ATLANTA FALCONS (1.)–SEATTLE SEAHAWKS (5.)

A Georgia Dome-ban az „Angry Birds-partin” (Sólymok és Halászsasok), sokáig nem volt min izgulni: az Atlanta Falcons három negyeden keresztül irányította a mérkőzést, hogy aztán a hajrában minden boruljon (és jöjjön a krimi).

A hazai pályán 7–1-es mérleggel rendelkező Falcons gyorsan egyértelműsítette, hogy nem szándékozik a mutatójában álló egyest kettesre váltani: Matt Bryant 39 yardos mezőnygóljával megszerezte a vezetést, az első negyed után pedig 10–0-s fórban volt, miután egy 61 yardos drive-ot követően Matt Ryan passzát Tony Gonzalez értékesítette, majd Bryant a jutalomrúgást is becsűrte.

Ha a seattle-iek kicsit egyoldalúnak találták volna az események alakulását, a második negyedet követően sem volt okuk az örömre, az Atlanta ugyanis megduplázta az előnyt, és 20–0-val ment nagyszünetre. A forgatókönyv hasonlatos az első negyedbelihez: előbb jött egy Bryant-mezőnygól 37 yardról, majd egy touchdown – egy 88 yardos drive végén Matt Ryan passzával Roddy White jutott el a célzónáig.

A Seattle utolsó akciójával eljutott a hazai célzóna közvetlen közelébe, hogy aztán bőkezűen tékozolja el a lehetőségeit – pedig ezt nem engedhette meg magának... Hat yardról jöhetett a Seahawks, de először rossz passz jött, aztán egy büntetést érő bemozdulás, majd Russell Wilson megint nem talált embert, hogy aztán a végén még Jonathan Babineaux sackelje is az irányítót... A borzalmasan sikerült végjáték tökéletesen leírta a Seattle első félidejét, a 20–0-s félidei eredménnyel a mérkőzés eldőlni látszott.

Sokkal rosszabb már nem lehetett volna a Seahawks helyzete, így nem volt meglepetés, hogy egy kicsit javultak, így közelebb jöttek az északnyugatiak: Wilson passzából Golden Tate ünnepelhetett touchdownt (Ryan Longwell pedig egy jó jutalomrúgást). A válasz sem maradt el, Matt Ryant remekül „adott el" egy akciót, melyet középen Jason Snelling fejezett be – az utolsó negyed előtt a különbség változatlan volt (27–7).

A Seahawks Russell Wilson futott touchdownjával (meg persze az extra ponttal) csökkentette tizenháromra a hátrányt tizenhárom perccel a vége előtt. Itt még nem gyulladtak ki a veszélyjelző szenzorok a hazaiaknál, de hamarosan igen: Matt Ryan érthetetlen módon bevállalt egy hosszú passzt, elkapóján viszont ketten lógtak, és az átadás sem volt épp ötcsillagos, így Earl Thomas egy interceptionnel megszerezte a labdát. A Seattle élt az ajándékba kapott lehetőséggel, Wilson passzai „ültek", jöttek a futások, az akció végén pedig a célzóna bal sarkában magányosan várakozó Zach Miller kapott le a levegőből egy touchdownt érő átadást. 27–21, egyszerre nagyon meleg lett a helyzet az Atlanta szempontjából!

A melegedést az jelezte, hogy az Atlanta következő akciója fennakadt a bekeményítő vendégvédelmen, így a Seattle hatpontos hátrányban támadhatott. Wilson középre célzott, igen hosszú átadását lekapcsolták a hazaiak, és a Seahawksnak harmadik és tízre kellett valamit kitalálnia. Nem sikerült, 5:32-vel a vége előtt megint az Atlanta jöhetett.

A Falcons most – okulva az előzőkből – a futást erőltette, majd amikor passzjátékra váltott, megbánta, mert Ryan jobbra célzott átadása nem talált elkapót. First down híján el kellett rúgni a labdát, átengedve a kezdeményezést a Seahawksnak. A Seattle utolsó esélyét kapta, megpróbált élni vele: először Wilson reménytelen passzt próbált meg, de másodszorra megindult a tojáslabdával, lerázta emberét, balra megtalálta Lynchet, aki a célzóna közelébe juttatta csapatát. Az Atlanta 12 embert küldött fel védekezni, büntetést kapott, a Seattle pedig Marshawn Lynch révén begyötörte a touchdownt. 27–27, a jutalomrúgást Ryan Longwell beküldte – 28–27-re vezetett a Seattle!

A Falcons már az utolsó szalmaszálat igyekezett elkapni, Matt Ryan passzai most jók voltak, így mezőnygól-távolságba jöttek a hazaiak. Bryant 49 yardról kísérletezhetett, elsőre mellérúgta volna, csakhogy egy rosszul időzített seattle-i időkérés megmentette. A hazai rúgó másodszorra már a kapufák közé csűrte a tojáslabdát, 30–28 az Atlantának!

Egy minimális esély maradt, a hosszan előredobott passz, de az ima (illetve a Hail Mary...) nem talált meghallgatásra, a hazaiak lekapták Wilson átadását – az Atlanta előbb „agyonnyerte" a meccset, aztán majdnem elveszítette, és végül megnyerte – elképesztő végjáték után, így a San Francisco 49ersszel vívja a főcsoportdöntőt. Matt Ryan és Tony Gonzalez átka pedig megtört, mindketten megszerezték első rájátszásbeli győzelmüket.

 

NEW ENGLAND PATRIOTS (2.)–HOUSTON TEXANS (3.)

A tegnapi két mérkőzéshez hasonlóan ez a két együttes is összecsapott már az alapszakaszban, akkor a Hazafiak 42–14-re kiütötték a texasiakat.

Tom Brady a 23. rájátszásbeli mérkőzésére készült – ezzel a Patriots egyedüli rekordere lett –, eddigi 16 sikerével pedig holtversenyben állt az örökranglista élén Joe Montanával holtversenyben.

A vendégek nagyszerűen kezdték a mérkőzést, az egész összecsapás során kiváló visszahordásokat bemutató Danieall Manning 94 yardos rohanását csak Devin McCourty tudta megállítani, viszont ezzel a mozzanattal TD-től mentette meg együttesét, miután a 343 yardig jutó Matt Schaub passzait nem sikerült pontokra váltani (0–3).

Ráadásul a vendégek védelme egyből leparancsolta Bradyéket, majd az újabb hazai támadás során megsérült Rob Gronkowski, aki egy szerencsétlen földet érésnél ismét eltörte az alapszakasz során megsérült karját, így a rájátszásban már nem léphet pályára.

A vendégek támadósora az első negyedben gyakorlatilag csak passzokkal tudott előre haladni, Foster próbálkozásai csírájában fojtotta el a védelem, így pedig túl sok időt ezúttal sem tölthettek fent Schaubék.

Stevan Ridley nagy futásával majd elkapásával a negyed hajrájában átléphette a félpályát a New England, majd Shane Vereen és Aaron Hernandez nagy játékai után már csak egy yardra volt a célterülettől, ezt pedig Vereen sikeresen teljesítette (7–3).

Sőt, a második negyed elején ismét a houstoni vörös zónán belülre értek Bradyék, de Brandon Lloyd sportszerűtlen viselkedése után csak mezőnygól-kísérlet következhetett, Stephen Gostkowski pedig 37 yardról nem is hibázott (10–3).

Fosterék nem bírtak a jól kezdő Patriots védőfallal, így újabb eredménytelen támadásra kárhoztattak, az elején sok labdát elejtő Wes Welker pedig 47 yardos, egykezes elkapással – ez egyébként az 59. volt már neki a rájátszásban, ezzel Troy Brown klubcsúcsát átadta a múltnak – hozta ziccerbe a hazaiakat, Brady 8 yardos átadásával pedig ismét Vereen futott a célzónába (17–3).

Manning újabb jó visszahordása, és egy hazai szabálytalanság után az addig hat kísérletből csak 10 yardot szerző Foster két kísérletből negyvenet tett hozzá, majd egy yardról begyötörte a labdát – illetve legalábbis nem találtak megdönthetetlen bizonyítékot arra a játékvezetők, hogy a labda nem haladt át a célvonalon, 17–10.

A félidő hajrájában ráadásul egy rövidre zárt Pats-offenzíva után a Texans még egy lehetőséget kapott (az addig, és azt követően is szenzációsan puntoló Meskó Zoltán rúgása ekkor rövid lett, és bár hozzáértek a rúgásnál, nem ítéltek szabálytalanságot), az előző idényben a Hazafiaknál beugró szerepet betöltő Shayne Graham pedig 55 yardos mezőnygóllal szépített (17–13).

A második félidő elején villámrajtot vettek a Hazafiak, és egy hosszú Hernandez-elkapás után Ridley 8 yardos TD-futásával növeltél előnyüket (24–13).

Ezt követően előbb labdát szerzett a Patriots védelme, de végül úgy ítélték, hogy az előrehaladás már megállt addigra, míg a labda elhagyta az elkapó kezét, sokáig azonban így sem maradt Schaubéknál a labda. Egyből jött ugyanakkor a New England puntja is, Meskó ezúttal a 10-esig szorította a texasiakat, és bár jól jöttek előre a vendégek, az irányító James Caseynek szánt átadását Rob Ninkovich kaparintotta meg a levegőben, így a Hazafiak védelme ezúttal sem maradt labdaszerzés nélkül.

A vendégek hibáját Brady Brandon Lloydnak adott 5 yardos TD-passzával büntette – ez már a 40. volt neki a rájátszásban, ennél többet csak Joe Montana (45) és Brett Favre (44) adott az utószezonban (31–13).

Egy 4. és centiket is sikeresen megoldott a Texans (hiába challenge-elt Bill Belichick vezetőedző), a következőt már nem tudta azonban, így a vendégek 33-asáról jöhetett a hazai támadás, Brady pedig egyből kihasználta az adódó lehetőséget, Vereen 33 yardos elkapásával eldőlni látszott a találkozó (38–13).

Ezzel Brady átlépte a 300 yardos passzhatárt a mérkőzésen (végül 344-ig jutott), a rájátszás történetében már ötödik alkalommal, Vereen pedig 3. hatpontosát jegyezte az este, amivel Curtis Martin és Gronkowski korábbi rekordját állította be.

Nem adta fel azonban a Texans, és Manning újabb elképesztő hosszú visszahordása után a hazai 37-esről jöhettek Schaubék, és egy negyedik kísérletet is abszolválva DeVier Posey nagyszerű elkapásával szépítettek (38–20), majd újabb negyedik próbálkozásokat is sikeresen megoldva Arian Foster 1 yardos elkapásával, és Andre Johnson kétpontos játékával tíz pontra csökkent a különbség (38–28).

Az onside kick (ismét Ninkovich volt jó helyen) és a hazai támadás megállítása sem sikerült azonban a Texansnak, 1:18-cal a vége előtt Gostkowski 38 yardos rúgása minden nyitott kérdést átadott a múltnak (41–28).

Brady így már 17. mérkőzését nyerte meg a rájátszásban, ezzel pedig egyedül áll az örökranglista élén, a Patriots pedig egy év után ismét a Baltimore Ravens fogadja az Amerikai főcsoport fináléjában, akkor a Hazafiak egy végletekig szoros mérkőzésen végül kiharcolták (23–20) a Super Bowl-részvételt.