Költöző Madár – L. Pap István jegyzete

Sok víz lefolyt Csötönyi Sándor bokszelnökké választása, 1996 októbere óta a Dunán, hogy mást ne mondjunk, Magyarországnak csak miniszterelnökből és MLSZ-elnökből is öt, labdarúgó szövetségi kapitányból pedig tizenkettő jutott, nyári olimpiából ötöt rendeztek (egy 2000-es magyar bokszéremmel, éppen Erdei Zsoltéval...), 2017-re szinte minden és mindenki megváltozott, a nagy olimpiai sportágak éléről szépen sorban olyan öröknek hitt elnökök távoztak, mint Hegedüs Csaba, Gyárfás Tamás vagy Baráth Etele – és 2017. április 1-jén Csötönyi Sándor is.

Eredetileg, de még február elején is úgy volt, hogy békés, semmitmondó, azaz évi rendes beszámoló közgyűlést tart a magyar ökölvívás ezen a napon, amikor nagyjából két év telt el a 2015-ben ötödször is újraválasztott Csötönyi 2020-ig esedékes ötéves ciklusából.

Ehhez képest a jó másfél éve tét nélküli Facebook-bejegyzésekkel induló, Kovács Kokó István, majd a profi menedzser Rácz Félix egyre sűrűbben jelentkező és egyre direktebb kirohanásaival folytatódó hadjárat 2017 tavaszára odáig jutott, hogy amerre a szem ellátott, forrongott a sportág. Más kérdés, hogy a nagy forrongásban tulajdonképpen egyetlen konkrétumot tudott felmutatni: Csötönyinek mennie kell.

Ekkor lépett színre a korábbi amatőr és profi világbajnok, olimpiai bronzérmes Erdei Zsolt, akinek konszenzusra törő személyisége talán vissza nem térő esély a magyar ökölvívásnak. Kicsit furcsa még szűk öltönyben és nyakkendőben látni, de határozottnak és eltökéltnek tűnik, ha pedig a MÖSZ elnöki irodájába költözve olyan vezető válik belőle, mint amilyen bunyós volt, nincs miért aggódni.

Ha pedig ugyanolyan egységes lesz mögötte a sportág, mint amilyennek április első napján, Madár megválasztásakor mutatta magát, akkor főleg nincs. De csak akkor.