Túlélni a konkurenciát – Borbola Bence jegyzete

Ami az egyetemek között a Nobel-díjasokat „termelő” Harvard vagy Cambridge, az a futballakadémiáknál a La Masia. Nem véletlenül nevezik Spanyolország-szerte az elit elitjének, Dél-Amerikából, Afrikából, Ázsiából, Európából, jószerével mindenhonnan ide vágynak a gyerekek – és immár nemcsak fiúk, lányok is. Ha innen nézzük, a barcelonai csodaakadémia növendékei talán a földkerekség legkiváltságosabbjai… Az elképesztő konkurencia ellenére akad egy magyar fiú, aki megannyi buktatót túlélve immár nyolcadik éve az iskola tanulója. Ráadásul Yaakobishvili Áron lapunknak adott interjújából rendkívüli érdekességek derülnek ki, a felnőttcsapat felé vezető úton gyakorlatilag hetente elcsúszhatott volna egy banánhéjon, a legnehezebb számára mégis az volt, hogy Barcelona-játékosként se szálljon el önmagától. Meg kellett tanulnia kezelni a kiemelt figyelmet, az irigy tekinteteket, a média állandó érdeklődését, a katalán klub címerét viselve is szerénynek, alázatosnak kellett maradnia. Évek óta nyomás alatt kell élnie, játszania, védenie, ha hibázik, rengeteg hasonló korú kapus pályázik a helyére.

Nem véletlen, hogy leginkább a mentalitásának köszönheti, hogy még mindig a Barcelona kötelékébe tartozik, és pontosan látja, nem feltétlenül azok a kortársai vitték a legtöbbre, akik kamaszként a legnagyobb ígéretek voltak. Pedig a 18. századi katalán parasztházból átalakított, Camp Nou melletti akadémia immár több mint negyven éve ontja a tehetségeket, 2010-ben például az Aranylabda mind a három döntősét a La Masia adta, Lionel Messi, Andrés Iniesta és Xavi személyében.

Yaakobishvili Áron egyelőre a katalánok utánpótlásával írna történelmet, hiszen a magyar fiú korosztályának a Király-kupa és a bajnoki cím megszerzése után immár „csak” az UEFA Ifjúsági Liga-elsőség van hátra, ha ez összejönne, az ő ázsiója is óriásit ugrana. Pedig így sem kell félteni, tizenkilenc éves kora ellenére nap mint nap a Barca B-vel edz, az idén három La Liga-mérkőzésen is a meccskeretben volt, és amíg tízévesen szájtátva nézte a felnőtt játékosokat, ma már mindennapossá vált számára, hogy időnként Robert Lewandowski vagy éppen Raphinha támadja edzésen a kapuját. Ha elhinné, hogy ő már kész kapus, és az edzések közötti pihenőidőben a híres Las Ramblas sugárúton páváskodna, máris jönne az a bizonyos banánhéj. Szóval, tényleg minden fejben dől el.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!