Hertha: Vannak még álmaink – Dárdai Pál, az év embere
– Ha egy szóval kellene jellemeznie a 2016-os esztendőt, mi lenne az?
– Munka. Méghozzá rengeteg.
– 2017?
– Jó lenne valami nagy dolgot elérni. Számunkra óriási lenne kvalifikálni magunkat az Európa-ligába, vagy akár egy emelettel feljebb. Az is különleges, amit idáig véghezvittünk, de vannak még álmaink.
– A Hertha játékosaként már pályára lépett a Bajnokok Ligájában, az 1999–2000-es szezonban. Nem szeretné ezt elérni edzőként is?
– Természetesen szép kihívás lenne a Herthával a BL-ben szerepelni. Hogy mi a realitása? A lehetőség ott van az orrunk előtt, s mi szeretnénk élni vele. Mindazonáltal tisztában vagyunk vele, hogy honnan jöttünk. A Bajnokok Ligája az álmunk, de ahhoz még rengeteg tapasztalatot kell szereznünk. Annak idején nekünk, játékosoknak nagyszerű volt az az időszak: a Bajnokok Ligája zenéje, a sztárok. Mindannyian erőn felül teljesítettünk. Nagyszerű lenne ismét megtapasztalni.
– Pontosan húsz esztendeje van a Herthánál. 1996 decemberében írta alá első szerződését Berlinben, jelenleg negyvenéves. Milyen érzés, hogy az eddigi fél életét a klubnál töltötte?
– Ahogy a feleségemnek is mondtam, ez a húsz év gyorsan eltelt. Elfoglaltság mindig akad, amúgy is egyfolytában a stadionban vagy annak környékén vagyok, még akkor is, ha éppen nem játszunk. Meg szoktam nézni a fiatalok mérkőzéseit. Egyik dolog jön a másik után, így ez a húsz év nagyon rövidnek tűnik.
– Tett olyan dolgot játékosként, amit ma számon kérne a sajátjaitól?
– Nem voltam szent, ezt bátran kijelenthetem. Volt, hogy születésnapi bulit tartottunk a hét közben, ami nem vallott profizmusra. Másnap azonban elmentem a tréningre, így az edző nem vett észre semmit, ezért mindig jó volt a lelkiismeretem. De alapvetően fegyelmezett játékos voltam.
– Edzőként dolgozna együtt olyan játékossal, mint amilyen Ön volt?
– Annyit elmondhatok, hogy játékosként biztosan szeretnék Dárdai Pállal dolgozni. Ez sznobnak hangozhat, de ugyanezt mondtam a csapatomnak is. Igyekszem mindig tartalmas edzéseket vezényelni, ez segíti a játékot, valamint szórakoztató is.
– Jöjjenek a vagy-vagy kérdések. A futballista vagy az edző Dárdai Pál?
– A futballista.
– Berlin vagy a szülővárosa, Pécs?
– Őszintén azt kell mondjam, hogy Berlin.
– Az 1999-es, Bajnokok Ligája-résztvevő vagy a mostani Hertha?
– Ez a kérdés nem fair (nevet).
– A berlini Olimpiai Stadion vagy az új aréna?
– Nehéz kérdés. Jelenleg nagyszerűen érzem magam az Olimpiai Stadionban.
– Ez a harmadik szezonja Bundesliga-edzőként. Milyen hibát nem követne el ismét?
– Túlságosan naiv voltam az első meccsem után, amelyen 2015 februárjában kettő-nullára legyőztük a Mainzot. Azt hittem, hogy a Freiburg ellen is működik majd a labdabirtoklásra épülő taktika. Alábecsültem a játékosok mentális állapotát, ez nem történik meg még egyszer.
– Mit gondol, húsz év múlva még edző lesz?
– Nehéz megmondani. Nem szabad nagyon előre tervezni. Én a megszokottól eltérő utat jártam be idáig. Sokan az ifjúsági csapatnál kezdenek, majd jön a felnőttegyüttes, azaz a profi szint, és utána a nemzeti csapat kispadja. Nekem ez egy kicsit összekeveredett (Dárdai előbb volt szövetségi kapitány, mint a felnőtteknél klubedző – a szerk.), de így is nagyon szerencsésnek érzem magam. A jövőt nehéz megjósolni. Fontos, hogy egészséges maradjak, de nagyon szeretném, hogy húsz év múlva is edző legyek. Aztán betölteném a hatvanat, és elégedetten visszavonulhatnék.
