Mill 1976 és 1996 között négy klubban futballozott, 387 Bundesliga-mérkőzésen 123 gólt szerzett, legnagyobb sikereit a Dortmunddal érte el: 1989-ben Német Kupát nyert, 1993-ben UEFA-kupa-döntős volt.
A nyugatnémet válogatott színeiben 17 mérkőzésen lépett pályára (gólt nem szerzett), tagja volt az 1990-es világbajnoki keretnek is, bár a vb-n nem játszott egy percet sem. 1988-ban a szöuli olimpián bronzérmet nyert; az olimpiai válogatottban 20 meccsen 10-szer volt eredményes.
Mill bevallotta, hogy egy fontos Bundesliga-mérkőzés előtt a vécében egy kis whiskyvel bekapott két tablettát, és olyan jól ment neki a játék, hogy két gólt szerzett, és cseppet sem fáradt el. Hazavezetett, majd a karosszékben elaludva éjszaka arra ébredt, hogy a tévé tetején lévő gyertya teljesen ráolvadt a készülékre – ő viszont arra sem emlékezett, hogy meggyújtotta volna.
De azt állította, ezen élmény hatására soha többet nem folyamodott illegális szerhez. Azt viszont elismerte, a fájdalomcsillapítók használata rendszeres volt, a gyógyszerek gyomorfekélyhez vezettek, ő maga háromszor is kórházi kezelésre szorult pályafutása során.
Schäfer visszatért, de kikapott Brémában az Union
