Ronaldo óta nem debütáltak így – újabb brazil kincsre bukkant a Real?

A LABDARÚGÁS A VÉRÉBEN VAN

Rodrygo, teljes nevén Rodrygo Silva de Goes 2001. január 9-én látta meg a napvilágot a Sao Pauló-i Osascóban. A középosztálybeli házaspár sokáig egyetlen csemetéjének útját édesapja, Eric igazgatta, aki ugyan az alacsonyabb osztályokban pályára lépett, ám gyorsan felismerte, hogy nincs nagy jövője a sportágban, így fián keresztül igyekezett beteljesíteni álmait. A kis Rodrygo már fiatalon megismerkedett a labdarúgás alapjaival, az édesapja által nagyra tartott Robinho mozdulatairól nemcsak minden egyes fellelhető videót megnézett, tökéletesen el is sajátította a korábbi Santos-, majd Real Madrid-támadó mozgását és cseleit.

Ezek után talán nem meglepő, hogy éppen Robinho egykori nevelőegyesületéhez, a Santoshoz csatlakozott a 10 éves tehetség. A kikötővárosi klubnál kezdetben a futsalcsapatban bontogatta szárnyait, továbbfejlesztve technikáját, cselezőkészségét és gyorsaságát. Az idővel csapatkapitánnyá váló, korosztályából kiemelkedő játékost alig 16 évesen hívta meg a felnőttcsapat edzésére a Santos akkori edzője, Dorival Júnior, ám a tényleges bemutatkozásra még hónapokig várni kellett. A lehetőség néhány hónappal később jött el, az Atlético Mineiro elleni bajnokin csereként, a hajrában kapott lehetőséget a már profi szerződéssel rendelkező Rodrygo, aki néhány héttel később az első gólját is megszerezte a bajnokságban.

A brazil szinten szélesebb körű ismertséget mégis a Libertadores-kupa jelentette az ifjú titán számára, aki 17 éves, két hónapos és hatnapos volt, amikor betalált a Nacionalnak.

„Örülök neki, hogy én vagyok a legfiatalabb. Valóra vált az álmom. Remélem, megértik a tanáraim, hogy miért hiányoztam az iskolából” – fogalmazott a meccs után Rodrygo.

Ekkor már Dél-Amerika legígéretesebb tehetségei között emlegették a példaképéhez, Robinhóhoz hasonló stílust képviselő támadót, és ez nem kerülte el a figyelmét a Real Madrid megfigyelőinek sem, akik Vinícius Júnior megszerzése után is kiemelten figyelték a labdazsonglőrök nemzetét. A spanyolok gyorsan lecsaptak a lehetőségre, és viszonylag hamar megegyeztek a Santosszal, amely az egyezség értelmében 45 millió euróval lett gazdagabb, ráadásul nem kellett rögtön lemondania csiszolatlan gyémántjáról, mert a Realnál úgy ítélték meg, egy év rendszeres játék a brazil klubnál jobban szolgálná Rodrygo fejlődését.

KÉTSÉGEK KÖZÖTT

A támadósor bármely részén, sőt, irányítóként is bevethető játékos végül nyolc góllal zárta a „tanulóidényt”, azt ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy ezek közül hetet olyan csapatok ellen szerzett, amelyek utóbb búcsúztak az élvonaltól – a nagy csapatok, mint például a Palmeiras, a Gremio és a Sao Paulo elleni összecsapásokon az esetek többségében szenvedett, mert többnyire kisebb területe volt ahhoz, hogy igazán kijöjjenek az erősségei.

„A legjobb döntés az lenne Rodrygo érdekében, ha még két évet itt maradna a Santosnál, de erről nem én döntök” – mondta a Santos irányítását 2018 decemberében átvevő korábbi argentin kapitány, Jorge Sampaoli, aki úgy vélte, játékosának még mindenképpen erősödnie kellene fizikailag és mentálisan, mielőtt belevágna a nagy kalandba.

Mindezek ellenére a Real Madrid a várakozásnak megfelelően júniusban bemutatta a 18 éves tehetséget, aki Eden Hazard-hoz és Luka Jovicshoz hasonlóan címercsókkal nyitott a Santiago Bernabéuba kilátogató több ezer szurkoló előtt.

A pályán való debütálása még emlékezetesebbre sikeredett: a Real ugyan 3–1-re kikapott a Bayern Münchentől a Nemzetközi Bajnokok Kupájában (ICC), Rodrygo viszont emlékezetes góllal szépített a bajorok ellen. A Nicklas Süle révén egy adag motivációt kapó brazil szenzációs szabadrúgásgólt tekert Sven Ulreich kapujába, így talán a német védő is megtanulta, hogy legközelebb ne „biztassa” ilyen helyzetben Rodrygót.

A felkészülés hátralévő részét megnehezítette az új szerzeménynek, hogy az Arsenal elleni mérkőzésen combizomsérülést szenvedett, így legkorábban szeptember közepén, a Levante elleni bajnokin ülhetett le a királyi gárda kispadjára, a bemutatkozásra viszont egészen most szerdáig várnia kellett...

AZ ÁLOM VALÓRA VÁLIK

Azt viszont nem lehet mondani, hogy ezt a debütálást nem érte meg kivárni: Zinédine Zidane a 71. percben küldte be a brazilt, akinek mindössze 93 másodpercre volt szüksége ahhoz, hogy letegye a névjegyét: látványos labdaátvétele után ügyesen húzott bal szélről befelé, majd klasszis mozdulattal a bal alsóba tekert. Rodrygo előtt egy bizonyos Ronaldo mutatkozott be ilyen gyorsan góllal a Real Madridban, a kétszeres aranylabdásnak 2002-ben – azaz a selecao színeiben megnyert második világbajnoki címe évében – 62 másodperc kellett az első találatához.

„Nem akarom Ronaldóhoz hasonlítani magam, minden idők egyik legjobbjáról és a hazám bálványáról beszélünk. A gólomhoz: jól vettem át a labdát, és pontosan tudtam, hogy onnan mit kell tennem. Mindig azon dolgozom, hogy megmutassam, mire vagyok képes. A főnök (Zidane – a szerző) nagyon jó abban, amit csinál, mindennap beszélünk, és tökéletesen tisztában van azzal, hogy mivel biztasson a munka folytatására. Itt vagyok a Real Madridnál, és nem érdekel, hogy Raúl irányítása alatt a Castillában játszom, vagy az első csapatban. A Real Madridnak mindig nagyszerű játékosai lesznek, tehát a tekintély mindig elvárt lesz. Zidane igazi nyugalmat és bizalmat sugároz, szerintem ezért mennek jól a dolgok. Nehéz megszólalnom, mert azóta álmodtam erről a pillanatról, hogy csatlakoztam a Realhoz, és az, hogy a szurkolók az én nevemet skandálják... Elképesztően boldog vagyok” – szerénykedett Rodrygo.

Talán nem túlzás kijelenteni, ha a szerdai góljához hasonlókkal örvendezteti meg a Bernabéu népét, a drukkerek is boldogok lesznek majd.