Népsport: Innen az álomhatáron

„A férfi 100 m-es döntőben Greene, Hines és Pender vívott óriási küzdelmet, 60 m-ig szinte állandóan változott közöttük a sorrend. Innen Hines feltartóztathatatlanul elhúzott és világcsúcs-beállítással, biztosan győzött” – írta szűkszavúan a Népsport. Igen, világcsúcs-beállítással, ugyanis kézi méréssel kereken 10 másodpercnél állt meg a stopper – ekkor azonban már elektronikusan is mérték a futókat, így az IAAF végül 9.95-ös időt fogadott el, 100-on az elsőt a sporttörténelemben, amely nem egyessel, hanem kilencessel kezdődött.

Az eredményjelzőn először 9.89 jelent meg, ezt később 9.95-re javították. A 9.89-es időt egy, a célvonalnál elhelyezett fénysugár alapján mérték, míg a hivatalos fényképes eljárás Polaroid-filmet használt, amelynek előhívása és kiértékelése néhány percet vett igénybe. (Az automatikus időmérés a rajtpisztoly hangjára indul, míg a kézi időmérésnél az ember reakcióideje is szerepet játszik az óra elindításakor. Csak 1977-től vált kötelezővé a teljesen automatikus időmérés a világcsúcsok hitelesítésénél.) A mexikói magaslaton amúgy is korszakos világcsúcsok születtek, férfi távolban Bob Beamon 890 centijét például huszonhárom, férfi 400-on Lee Evans 43.86-ját kereken húsz év múlva döntötték meg. Jim Hines az arkansasi Dumasban született, a kaliforniai Oaklandben nőtt fel, és 1964-ben végzett a McClymonds High Schoolban. Ifjúkorában inkább baseballozott, mígnem Jim Coleman atlétaedző felfedezte benne a futótehetséget, és Hines mindenki szerencséjére sprinter lett.

A houstoni Texas Southern Univer­sity hallgatója volt, és az egyetem Tigers nevű atlétacsapatának tagjaként faragta egyre lejjebb előbb egyéni rekordjait, majd a világét is.

A sporttörténészek „A sebesség éjszakájának” nevezték el az 1968-as sacramentói országos bajnokságon a június 20-i estét, amikor is a Hughes Stadionban rendezett első elődöntőben Hines elsőként törte át – ekkor még csak kézi időméréssel – a tíz másodperces határt. Valójában 10.03-at futott, de 9.9 jelent meg az eredményjelzőn, mögötte Ronnie Ray Smith is 9.9-es időt ért el (elektronikusan 10.13), míg Charles Greene a másik elődöntőben ugyancsak 9.9-et futott (elektronikusan 10.09-et)… A válogatón aztán kereken 10.0 alatt, nem mellesleg elsőként teljesítette a klasszikus távot (10.11), így érkezett meg Mexikóvárosba.

Ahol az amerikai küldöttségen belül meglehetősen feszülten teltek a napok, hiszen az otthoni afro-amerikaiak tüntettek a jogaikért, az olimpiai csapat fekete sportolói között még az olimpia bojkottjának lehetősége is szóba került. De dühük a dél-afrikai apartheidrendszerre és az akkori NOB-elnökre, a liberális sajtóban rasszizmussal és antiszemitizmussal vádolt Avery Brundage-re is irányult.

Hines másokkal ellentétben a versenyire koncentrált, és jól tette, mert két aranyéremmel utazott haza az Államokba. Hiszen természetesen ott volt az amerikai 4x100-as váltóban is, amelynél szokás szerint csak az volt a kérdés, hogy a váltásoknál nem áll-e fejre – végül aztán minden olajozottan ment, és a Charles Greene, Mel Pender, Ronnie Ray Smith, Hines összeállítású kvartett aranyérmesnek futott be. (Pedig az egyik utolsó váltóedzésen Hines megsérült, miután a botot hozó Smith annyira ráfutott, hogy szögesével a sarkába lépett, s két mély vágást ejtett rajta…) „A férfi 4x100 m-es döntőben az amerikaiak (2. pálya) és a kubaiak (1. p.) vívtak egymás mellett szoros küzdelmet. A végén Hines elrobogott Figuerola mellett, világcsúccsal vitte győzelemre csapatát” – tudósított a Népsport a 38.24-es rekorddal győztes Egyesült Államok diadaláról. (A régi rekord egy napot élt, a jamaicaiak az elődöntőben 38.3-at futottak…) Érdekesség, hogy a 200-as dobogón álló, az eredményhirdetésnél a feketék jogaiért az egész világ szeme láttára felemelt kesztyűs ököllel tüntető Tommie Smith, John Carlos duó egyik tagja sem kapott helyet a 4x100-as váltóban. Igaz, a 100-as bajnok Hines élete legjobbjával, 20.59-cel meg csak hatodik lett volna a 19.83-as világcsúcsot hozó fináléban, ezen a távon már a válogatón sem rúgott labdába.

Bezzeg a tojáslabdába!

A mexikóvárosi döntő után azt mondta, szerinte a rekordját talán már a következő hetekben meg fogják dönteni, és csak abban biztos, hogy nem ő lesz az új világcsúcstartó. Hogy miért? Mert úgy számolt, hogy két héten belül a Miami Dolphins amerikaifutball-csapat lesz játékosa lesz. A bejelentés tulajdonképpen senkit sem ért váratlanul, de többen mégis megkérdezték, miért döntött így. „A pénz miatt…” – mondta a 22 esztendős Hines, egy kilencgyermekes kaliforniai munkáscsalád gyermeke. „Most itt a nagy alkalom, s ezt nem akarta elszalajtani. Hm, ezt emberileg meg is lehet érteni, de hol marad az olimpiai fogadalom?” – moralizált a kádári Népsport.

És tényleg, október végén már a Miami Dolphins „rugby-csapatához” (így írta a Népsport…) szerződött. Az amerikai futball óriásai kedvtelve csemegéztek a legjobb sprinterek között, hiszen utolérni őket szinte reménytelen vállalkozás volt, más kérdés, hogy másokkal ellentétben Jim Hines labdával kifejezetten ügyetlennek bizonyult.

A futóbajnokot az NFL-ben szereplő Dolphins az 1968-as draft hatodik körében, összesítésben a 146. helyen választotta ki. Ezt a szezont a Dolphins gyakorlókeretében töltötte, beceneve „Oops” volt. 1969-ben tíz mérkőzésen szerepelt a klub színeiben, és összesen 52 yardot szerzett különböző támadójátékokból. Utolsó profi mérkőzését 1970-ben játszotta, ez az első és egyetlen meccse volt a Kansas City Chiefs játékosaként.

Egy későbbi rangsorban Jeff Pearlman, a Deadspin szerzője az 1977-ben az Austin Texans félprofi csapatából visszavonuló Hinest minden idők 10. legrosszabb NFL-játékosának nevezte… „Hines gyorsaságával ugyan nem volt semmi baj, az összjátékhoz azonban nem volt érzéke, pontatlanok voltak az átadásai, nevetség tárgya lett” – ezt is róla írták.

Mexikó hőse később houstoni belvárosi fiatalokkal dolgozott, emellett olajfúró tornyokon is vállalt munkát, három éve június 3-án, 76 éves korában hunyt el a kaliforniai Haywardban.

Világcsúcsa egészen 1983-ig megdöntetlen maradt, ekkor Calvin Smith 9.93-ra javította, de a háttérben már közeledett minden idők egyik legnagyobb amerikai sprintere, Carl Lewis. Igaz, 23 évvel Hines után is csak öt századdal tudott jobbat, mint a nagy előd.

JAMES RAY „JIM” HINES NÉVJEGYE
Született: 1946. szeptember 10., Dumas
Elhunyt: 2023. június 3., Hayword
Sportága: atlétika (100 m, 200 m)
Legjobbjai: 9.95 (100 m), 20.59 (200 m)
Legjobb eredményei: 2x olimpiai bajnok (100 m, 4x100 m, 1968)