilyen önhöz hasonló újságírók, akik nem akarják, hogy Afrika és Kamerun fejlődjön. És figyelje meg, valóban elbeszélgetek majd a főnökével, mert nem érdemli meg, hogy ilyen helyen dolgozzon.” – fenyegetőzött Eto'o.
A tévétársaság igazgatója, Éric Martial Djomo szerint kollégájuk semmi rosszat nem tett, egyszerű kérdést tett fel.
„Az a gyanúm, hogy ezután nem kérdezünk semmit Samuel Eto'ótól” – nyilatkozott rezignáltan Djomo.
