Peter Vermes a kansasi „mindenes”: a szakvezető találta ki és tervezte meg az edzőközpontot is (Fotók: Gary Rohman)

 

Peter Vermes, manager. A Sporting Kansas City címerével ékesített névjegyén csupán ennyi áll a neve mellett titulusként. Amolyan angol típusú menedzser: edző, szakmai igazgató, klubigazgató egy személyben.

„Kansasban mindent ő épített föl: ő szerződteti a játékosokat, ő találta ki és tervezte meg az edzőközpontot, kis túlzással a füvet is ő nyírja. És közben persze edzést vezet, taktikát alkot és végigüvölti a kispad mellől a mérkőzéseket” – mondja Vermesről a Chicagóban élő Kőrösi László üzletember és játékosügynök, aki a honvédos Hercegfalvi Zoltánt közvetítette egykor Kansasba, Vermes edzői pályájának elején, és együtt nézték meg először Németh Krisztiánt is egy ifjúsági mérkőzésen.

Vermes Péter ugyanis (nem hibázunk nagyot, ha „magyarul” írjuk a nevét, hiszen magyar szülők gyermekeként született az Egyesült Államokban 52 évvel ezelőtt) kifejezetten szívesen szerződtet magyar futballistákat, s ez már önmagában is érdekessé tenné őt, ha pedig azt nézzük, hogy az USA labdarúgásának meghatározó, olimpiai és világbajnoki résztvevő játékosából az ország egyik legkarakteresebb és legsikeresebb edzőjévé vált, aki éppen a Nyugati főcsoport alapszakasz-győzteseként készül a bajnoki rájátszásra két magyar válogatott kerettag játékosával együtt, akkor egyenesen kötelessége a Nemzeti Sportnak, hogy felkeresse a Sporting KC új edzőközpontjában a reggeltől estig maximális fordulatszámon pörgő szakembert.

A GALÉRIÁÉRT KATTINTSON A KÉPRE!

Az év elején készült el az ultramodern központ, három szervezet együttműködésében: a Sporting Kansas City edzőközpontjával egybeépült a nemzeti válogatottak (US Soccer Teams) központi edzőtábora, közös rehabilitációs központtal és orvosi részleggel, amelyhez gyermeksportorvosi klinika kapcsolódik. A Children's Mercy nem csupán ebben a beruházásban volt a SKC partnere, de névadója a még szintén csaknem új, innen néhány percnyi autóútra lévő, hétéves futballstadionnak, a Children's Mercy Parknak is.

 NÉMETH KRISZTIÁN OTTHONRA LELT

Vermes Péter a világbajnokság után terjedelmes interjút adott Amerikában élő kollégánknak, Ruszanov Andrásnak, aki rendelkezésünkre bocsátotta a másutt még nem közölt anyagot. Vermes a beszélgetésben részletesen értékelte magyar játékosait, Németh Krisztiánt és Sallói Dánielt. Ebből az interjúból idézünk: „Szerintem a magyar játékosok nem kapják meg azt a tiszteletet, amelyet megérdemelnének. Ezzel egyidejűleg sokszor ők maguk sem értékelik önmagukat vagy teljesítményüket, ahogy elvárható lenne. Azt hiszem, a magyar labdarúgók technikailag átlag felettiek, taktikailag kiválóan megértik a játék lényegét, hihetetlen az improvizációs készségük, és ha kiemeled őket Magyarországról, rendkívül nyitottak arra a környezetre, amelyben élnek, könnyen alkalmazkodnak. Amiért Németh Krisztiánt, Sallói Dánielt vagy korábban Hercegfalvi Zoltánt választottam, annak az volt az oka, hogy őket jellemezték mindazon minőségi mutatók, amelyeket fentebb említettem. S ami még fontosabb, hogy ha például megnézzük a mai Sallóit, a hozzáállása fantasztikus. Mindennap fejlődni akar, a tökéletességre törekszik, jobb játékos kíván lenni, és ezért minden munkát hajlandó elvégezni. Érti az instrukciókat, megfogadja, beépíti a játékába, fejleszti önmagát. Németh Krisztiánnak a klub, a város valódi otthon nyújtott: bárhol játszott, valójában sohasem talált igazi otthonra, kivéve nálunk. Továbbá mi az erősségeit kamatoztattuk és fejlesztettük, nem a gyengeségeit ostoroztuk.”

„Nagyszerű partnereink” – mondja a gyermekklinikáról Patrik Bergabo sajtófőnök, megerősítve bennünk, hogy nem a „stadion vagy kórház”, hanem a „stadion és kórház” a helyes megközelítés. 2013-ig Livestrong Sporting Park volt a neve, amikor azonban a világhírű kerékpáros, Lance Armstrong bevallotta, hogy sikereit részben tiltott teljesítményfokozó szereknek köszönhette, a futballklub másnap fölmondta az együttműködést a sztár rákellenes alapítványával.

Idegenvezetőm a stadionban, a sajtófőnök Patrik Angliában nevelkedett, a brit futballban szocializálódott, ezért nagyon furcsa neki, amikor az újságírók a lefújás után a többi „major” ligából ismert módon besétálnak az amúgy is amerikai módon színházias öltözőbe, kamerák forgolódnak a fél- vagy teljesen pucér játékosok között.

„Először nagyon csodálkoztam, amikor találkoztam ezzel a szokással, de ma már tudom, hogy vigyázni kell, óvatosan kell kijönni a zuhanyzóból, mert bármikor szembetalálhatod magad egy tévéstábbal” – mondja Németh Krisztián, aki első kansasi időszakában játszott talán élete eddigi legjobb formájában. Aligha vitatható, hogy a támadó kivirágzásában nagy szerepe volt edzőjének, Vermesnek, aki a korábban Angliától Görögországon át Hollandiáig sokfelé megforduló magyar tehetséget a teljes bizalmáról biztosította, s ő parádés gólokkal, látványos, „magyaros” megoldásokkal hálálta meg a lehetőséget. Az év góljának választották például az MLS-ben azt a gólját, amikor a saját térfeléről indulva, mindenkit kicselezve talált a Portland Timbers kapujába. Németh Krisztián akkor, 2015-ben tíz gólt szerzett és hét gólpasszt adott, nagy része volt a csapat kupagyőzelmében (US Open Cup), az edző és ő is szomorúan fogadta el a realitást, hogy tulajdonképpen nem tudja őt megtartani a klub, olyan ajánlatok érkeztek érte és neki. A hírek szerint hárommillió dollárt fizetett akkor a katari al-Garafa, ahonnan Németh Krisztián az Eb-résztvevő magyar válogatott tagja lett, és a Közel-Keletről tért vissza tavaly az MLS-be, a New England csapatához. A bostoni élet azonban messze nem volt olyan nyugalmas és ideális, mint a kansasi, amely valahogy a gyerekkora óta körülrajongott magyar játékos békés életre vágyó habitusának is jobban megfelel.

Ezért volt Krisztián nagyon boldog, amikor az idei bajnokság előtt (Amerikában nem őszi-tavaszi rendszerben rendezik az idényt), az átigazolási időszak utolsó napján Vermes Péter azzal hívta őt: a sajátos és szigorú szabályok most lehetővé teszik és minden együtt áll ahhoz, hogy visszatérjen Kansas Citybe, még ma üljön repülőgépre. „Némó” pedig szó szerint repült a Kansas és Missouri állam határán, az Egyesült Államok kellős közepén lévő városba, korábbi sikerei színhelyére, korábbi edzője hívó szavára.

A sikerek ereklyéi az edzői irodában…

…köztük a tavalyi kupadöntő labdája, amellyel Sallói Dániel lőtt győztes gólt

A 2013-as bajnoki cím után Obama, az USA akkori elnöke fogadta Vermest és csapatát

A Sportingnál ugyanis még amerikai mércével mérve is fantasztikusak a körülmények. A lélegzetelállító felszereltséggel az idén átadott élettani, rehabilitációs központ nem véletlenül lett egyben az amerikai válogatottak partnerintézménye is. Az a technológia és orvosi tudás, mely adva van, sokkal inkább hajaz a nagy amerikai profi sportok méregdrága tudományos hátterére, mintsem a legutóbbi időkig puritánnak mondható európai, brit hagyományokra vagy a korábban néha kimondottan szegényes, sokszor kispályára korlátozódó amerikai „soccer” kulisszáira. A pletykák szerint amikor David Beckham, a ligába 2022-ben belépő Miami licenctulajdonosa szétnézett a Pinnacle Wayen épült létesítményben, kijelentette, hogy ilyen körülményekről ő egyelőre nem álmodik saját csapatánál, a Sporting KC és Vermes túl magasra tette a lécet. Igen, nem túlzás kijelenteni, hogy mindaz, amit itt látunk, magán viseli Vermes keze nyomát, s egy csepp kétségünk sem marad efelől, ha végigjárjuk a létesítményt a sportigazgató kalauzolásával. Hiszen Vermesnek arra is jut energiája, hogy személyesen vigye körbe az érdeklődő szakembereket, újságírókat, komplett kiselőadásokat tartva az edzőpálya mellé épített, háromszintes televíziós elemzőközpontról (ahol már tréning közben vetítenek és képernyőn elemeznek az edzők), a testzsírszintet mérő „ágyról”, a mozdulatokat modellező és értékelő háromdimenziós szoftverről, a víz alatti kamerákkal a sérült láb könnyített mozgását rögzítő és elemző orvosi programokról, a hideg és forró vizes merülő kádakról, a saját csapat és az ellenfelek mérkőzésének minden adatát feldolgozó videoelemző szobáról, és ki tudja még, mi mindenről. A szakmai központ annyira új, hogy bár minden készen áll a nemzeti csapat fogadására, eddig csak az – egyébként világbajnoki címvédő – amerikai női válogatott, néhány korosztályos együttes és a folyamatosan tartott edzőképző tanfolyamok résztvevői használták a kansasi létesítményt, amelyen külön pályái, öltözői vannak a válogatottaknak.

Az A-válogatottnak épített öltöző például nincs messze Vermes Péter pályára néző, impozáns irodájától, ahol fotók, aláírt labdák, mezek emlékeztetnek a Kansas City elmúlt évtizedének sikereire, a három kupagyőzelemre (US Open Cup) és a 2013-as bajnoki címre (MLS Cup), amely után a hagyományoknak megfelelően az Egyesült Államok elnöke is fogadta a csapatot és az edzőt. Vermesnek tehát nem kellene messzire mennie, ha egyszer – amiről egyre többet írnak és beszélnek Amerikában – ő lenne a válogatott edzője. Ő maga 67-szer játszott a nemzeti csapatban, védő és középpályás létére 11 gólt szerzett, s ma már ő a leghosszabb ideje, 2009 óta hivatalban lévő edző az MLS-ben, egyúttal ő ült a legtöbb meccsen a kispadon a liga történetében, már háromszáz mérkőzésen is túl jár.

A GALÉRIÁÉRT KATTINTSON A KÉPRE!

„Megtiszteltetés, hogy sokan megemlítik a nevem amerikai szövetségi kapitányként, és egyszer szívesen irányítanám a nemzeti csapatot, amely szerintem a nem megfelelő generációs egyensúly miatt van most nehéz helyzetben a világbajnoki selejtező kudarca után – mondta a Nemzeti Sportnak Vermes Péter. – Egyelőre azonban minden percemet kitölti a munkám a Sporting Kansas Citynél. Felépült a szakmai központunk, minden meccsen telt ház van a stadionunkban, és ami Amerikában nagy szó, az emberek nemcsak beszélnek a sikereinkről, példálóznak is velünk, büszkék a csapatra a városban, a magatartásunk, a társadalmi szerepvállalásunk, a játékosaink viselkedése jó példának számít.”

Nemrég egy rákból felépült, de a betegségben az egyik karját elveszítő fiatalembert fogadtak egy hétre csapattagnak a Sporting profijai, részt vett az edzéseken, az öltözőben is ott volt, kifutott a csapattal a mérkőzésre, hatalmas ünneplésben részesült. Az efféle akciók itt rendkívül fontosak. Vermes pedig amolyan régi vágású futballpolihisztorként az összes részletre odafigyel.

„Most már minden a rendelkezésünkre áll ahhoz, hogy kiválasszuk, felkészítsük és beépítsük a csapatba a tehetséges akadémistákat – mondja. – Rendkívül érdekesnek ígérkezik a munka, már alig várom, hogy szárba szökjön és termőre forduljon az általunk kidolgozott szakmai rendszer.”

A GALÉRIÁÉRT KATTINTSON A KÉPRE!

Különös módon a rendszeresen játszó SKC-játékosok közül most egyedül a magyar Sallói Dániel számít „saját nevelésű” labdarúgónak Kansas Cityben. Ő ugyanis valóban az akadémiáról került fel a nagyok közé – az akadémiáról, amelyet akkoriban a volt magyar válogatott Urbányi István irányított. Természetesen ő is Vermes révén került a klubhoz (most is a városban dolgozik, az egyetemi labdarúgócsapat edzője), valaha együtt játszottak a Rába ETO-ban, Péter első európai klubjában, amelyet Pintér László menedzser ajánlott neki, akkor még abból a megfontolásból, hogy az NB I-ből könnyebb lesz Nyugat-Európába szerződnie, mint Amerikából. Tulajdonképpen így is volt, Vermes hamarosan Hollandiában folytatta pályafutását, de Urbányival való barátsága megmaradt, sőt Győrben együtt játszott Sallói Istvánnal, a „kis Sallói” szintén válogatott futballista édesapjával is.

„A magyar futballisták jók” – mondja szilárd meggyőződéssel az amerikai sikeredző, akinek nem szegi kedvét, hogy közöljük vele, egy ilyen mondatért csaknem tízezer kilométert kellett utaznunk, mi már régóta leszoktunk a hasonló kijelentésekről, legalábbis igen óvatosan bánunk velük. Vermesnek azonban hinnünk kell, ő, bár nem tagadja elfogultságát és érzelmi érintettségét, kőkemény edző, akinek főként az eredmény számít: „Nem azért hozom ide őket, mert én is magyar vagyok, hanem azért, mert jók.”

És valóban, neki sikerült eddig a legtöbbet kihoznia a szupertehetséges, de sokáig botladozó Németh Krisztiánból, és két éve, átmeneti hazatérésekor, Gyirmóton még az átlagosnál legfeljebb kicsit jobbnak mondható teljesítményt nyújtó Sallói Dánielből is. A 22 éves, legutóbb Marco Rossi válogatott keretébe meghívott csatár már tavaly győztes gólt lőtt az amerikai kupadöntőn, most 11 góllal zárta az alapszakaszt, házi gólkirályként, legutóbbi három meccsén négy gólt szerezve.

 

„Nagyon büszke volt rám és a csapatra a Los Angeles FC ellen, egy-egy után emberhátrányban, a gólommal megnyert rangadót követően, amellyel megnyertük az alapszakaszt is – hallhattuk Sallói Dánieltől. – Úgy érzem, képesnek tart bennünket a teljes sorozat, azaz a rájátszás és az MLS Cup megnyerésére. Akkor pedig már mi is megyünk vele az elnökhöz.”

Vermes nem csak körbevezet bennünket a Pinnacle szakmai központban (a főbejárat fölötti látványos felirat – 1913 – természetesen itt nem az alapítási évet jelenti, ahogy elsőre naivan gondolnánk, egyszerűen a házszámot a Pinnacle Wayen), de ránk szán egy további órát az irodájában. Angolul beszélgetünk, de előjönnek a magyar emlékek, és Péter hamarosan újra Magyarországra utazik játékosnézőbe. Németh Krisztián szerint ha valami fontosat és nehezet akarnak tőle kérni, angolról magyarra váltanak, és ha Vermes a szülei nyelvén beszél, egyébként kemény arcvonásai ellágyulnak, s óhatatlanul elmosolyodik.

Az észak-amerikai profi bajnokság az elmúlt tíz évben visszafordíthatatlanul fejlődő pályára állt. Nagyjából azóta, hogy David Beckham 2007-ben bemutatkozott a Los Angeles Galaxy színeiben, és azóta, hogy Vermes Péter 2006-ban technikai igazgatóként, majd 2009-től vezetőedzőként munkába állt Kansas Cityben. Minden évben tíz százaléknál is nagyobb mértékben emelkedik a televíziós nézettség, a közösségi médiában pedig az idén 46 százalékkal nőtt az érdeklődés az MLS csapatai és eseményei iránt. A magyar-amerikai edző érkezése óta Vermesék háromszor nyerték meg a kupát és egyszer a bajnokságot, de ami ennél is fontosabb: felépült a stadion, a szakmai központ és az a klubmodell, amelynek révén egy honlap egyenesen a futballvilág fővárosának kiáltotta ki Kansast, s amelynek köszönhetően egyik cikk jelenik meg a másik után az amerikai médiában a sikerek kovácsáról, a „magyar menekült szülők gyermekéről”, aki még arra is odafigyel, hogy játékosai és munkatársai ne szemeteljenek a parkolóban. Vermes nemrég újabb ötéves szerződést kapott a klubtól, 2023-ig, hiszen, mint a tulajdonosok (öt helyi dúsgazdag család) képviselője a sajtóban elmondta: Peternek van víziója, kész szakmai terve az újabb öt évre, amelynek megvalósítására eddigi, évtizedes munkája a garancia.

A GALÉRIÁÉRT KATTINTSON A KÉPRE!

MLS, RÁJÁTSZÁS, 1. FORDULÓ
KELETI FŐCSOPORT
D. C. United–Columbus Crew 2–2 (1–1, 1–1, 1–2) – 11-esekkel: 2–3
(D. C. United: Stieber Zoltán a 99. percben állt be, a tizenegyespárbajban gólt lőtt)
Továbbjutott a Columbus Crew.
A FŐCSOPORT-ELŐDÖNTŐ PÁROSÍTÁSA
Kelet: Columbus–New York RB (az első mérkőzés kezdési időpontja: vasárnap, 21 óra), New York City–Atlanta United (hétfő, 1.30)
Nyugat: Portland Timbers–Seattle Sounders (vasárnap, 23.30), Real Salt Lake–Sporting Kansas City (hétfő, 4)

 AZ ELSŐ EMLÉK A NÉPSTADIONBÓL: „HAT FORINT A NAGYFRÖCCS”

Vermes Péter édesapja, Vermes Mihály maga is futballozott Kispesten, mielőtt 1956-ban elhagyta az országot, Puskás Ferenc is emlékezett rá, amikor egy amerikai találkozásukkor egykori hazai becenevén „Varjúként” köszönt rá. A menekülttáborból a futball révén jutott ki: „Csak azt engedték ki, aki állást tudott szerezni. A philadelphiai magyar klub azt mondta apámnak, itt dolgozhatsz a szakmádban gépészként, de csak akkor, ha játszol a magyar futballcsapatban. Játszott.” Ahogyan a kis Peternek is az európai foci volt a mindene; otthon, New Jerseyben, ahol apjának már saját cége volt, és a rendszeres magyarországi nyaralásokon is a kispesti rokonoknál. Valamikor a hetvenes években egy otthonról hozott futball-labdával jelent meg a grundon, ami maga volt a csoda a helyi gyerekeknek. Roppant szigorú ember hírében álló édesapja sokszor meccsre is vitte magával Magyarországon, 1979-ben ott volt a Népstadion lelátóján a Egyesült Államok elleni válogatott találkozón (2–0 a vendégeknek), és megígérte édesapjának, hogy legközelebb ő is pályára lép a magyarok ellen az amerikai csapatban. Így is lett, 1990-ben az USA kezdőcsapatába jelölték az Üllői úton rendezett mérkőzésen (2–0 a magyaroknak), sőt három év múlva a Japánban rendezett háromcsapatos Kirin-kupán is ott volt a magyarok ellenfeleként (0–0) Bora Milutinovics keretében. Puskás Ferencet ekkor látta másodszor életében. Vermes Péter a legközelebb talán szövetségi kapitányként vezetheti az amerikaiakat a mieink ellen (az U20-as válogatott szakmai stábjának rövid ideig már a tagja volt), bár, ki tudja, nem lesz-e egyszer a mieink szakvezetője, lévén korunk egyik legmagasabban jegyzett magyar érzelmű futballszakembere. Mondjuk 2026-ban, az USA, Kanada és Mexikó által rendezendő vb-n. De bárhogyan is, szerinte sem magyar, sem amerikai kapitányként nem elegendő kitűzni célként a kijutást a vb-re. Vermes szerint ennél nagyobb célok kellenek. Egyik első emléke a Népstadionból egyébként kitörölhetetlenül az agyába égett: „Apámmal ültünk a lelátón, és hallottuk, hogy egy enni- és innivalót kínálgató mozgóárus azt kiabálja: »Egy csöcs, két csöcs, hat forint a nagyfröccs!« Erre valahogyan azóta is tisztán emlékszem.” Érdekesség, hogy Vermes Péter nemcsak olimpián és vb-n, hanem a CONCACAF-régió Arany-kupáján is képviselte az Egyesült Államokat, sőt világbajnoki bronzérmes futsalban, 1989-ben a rotterdami vb-n szerepelt, összesen 11-szeres amerikai futsalválogatott hét góllal. A Győrből a holland Volendamhoz vezetett az útja, itt 28 meccsen 5 gólt szerzett, majd kis amerikai kitérő után négy éven át a spanyol másodosztályú Figueres játékosa volt, 28 találkozón négy góllal. Azután visszatért a szülőföldjére, és játékosként érte el első sikereit az MLS-ben. A New York Fever, a New York MetroStars, a Colorado Rapids, majd az akkor még Kansas City Wizards néven szereplő csapat játékosa lett. Itt 2000-ben megnyerték a bajnokságot (MLS Cup), a kapus Tony Meola az év kapusa és az év játékosa, míg Peter Vermes az év hátvédje lett. Még két évig játszott, és családjával itt telepedett le, azóta is Kansas Cityben él és dolgozik. 2004-ben tagja lett az amerikai futball Hírességek Csarnokának (Hall of Fame), majd tizenkét évvel ezelőtt Kansas Cityben elkezdte felépíteni azt a szakmai és infrastrukturális klubmodellt, amelynek köszönhetően ma az amerikai labdarúgás, vagyis a „soccer” fővárosának nevezik a települést. A várost, amely eddig a leginkább a piros cipős Dorothyról és Ózról, a nagy varázslóról volt ismert. Amikor Vermest az MLS forgószele Kansas Citybe repítette, a csapat neve még Wizards, vagyis „Varázslók” volt és a Keleti főcsoportban szerepelt. Mára Vermes Péter lett a város „varázslója”, és immár sorozatban hatodszor jutnak be a rájátszásba a Nyugati főcsoportból (talán a Nyugati Boszorkány némi segítségével…), ezúttal listavezetőként. Hétfőn már a főcsoport döntőjébe jutásért játszanak a Real Salt Lake otthonában.