Cottbus: Sváb régi vágya volt, hogy a németeknél játszhasson

„Vasárnap érkeztem, hétfőn már mindkét edzésen részt vettem – mondta a Nemzeti Sport kérdésére Sváb Dániel. – A délelőtti tréning amolyan felvezető jellegű volt, némi futás után egymás közötti játékot terveztek. A délutáni program már húzósabb volt, rengeteg rövid és közepes távú futógyakorlat szerepelt benne. Kedden fokoztuk a tempót, három edzésünk volt, reggel fél nyolckor hosszabb távú futás, a közös reggelit követően tíz órakor kezdődött a következő foglalkozás, délután négykor pedig a harmadik – nem unatkozik errefelé senki.”

A futballista Ferencvárossal kötött szerződése lejárt, így szabadon igazolhatóvá vált. Korábban megírtuk, a Pécs érdeklődik iránta, de azt a lehetőséget, hogy német csapatban tesztelik, kihagyhatatlannak tartotta.

,„A Cottbus már a tavasszal is érdeklődött, el is akartak jönni megnézni, ám akkor épp nem kerültem be a csapatba, és azt hittem, emiatt le is mondanak rólam – mondta a játékos. – Ám azután is szóltak, hogy ne aggódjak, ez mindenkivel előfordulhat, s megegyeztünk abban, hogy ezen a héten velük készülök, megismerkedünk, aztán eldől, hogy marasztalnak-e vagy sem. A játékosok nagyon kedvesen fogadtak, semmiféle ellenségeskedést nem tapasztaltam, rögtön szóltak, segítenek, ha bármire szükségem van. Az nyilván nem meglepő, hogy remek körülmények között dolgozik a csapat, és én is nagyon motiváltan érkeztem. A német futballt nagyon kedvelem, agresszív, kemény a játék, az én stílusomhoz ez áll a legközelebb, mindig arról álmodtam, hogy ide eljussak.”

Sváb Dániel egyelőre a cottbusi teszthétre koncentrál, ám akkor sem esne kétségbe, ha esetleg nem számítanának rá, úgy van vele, keményen dolgozik tovább, hogy továbbfejlődjön, és valamikor egy német csapat alkalmazza – a legjobb persze az lenne, ha már az ősztől megtörténne.

„Óriási élmény a Ferencvárosban futballozni – mondta Sváb Dániel. – Ugyanakkor Ricardo Moniz közölte velem, a posztomon Philipp Bönig mögött csak második számú jelölt vagyok. Ezzel nincs semmi baj, hiszen az esélyt megkaptam, ha az edző engem látott jobbnak, vagy ha Philipp nem volt egészséges, és mindennap azért dolgoztam, hogy számítsanak rám. És bár nagyon szeretem a Fradit, a fejlődésem miatt a játéklehetőség a legfontosabb számomra, az a játékos, aki folyamatosan a kispadon ül, nem igazi futballista. Ha nem maradhatok Cottbusban, és egy másik magyar csapat úgy véli, engem gondol balhátvédnek, a több tétmérkőzésen való részvétel számomra van annyira fontos, mint a Fradi kispadja. De ez a jövő zenéje, most azon dolgozom, hogy meggyőzzem a cottbusiakat, itt a helyem…”