Baróti Lajos második szövetségi kapitányságának negyedik mérkőzésén ült a kispadon az 1975 szeptemberében rendezett magyar–osztrák Európa-bajnoki selejtezőn. Az ősz mester második érájának mérlege addig két győzelem és egy vereség volt, hozzátéve, hogy Bulgáriát olimpiai kvalifikáción itthon ugyan 2–0-ra legyőzte Magyarország, de Szófiában 4–0-ra kikapott… Az ősz hajú mester Kutas István MLSZ-elnök erőteljes ráhatására vállalta el a szakvezetői posztot, a honi futballt reformáló sportvezető még korábban az edzőbizottság élére is kinevezte.
A honi futball válságban volt, igaz, Kutas bevezette a követelményrendszert, de a fejlődés jelei nem mutatkoztak rögtön – ráadásul a Cooper-teszttel kapcsolatban Barótinak is voltak fenntartásai. A magyar válogatott 1970-ben és 1974-ben nem jutott ki a világbajnokságra, az 1978-as argentínai tornán szinte kötelező volt a részvétel. Kutas Bozsik József személyében látta a megmentőt, ám Cucu csupán egy alkalommal ülhetett a kispadon (1974. szeptember 28., Bécs: Ausztria–Magyarország 1–0), szívproblémái miatt nem folytathatta a munkát. A Luxemburg elleni idegenbeli Eb-selejtezőn (2–4) Moór Ede volt a szövetségi kapitány, ő a Salgótarjánnal 1972-ben elért bajnoki bronzérem után kapott lehetőséget. A válogatott ugyancsak Eb-selejtezőn Walesben 2–0-ra kikapott, Ausztriában pontot szerzett (0–0), azonban hat meccset követően Moór ugyancsak egészségügyi problémák miatt felállt a kispadról. Helyére Szőcs János, a ZTE edzője került, akivel nem sikerült visszavágni Walesnek a Cardiffban leszenvedett 2–0-s vereségért, John Toshack és társai 2–1-re győztek a Népstadionban. Ez azt jelentette, hogy nincs esélyünk továbbjutni az Eb-selejtezős csoportból. De Kutas ekkor már javában (újra) kereste a megoldást a szövetségi kapitányi posztra, és rávette Barótit, hogy vállalja el.
Baróti első mérkőzése a Bulgária elleni 2–0 volt, Kovács László és Czeczeli Károly (mindkettő Videoton), továbbá a ferencvárosi Magyar István személyében három újoncot avatott, a szófiai kudarc során egymást váltva mutatkoztak be új fiúk (Godán Lajos a Csepelből, Pál József a Bp. Honvédból), majd Irán 2–1-es teheráni legyőzésekor a 20 éves Nyilasi Tibor is debütált.
Az osztrákok elleni, már tét nélküli Eb-selejtező előtt kettős rangadón a Népstadionban 75 000 néző előtt az Újpest Nagy László góljával 1–0-ra megverte a Vasast, a Ferencváros pedig 4–3-ra a Honvédot. Az utóbbi a Népsport értékelése szerint ötcsillagos mérkőzés volt! Az NS a következő címmel vezette fel a válogatott találkozót: „Bemutatkozik az új magyar válogatott.” A szaklap ebből a szempontból örömtelinek tartotta mindkét rangadó színvonalát, üdvözölve, hogy az FTC–Honvéd meccs a régi idők hangulatát idézte. Borbély Pál a következővel zárta sorait: „Vállaltuk a csatározást, a népszerűtlen feladatokat. De most ha ilyen helyzetekben egyáltalán megengedhető a szubjektivitás, most az az érzésem, hogy ezen a szerda estén érdemes lesz kimenni a Népstadionba a labdarúgás kedvelőinek.” Az ellenfél szövetségi kapitánya, Leopold Stastny azt mondta a mérkőzés előtt: „Jó lenne nyerni, de nem létkérdés.”
Baróti megadta az összeállítást, Rab Tibor (FTC) és Lukács Sándor (Bp. Honvéd) személyében két újonccal, öt év után visszakerült Pusztai László, ez lett a második válogatottsága, akárcsak Nyilasinak. A szövetségi kapitány beszélt Kocsis Lajosról is, akinek a Népstadionban Wales ellen egy felelőtlen sarkalásából gólt szerzett az ellenfél: „Azt hiszem, képességeiről nem kell külön szót ejtenem. Ami a játékát illeti, én vele kapcsolatban maximalista vagyok. Tőle még többet várok, mint amit a klubjában nyújt. Briliáns cselek ide, briliánsak oda, ha nem megy hátra, ha nem ütközik senkivel, s ha nem szerez labdát, akkor…” Ám Bozsik megnyugtatta Barótit: „Azt hiszem, e téren nem lesz probléma. Mert mint az utóbbi időszak bizonyítja, Kocsis sokat mozog, visszamegy, s labdákat is szerez. S mi több, gólokat is!” Baróti azt is elmondta, Nyilasi teljesítményében visszaesést tapasztalt, mire Dalnoki Jenő, a Ferencváros edzője megjegyezte: „Így van, de ez a fiú képes arra, hogy egyik meccsről a másikra hirtelen összeszedje magát, s nagyot játsszon. A feladat majd feldobja!”
Válogatottunk 2–1-re győzött, az NS szerint „Jó játék – egy félidőn át.” Előbb Nyilasi fejelt Friedrich Koncilia kapujába Kocsis beadásából, a válogatottban első gólját szerző Nyíl később ezt nyilatkozta: „El voltam ájulva, hogy egyik ideálommal, Kocsissal együtt játszhattam. Fiatalon, amikor a Fradi meccseire jártam, a rivális Honvédban ő volt a kedvencem.” Az ellenfél remek erőkből állt: Robert Sara, Bruno Pezzey, Kurt Jara, Herbert Prohaska, Kurt Welzl és nem utolsósorban Hans Krankl. Nyilasi fejesére nem sokkal később Krankl a Welzl buktatásáért megítélt tizenegyesből válaszolt, de Pusztai még az első félidőben beállította a végeredményt (2–1). A ferencvárosi jobbszélső gólját is Kocsis beadása előzte meg, nem véletlen az NS-nek a középpályással kapcsolatos értékelése: „Többen kitűntek, leginkább Kocsis. (…) egy órán át mesterien szervezte a játékot, mozgatója volt a csapatnak. Ügyes cselek, villámgyors megugrások tarkították játékát, s mindkét gól előkészítésében jeleskedett. Az utolsó fél órában azonban már elfáradt, s ekkor kevésbé sikerültek megoldásai.” Még most is hátborzongató belegondolni, hogy Csikónak ez volt az utolsó, a 33. válogatottsága, Baróti idővel nem tolerálta a kilengéseit.
Az újoncokat illetően „Rab sikeresen mutatkozott be. Nem látszott idegesnek, észszerűen helyezkedett, megelőző szereléseket is alkalmazott. A fiatal játékosnak erénye volt az is, hogy néha-néha előre merészkedett. Lukács sem keltett csalódást. Kezdetben voltak ugyan kisebb megingásai, de azután nagyon belejött, gyors, határozott volt, egyszerű megoldásokat választott, végig tartani tudta az ugyancsak fürge lábú Rinkert.”
A szigorú Kutas tőle szokatlanul értékelt: „Boldog vagyok, hogy hazai pályán bizonyított a magyar csapat.” Baróti is örült: „Az első játékrészben több gólt is szerezhettünk volna. Szünet után visszaestünk (…) Bizonyos, hogy a következő válogatott találkozón már hatvan percnél is tovább bírjuk az iramot. Mindenkivel elégedett vagyok.” A kapitány nem tagadta: „A középpályások több labdát szereztek, mint amire számítottam.” Stastny szerint „A magyarok nagy lendülettel és jól játszottak, több helyzetük volt, mint nekünk. (…) A mérkőzés összképe alapján a lelkes magyar együttes megérdemelten győzött.” A sportlap elemzésében így fogalmazott: „Biztató, de nem több…” Részletesebben: „Örülünk a mértéktartásnak, ahogyan a magyar vezetők, s a szövetségi kapitány fogadta a 2:1-et. Azt vallják, a siker nem több mint biztató jel. És ez így is van.”
Annak ismeretében, hogy Baróti Lajos kivezette a magyar válogatottat az 1978-as vb-re, utólag fogalmazzunk úgy, a győzelem több mint biztató volt…
Emlékeztető |
1975. szeptember 24., Eb-selejtező Magyarország–Ausztria 2–1 (2–1) Budapest, Népstadion, 35 000 néző. Vezette: Vigliani (francia) MAGYARORSZÁG: Kovács L. – Nagy III, Bálint, Rab, Lukács – Nyilasi, Kocsis L., Tóth A. (Pintér, 76.) – Pusztai, Fazekas, Nagy L. (Várady, 46.). Szövetségi kapitány: Baróti Lajos AUSZTRIA: F. Koncilia – R. Sara, Obermayer (Winklbauer, 46.), Pezzey, Kriess – Prohaska (Steiner, 46.), P. Koncilia, Jara – Rinker, Welzl, Krankl. Szövetségi kapitány: Leopold Stastny Gólszerző: Nyilasi (4.), Pusztai (35.), ill. Krankl (17. – 11-esből) |