A mosolygós behajtó, akinek nem mondtak nemet

Tíz pfennig. Ennyi hiányzott Jupp Heynckesnek, hogy A város titkai című filmet megnézhesse a moziban. A tizenéves fiú fárasztó munkahét után baktatott haza, Fritz Nathan Kohn drámáját ugyan nem láthatta, de elhatározta, hogy többet nem marad szégyenben.

A KŐMŰVESTANONC

Bajban a családját sem hagyta soha, pedig nem éltek irigylésre méltó körülmények között. Josef „Jupp” Heynckes a Harmadik Birodalom második világháborús kapitulációja másnapján, 1945. május 9-én született Mönchengladbachban. A família kilencedik gyerekeként igyekezett segíteni az édesanyjának. Volt, hogy a közeli földekről csent élelmet, és „behajtóként” is tüsténkedett. A mama sarki boltjában a vendégek gyakran hitelre kértek árut, és csupán a mosolygós gyermek szónoki képességén múlt, hogy családja megkapja a jussát. Amikor nem az édesanyja körül sertepertélt, a közeli teniszpályán dolgozott labdaszedőként. Első hivatalos fizetésként öt német márkát kapott, amiből krumplit vett vacsorára.

„Apámat alig láttuk, napi tizenkét órát dolgozott kovácsként, hogy meglegyen a betevő, anyám meg a sarki kisboltot próbálta életben tartani, de nagyon sokszor nem volt semmink, csak a pincében félretett burgonya – emlékezett vissza Jupp Heynckes a Kickernek. – Heti hatszor krumplis étel került az asztalra, de sohasem hagytam maradékot. Én voltam a legkisebb fiú a családban, mindig támogattam anyámat. Hamar rájöttem, hogy szeretek focizni: órákon át lődöztem a labdát a ház falának, meg dekáztam, trükköztem, zsonglőrködtem a hátsó udvaron. Aztán láttam az 1954-es világbajnoki döntőt, és olyan akartam lenni, mint Puskás Ferenc.”

A sokat emlegetett 1954-es berni finálé! Heynckes azt követően módosította életpályáját és tett le az építészmérnöki álmáról. Noha továbbra is kőművestanoncként kereste a kenyerét, az NSZK csodával határos fordítása Magyarország ellen (3:2) akkora hatást gyakorolt rá, hogy nem lehetett eltántorítani új céljától. Ahogy életrajzírójának, Christoph Spöckernek fogalmazott 2018 nyarán: nem Helmut Rahn vagy Fritz Walter nyűgözte le a játékával, hanem Puskás Ferenc.

„Vérbeli gólvadász volt. A berni finálét követően határoztam el, hogy futballista leszek, és ezért később mindent meg is tettem. Sohasem mentem el a srácokkal étterembe vagy bulizni. Végül tizennyolc éves koromban leigazolt szülővárosom első számú klubja, a Borussia Mönchengladbach.”

A kezdeti lépéseket a Grün-Weiss Holt csapatában tette meg, majd karrierje első mérföldkövéhez a Borussia Mönchengladbach játékosaként érkezett el: 1964. augusztus 9-én bemutatkozott a német másodosztályban.

AZ OPEL REKORD NYOMÁBAN

„Miért nem kapott még ez a fiatal profi szerződést?” – tette fel a kérdést Hennes Weisweiler 1964 nyarán. A Gladbach újdonsült vezetőedzőjének szemet szúrt a 19 éves csatár játéka, aki a tartalékok között 44 gólt szerzett. A legendás szakvezető nem a levegőbe beszélt, rögtön felkarolta Heynckest, és a felnőttcsapathoz irányította. A „váltás” érződött az odaadó labdarúgó fizetésén is: havi 160 német márka helyett 1000 ütötte a markát, sőt kocsit is ígért neki az akkori elnök.

„Életemben először értékesnek éreztem magam, a fizetésemet egy az egyben édesanyámnak adtam – mondta Heynckes. – Így szerettem volna meghálálni a gondoskodását. Az ígért Opel Rekordomat édesapámnak szántam, ám nem kaptam meg. Hiába kérdezősködtem, a Borussia sohasem adta nekem.”

Opel nélkül is rekordokra tört a sikerre éhes fiatal csatár, aki Hennes Weisweiler irányításával az első profi idényében 23 gólt szerzett, és oroszlánrészt vállalt a feljutásból. A csapat átlagéletkora húsz és fél év volt, Wilhelm August Hurtmanns újságíró ekkor illette először a „csikók” becenévvel az együttest. A fiatal gárda a Bundesligában sem okozott csalódást (Heynckes második élvonalbeli mérkőzésen duplázott, összesen 12 gólig jutott), könnyedén elkerülte a kiesést, a 13. helyen végzett. A következő idényben nyilvánvalóvá vált, hogy Hennes Weisweiler kedvence több mint tehetség. Heynckes a Bundesliga 1966–1967-es idényében 15 gólt szerzett és 9 gólpasszt adott, teljesítményével felkeltette a Hannover figyelmét. Noha a Borussia jelentős fizetésemeléssel kecsegtette – a klub másik fiatal sztárja, Günter Netzer jóval többet keresett, mint barátja –, a rivális klub ajánlatával nem versenyezhetett. A Mönchengladbachban született labdarúgó elszakadt városától, és elindult Hannoverbe szerencsét próbálni.

A TÉKOZLÓ FIÚ HAZATÉR

A hároméves hannoveri kitérőt nehéz pozitív időszakként értékelni. Kritikusai szerint új klubjában megszédítette a pénz: a havi 1000 márkás fizetését 1200-ra cserélte (bónuszokkal együtt 1500 márkára is rúghatott az összeg). A hannoveri havi bére jelenlegi árfolyamon körülbelül 2400 eurónak felelt meg, így bónuszok nélkül megkeresett csaknem 30 ezret, ám juttatásokkal együtt 60 ezerig is eljuthatott egy idény alatt. Viszonyításképpen Robert Lewandowski évi 15 millió euróból gazdálkodhat a Bayern Münchennél, tehát a lengyel csatár a 250-szeresét keresi, mint elődei az 1960-as évek végén.

A pénzéhesnek titulált Heynckesnek ráadásul szerencséje sem volt a pályán. Karrierje talán legszerencsétlenebb pillanatait élhette át 1968. szeptember 14-én: korábbi játékostársaival találkozott a bajnokságban, és Heinz Wittmann-nal ütközött. A peches esetből a védő jött ki rosszabbul: sípcsonttörését követően már nem lépett pályára az idényben. A Hannover csatára a kórházba is követte korábbi csapattársát, aki a nagy nyilvánosság előtt ugyan megbocsátott cimborájának, de a formáját nem nyerte vissza többé.

A három évad alatt szerzett 25 bajnoki gól nem nevezhető rossznak (együttese termésének csaknem ötöde), a 275 ezer márkáért szerződtetett Heynckes mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Persze aligha távozott keserű szájízzel Hannoverből, először vehetett lakást a fizetéséből a feleségével, a kislánya is a városban látta meg a napvilágot. A gyermekáldás éppen születésnapján érte 1969-ben, de a magánéleti örömök után szerette volna, ha a sportban is sikeres lesz.

Mentora, Hennes Weisweiler napi kapcsolatban volt vele, és hosszú hónapokon keresztül győzködte, amíg egykori támadója végül rábólintott az ajánlatra. A Borussia Mönchengladbach célja az 1970-ben elhódított bajnoki cím megvédése volt. E nemes küldetéshez csatlakozott Jupp Heynckes, aki három év után tért vissza a városba, amelynek minden titkát ismerte…