A labdarúgás alaptörvénye: „Vereség után először magadban keresd a hibát!”  És a másik: „A balszerencsére való hivatkozás legtöbbször a felelősséget nem vállalók takarója!”

Ezzel a felütéssel kezdődik az ezredforduló egyik legnagyobb, igazán tiszteletre méltó sportkönyv-vállalkozása, a Ria! Ria! Hungária!, avagy Magyarország labdarúgó-válogatottjának története.

Aki böngészni akar és szeret, az igazán elmerülhet a 2000 őszén lezárt, addig 740. mérkőzést számláló adathalmazban. A felelős szerkesztő, Hoffmann Péter a könyv eredettörténetének kronológiájában sportszerűen felsorolja az elődöket. A Rejtő László-, Lukács László-, Szepesi György-féle Felejthetetlen 90 percek című 1964-es, majd több kipótolt kiadást megérő klasszikus és az arra építkező, már Hegyi Ivánt is a szerzők közé emelő 90 év – 90 percek (Magyar labdarúgó-krónika) megkapja Hoffmanntól a dicséretet („könnyed mesélő stílus”) és a kritikát is („statisztikailag igencsak »vékony«...”), de azt a szerkesztő sem rejti véka alá, hogy „kapóra jött” könyvük elkészítésekor.

Mint ahogyan a műfajban sokat és színvonalasat alkotó Dénes Tamás, Rochy Zoltán duó 1997-es műve (A 700. után [A magyar labdarúgó-válogatott története]) is, amely, ha mást nem, annyit mindenképpen elért, hogy Hoffmannék még három évvel eltolták saját könyvük megjelentetését.

2000. október 11.: a litván–magyar (1–6) meccsen Fehér Miklós a mezőny fölé nőtt

Így aztán Kopácsi Ferenc és Nagy Zoltán statisztikáira alapozva 740 meccs összes adata, a szereplők és az ellenfelek tételes, részletes és igényes felsorolása is ott sorakozik a majdnem 900 oldalban, amely a kor színvonalán tördelődött (vagyis gyengén), ám ez a tartalmi oldalból fikarcnyit sem von le.

Rajongóknak műkedvelőtől – könyv az AS Roma 100 legjobb labdarúgójáról

A Császár arcai – megjelent a nagy Beckenbauer-könyv és nem csak a szépre emlékezik

„Igyekeztünk precízen és pontosan feltárni labdarúgó-válogatottunk múltját. Abból indultunk ki, hogy a kötet megjelenése után a válogatott adataira kíváncsi egyének nem a Széchenyi-könyvtárban fognak keresgélni, hanem egyszerűen leemelik a polcról a Ria! Ria! Hungária! című könyvet, és kikeresik benne azt, amire kíváncsiak” – írja előszavában a felelős szerkesztő, és ezek a sorok 2000-ben nyilvánvalóan meg is álltak a lábukon, más kérdés, hogy az internet világában már régen létrejöttek azok az adatbázisok (magyarfutball.hu, nela.hu), amelyek nem csupán azonnal hozzáférhetők, igényességükben, adatgazdagságukban pedig versenyeznek a témában megjelent kiadványokkal, de a világháló természeténél fogva folyamatosan csiszolhatók, itt-ott javíthatók, avagy folyamatosan közelíthetnek a tökéleteshez, miközben minden pillanatban aktuálisak is tudnak lenni.

Az MLSZ a válogatott meccsek sorszámozásában hat mérkőzéssel előbbre járt és jár, mint a Hoffmann-féle könyv, avagy az ifjú Fehér Miklós triplájáról elhíresült 2000-es 6–1-es vilniusi litvánverés, amely az utolsó, még feldolgozott összecsapás a Ria! Ria! Hungária!-ban, ott 740., másutt már a 746. válogatott találkozó.

Sebaj. Viszont azóta eltelt 22 és és fél év, válogatottunk lejátszott további 232 mérkőzést – ahogyan a Ria! Ria! Hungária! megszületett, az elhivatott gyűjtők, a Gutenberg-galaxis maradék néhány lakója kedvéért ideje lenne megjelentetni a folytatást is –, 978-nál járunk, és vészesen közelít nemzeti tizenegyünk 1000. fellépése. Nincs az olyan messze, a hivatalos mérkőzések mai gyakorisága alapján úgy 2025 második felére várható.

(Kopácsi Ferenc: Ria! Ria! Hungária! – Magyarország labdarúgó-válogatottjának története, Futball '93 Kft., 2000)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. június 3-i lapszámában jelent meg.)