Pár évvel ezelőtt, egészen pontosan 2009. szeptember 20-án,egy manchester-i délutánon kezdődött. Legalább is a köztudatba, és az összeesküvés-elméletek tárházábaezt követően került be a kifejezés: "Until we score!" azaz, "amíg be nem találunk!"
A tegnap esti Arsenal - Newcastle mérkőzés tükrében pedig újra felvetődik a kérdés, egy olyan bajnokság, ami éveken át vezető volt európában, de szép lassan átadja/átadta aelső helyét a La Liga-nak (brr... még belegondolni is rossz) hogyan engedheti meg magának, hogy ennyire pocsék legyen a játékvezetői állomány.
Az előzményekről annyit, hogy két és fél éve Atkinson bíró - nem kis Manchester United (MU) nyomásra - a hosszabbítás hosszabbítását hosszabbította meg, és így a "jó" Michael Owen meglőtte azóta is legemlékezetesebbmanchester-i gólját, amivel a United 4-3-ra verte a City-t.
Sir Alex persze rafinált volt, és a hosszabbításban cserélt, azonnal jelezve a bírónak, hogy ez még egy perc legalább. Utána megindultak a nyilatkozat hadjáratok és nem sokkal később kialakult az a nézőpont, hogy amikor egy "nagycsapat" megszorul egy kisebb ellen, vagy a MU bárki ellen, akkor a bíró úgyis addig hosszabbít, amíg nem találnak be.
Azóta már számomra kiderült, ez nem a MU-val szembeni kivételezés, hanem egyszerűen az angol bírók heppje, aminek már sok csapat megitta a levét.
Tegnap este ez megint bebizonyosodott, de az viszont szerintem csak a véletlen műve, hogy mostanában pont az Arsenal rúgdossa a gólokat a hosszabbításban.A szabálykönyv ide vonatkozó passzusait ugyan nem ismerem pontosan, de úgy tudom, hogy cserénként fél perc, amit a ráadásnál be kell számítani. Pofátlan időhúzásnál és sérülésnél pedig a spori dönti el a ráadás idejét. Ha pedig a hosszabbításban gól születik, az még 1 perc. Nos az Arsenal - Newcastle meccsen a második félidőben 5 csere volt (ez 2.5 perc), tekintve, hogy Perch már a szünetben váltotta Santon-t.Minimális, alig feltűnőKrul időhúzás és egy-két kisebb ápolás jegyezhető fel, tehát maximum 3 perc az ami reális lett volna. Ehhez képest tegnap 5 percet mutattak fel, és a 95. percben meg is született a győztes gól...
Nem akarom persze azt vízionálni, hogy ez valami Newcastle elleni támadás, (a Szarkák is húztak be meccset a 90. perc után) egyszerűen úgy gondolom, hogy nincs következetesség a bíráskodásban. Hányszor látjuk, hogy 3-3 csere, szimulálás, ápolás, időhúzás, balhé van egy meccsen, és mégis maximum egy piros 3-as szám világít a táblán. Nem tudom, hogy tegnap Howard Webb szólt-e ki a 4. bírónak, de ha ez nem kizárólag az ő döntési jogköre, akkor igazán a táblás-embernek szerintem beleférne az idejébe, hogy statisztikát vezessen azokról az eseményekről, amik okot adnak a hosszabbításra.
Kicsit persze még a tegnapi vereség hatása alatt vagyok, de azt szerintem minden angol focit kedvelő elismeri, hogy a Premier Leauge bíráskodása évek óta több sebből vérzik. Tegnap sem az zavart igazán, hogy kikapott a Newcastle (az Arsenal - Milan meccs után simább vereségre számítottam), hanem az, ahogyan kikaptak...
