Barcelona: tündérmese vagy dráma kerekedik a Xavi-történet folytatásából?

Nem az volt a kérdés, hogy Xavi visszatér-e az FC Barcelonához, hanem az, hogy mikor.

Mintha előre meg lett volna írva, hogy a gránátvörös-kék vérrel átitatott klublegenda előbb-utóbb vezetőedzőként tér vissza a Barcához. No, nem mintha a sors kezének köszönhetné a sanszot, sokkal inkább a 2019-es visszavonulását követően beindított, tudatosan felépített edzői karrierjének, valamint annak, hogy már játékosként is igazi futballfilozófus volt.

„Ez a megfelelő pillanat arra, hogy távozzak. Hogy befejezzek itt egy korszakot és elkezdjem magam képezni. Mindig is mondtam, a célom az lesz, hogy visszatérjek ide, az otthonomba” – mondta a 2015-ös távozásakor a kiváló labdarúgó.

Egyértelmű volt, hogy trénerként a Barcánál belenevelt, Cruyff által megalkotott és Guardiola által tökéletesített rendszerhez nyúl majd vissza, s nem csak úgy tessék-lássék módon. A labdabirtokláson, a magas letámadáson, a területszűkítésen és a sok pontos passzon alapuló pozíciós játék csak a jéghegy csúcsa. A Katalóniában magába szívott cruyffista szellemiség szem előtt tartása legalább ennyire fontos számára.

Xavi al-Szaddnál eltöltött kétéves edzősködése kimondottan sikeres volt: a 2020–2021-es kiírásban veretlenül, 74 szerzett és 14 kapott (!) góllal nyert bajnoki címet, továbbá kétszer a katari kupát, szintén kétszer a Ligakupát és egyszer a Szuperkupát hódította el a klubbal. Fontosabb az elnyert aranyaknál is azonban, hogy csapatát egyfajta kísérleti egérként használva, át tudta ültetni azt a rendszert, amit játékosként elsajátított, és reményei szerint újra alkothat a Barcánál.

Az elmúlt idényben leginkább a 3–4–2–1, a 4–2–3–1, valamint a katalán klubnál hagyományosan használt, a nemrég menesztett Ronald Koeman által is preferált 4–3–3-as felállások között váltogatott Xavi. Az alapot a lábbal is ügyes, bármikor játékba hozható Mesal Barsam kapus és a passzjátékkal nem zavarba hozható, a progresszív labdacipelésben jeleskedő és a támadásokhoz fellépő védők szolgáltatták (alább, az első gólnál egy videós példa is látható).

Az átadások lehetőségét a középső középpályások biztosították, a kellő szélességet a labdával legtöbbször befelé törő szélsők – mint az Európát is meghódító André Ayew – szolgáltatták, míg a támadók szinte mindig visszaléptek a labdákért. A szögleteket körülbelül 50 százalékos gyakorisággal „kicsiben” végezték el.

Abból sem engedett a spanyol szakember, hogy honfitársaiból álló edzői stábjával – amelyet a Barcához is vitt magával –, és akadémistákra épülő kerettel dolgozhasson a katariaknál. Ismerős, igaz?

„Végtére is ugyanaz az elképzelésem, mint Cruyffé volt. Az első védőm a támadóm, és az első támadóm a kapusom. Taktikusan kell játszanunk. Erős letámadással és labdabirtoklással” – mondta kinevezése után Xavi.

Fontos megjegyezni ugyanakkor, a QSL kicsit sem hasonlítható a La Ligához. Olyannyira nem, hogy a bajnokságokat erősorrendbe állító tanácsadó cég, a Twenty First Group szerint egy átlagos katari élvonalbeli tagsággal rendelkező csapat nagyjából egy spanyol negyedik vagy ötödik ligás együttesnek felel meg. A kimutatás arra is kitért, hogy az al-Szadd körülbelül egy spanyol másodosztályú középcsapat játékerejével bír. Ebből következik, hogy a Xavi által irányított csapattól kvázi elvárás volt, hogy domináns játékkal felülmúlja a szerényebb képességű játékosokból álló, taktikailag felkészítetlenebb „riválisait”.

Nyilvánvaló, az FC Barcelonával teljesen más kaliberű ellenfeleket kellene legyőzni, és nem ez az egyetlen buktató.

Vezetőségi szempontok alapján érthető a kinevezése, hiszen a kiábrándult szurkolók számára imponáló lehet, hogy a klublegenda hősként tér vissza a bajba jutott csapatához. Ezzel pillanatnyi frusztráltságuk is csillapítható, valamint türelmesebbek is lehetnek egy időre. Ugyanakkor játékosként Koeman is hatalmas köztiszteletet vívott ki magának, amikor a „Dream Team” tagjaként sorra halmozta a címeket, sőt, az ő szabadrúgásgóljával nyerték meg a katalánok az első BEK-címüket. Mégis hamar elfelejtették a szép emlékeket a szurkolók, mikor vezetőedzőként már nem szállította az eredményeket.

Legyinthetnek a problémára a fanatikusok, hogy Xavi kétévnyi trénerkedésével zöldfülűnek számít a szakmában, hiszen Guardiola, vagy épp a rivális Real Madridot egymást követő három évben is BL-győzelemhez segítő Zinédine Zidane sem rendelkezett jelentős tapasztalattal, mielőtt sikerre vezette volna csapatát. Azonban mindkét esetben adott volt egy-egy megfelelően kitaposott út – a katalánok Frank Rijkaardnak, a madridiak Carlo Ancelottinak köszönhették ezt –, világklasszis játékosokkal (Cristiano Ronaldo, Sergio Ramos, Lionel Messi, Samuel Eto'o) és rendelkezésre álló tőkével szegélyezve. Habár a jelenlegi FC Barcelonáról utóbbi semmiképp sem mondható el, azért bizakodásra adhatnak okot a La Masiáról felhozott tehetségek, akik a jövőben klasszisokká érhetnek be. Az is tény, hogy nagyobb számban inkább kudarctörténetek sorolhatók fel a tapasztalatlan edzők hatalomátvételére: Frank Lampard, Andrea Pirlo és eddig Ole Gunnar Solskjaer sem váltotta meg a világot.

Kétség sem fér hozzá, hogy a „vissza az alapokhoz” jeligére talált 41 éves szakemberrel a klub rálelhet az elveszettnek vélt identitására. Erre irányuló törekvése volt Xavinak, hogy érkezése után néhány nappal új reformokat hozott. Emellett együtt játszott a fundamentumot képző „nagy öregekkel” (Piqué, Busquets, Jordi Alba, Sergi Roberto és Dani Alves újfent) – protekciót ugyanakkor nem fognak élvezni, mivel a spanyol tréner azt tervezi, hogy Koemannal ellentétben heti maximum egy meccsen játszatja őket –, és tiszteletét élvezi az ifjú titánoknak. Ám az ígért sokpasszos, labdabirtoklásra épülő játék eredményességével továbbra is probléma lehet, mivel az idényben nem ez jelentette az elsődleges problémát, hanem a támadósorban fellelhető impotencia.

Tizenkét mérkőzés alatt az FC Barcelona rendelkezik a legjobb labdabirtoklási mutatóval (64 százalék) a La Ligában, azonban csak nyolcadik a leadott lövések (126) tekintetében, s a gólok számában sem kimagasló (19 góllal az ötödik a ranglistán).

Az sem segít, hogy a klubnak csapatnyi sérültje van, s főként az Achilles-saroknak számító posztokat érte nagy csapás – a sokat kritizált Luuk de Jongon, Memphis Depayon és az epizódszereplő Yusuf Demiren kívül valamennyien sérültek a támadók közül.

SPANYOL LA LIGA
14. FORDULÓ
NOVEMBER 19., PÉNTEK
21.00: Levante–Athletic Bilbao (Tv: Spíler2)
NOVEMBER 20., SZOMBAT
14.00: Celta Vigo–Villarreal (Tv: Spíler2)
16.15: Sevilla–Alavés (Tv: Spíler2)
18.30: Atlético Madrid–Osasuna (Tv: Spíler2)
21.00: Barcelona–Espanyol (Tv: Spíler2)
NOVEMBER 21., VASÁRNAP
14.00: Getafe–Cádiz (Tv: Spíler2)
16.15: Granada–Real Madrid (Tv: Spíler2)
18.30: Elche–Betis (Tv: Spíler2)
21.00: Real Sociedad–Valencia (Tv: Spíler2)
NOVEMBER 22., HÉTFŐ
21.00: Rayo Vallecano–Mallorca (Tv: Spíler2)