Képes Sport
CSILLAG PÉTER, SZÖLLŐSI GYÖRGY 2021.05.18 13:49 Frissítve: 2021.05.28 13:19

„Kedves Lajoskám!” – egy nemrég előkerült, szókimondó Puskás-levél értelmezése

Keresetlen jelzők Baróti Lajos szövetségi kapitányra és Solti Dezső futballmenedzserre, türelmetlen aggodalom a magyarországi hazug, álamatőr viszonyokat illetően és rejtélyes baráti tanácsok a régi kispesti kapusnak – egyebek mellett ezeket olvassuk Puskás Ferenc nemrég előkerült, Faragó Lajosnak címzett 1961-es levelében.

A két éve, 2019. május 13-án elhunyt Faragó Lajos szoros baráti kapcsolatban maradt a madridi évek alatt is Puskás Ferenccel (Fotók: Faragó család archívumából, Puskás Intézet, PUSKAS.COM)


Korábban nem ismert, sporttörténeti különlegességnek számító Puskás Ferenc-levél került elő a nemrég elhunyt kiváló fotóriporter, Faragó György hagyatékából. Az 1961. április 16-án, Madridban kelt levél címzettje az ismert fényképész testvére, a hétszeres válogatott, háromszoros magyar bajnok Honvéd-kapus, Faragó Lajos (1932–2019), aki korábbi kispesti és válogatottbeli csapattársaként jó barátságot ápolt az 1956 után Nyugaton maradt futballcsillaggal. Az alább betűhíven közölt levélszöveg értelmezéséhez a labdarúgó fia, a dokumentum másolatát lapunknak eljuttató Faragó Zoltán nyújtott segítséget. Tudvalévő, hogy az Aranycsapat kapitányának spanyolországi levelezését szigorúan figyelte az állambiztonság, Vörös Csaba témának szentelt 2018-as cikke  (Puskás Öcsi lefoglalt levelei, FourFourTwo, 2018. július)  alapján megállapítható, hogy a magyar labdarúgás Rodostójába, a „madridi futballremetének” feladott hazai levelek sorsa igen bizonytalan volt, sok esetben nem is jutottak el a spanyol fővárosba. Talán a titkos állami levélhalászat is magyarázza a nyitásként megfogalmazott, enyhe szemrehányást.

Puskás az emigrációból kezdetben kézzel, majd saját fejléces papíron, géppel írta leveleit


„Kedves Lajoskám!
Régenvárt leveledet végre megkaptam, már azt hittem, hogy megfelejtkeztél rólam, vagy talán szólt valaki, hogy hagyjál fel a levelezéssel.
A válasszal most én késtem meg egy kicsit, persze ennek az az oka, hogy nagyon keveset vagyok itthon, rettenetesen sokat utazom és ráadásul a rejtekhely. Na de most, hogy van egy hét pihenőnk, mivel vasárnap, azaz ma nincs forduló, mert szerdán a válogatott Wales-ben játszik a Világbajnoki selejtezőért.
Kihasználom az alkalmat és megírok egy pár levelet. Igaz sok új írnivalóm nemigen van, itt minden nagyon egyforma nekünk profi focistáknak, nagyon nagyon egyforma az életünk, sehova nem járunk mozin kívül, most, hogy vettem egy kocsit egy kicsit megváltozott az életünk, eljárogatunk egy kicsit kirándulgatni és semmi más. Sokat járunk moziba, még jó hogy sok a mozi itt.
A bajnokságból még két meccs van hátra, a bajnokságot simán nagy forral megnyertük, a bajnokság befejezése után azonnal indul a Spanyol kupa, aminek július negyedikén lesz vége, és ha eljutunk a döntőig, akkor az idén is csak egy pár nap lesz a pihenő. Mivel augusztus hatodikán túrára megyünk, nagyon szép útnak néz ki, Canada, USA, és Portorico vagy Costa Rica, még nem tudjuk pontosan, de kettő közül valamelyik biztos, ahol többet fizetnek oda megyünk.
Lajoskám az otthoni eredményeket mind ismerem, először az újságokból, és másodszor egy illetővel beszéltem, itt volt Spanyolban, de már visszament, elmesélt mindent, hogy hogy vagytok, persze amit mesélt azt is ismertem.”

 
Amikor a Honvéd 1956-ban Madridban játszott...

Az utóbbi bekezdés egyrészt Puskás Ferenc meglepően alapos tájékozottságáról tanúskodik, másrészt felveti a gyakorlati kérdést, hogy miként juthatott friss sajtóhírekhez a magyar futball eseményeiről. Az értesülések, pletykák persze levél útján is jöttek-mentek Madrid és Budapest között, és mint a Faragó Lajos családi archívumában megőrzött számos, Öcsi aláírással ellátott képeslap és üzenet is tanúsítja, a postai köldökzsinór anyaországi vége sokszor a kispesti kapus postaládájába vezetett. Jellemző Puskás ragaszkodására, hogy amikor 1954-ben a Sztálinvárosi Vasas NB I-be léptetésekor a kapust kirendelték volna a vidéki csapathoz, a kispesti csapatkapitány személyesen ment el az illetékesekhez tiltakozni: „Faragó nem megy sehova.” A most előkerült levél őrzését a benne érintett témák kényes jellege miatt a sportoló valószínűleg jobbnak látta fotográfus testvérére bízni.

1956. november 29., Madrid: a forradalom után Nyugat-Európában túrázó Honvéd 5:5-ös döntetlent játszott a Real Madriddal. A csapatkapitány Puskás Ferenc mögött Faragó Lajos lépdel, az együttes gyászszalaggal és vörös csillagos címerétől megfosztott Honvéd-mezben lépett pályára a Santiago Bernabéu Stadionban


„Sajnálom, hogy még mindig nem tértek észhez az okosok, és találnak ki valamit, hogy dohányt tudjatok keresni, szerintem ha rövidesen nem találnak ki valamit, bajok lesznek, ha úgy is néz ki, hogy jelenleg feljövőben van a csapat. Nagyon sok függ a selejtezőktől, ha nem tudnak elmenni a srácok Chilébe, akkor komoly bajok lesznek.
Örömmel olvasom az újságokban, hogy neked nagyon jól megy a védés, és mégsem vesz figyelembe az a szemétláda, úgy látszik valamiért haragszik rád. A csapatnak is jobban megy ebben a fordulóban, ha jól emlékszem még nem kaptatok ki.”

Az a „szemétláda” pedig Puskás levelében valószínűleg nem más, mint Baróti Lajos szövetségi kapitány, aki valóban nem számított a kapusra: Faragó Lajos Bukovi Márton kapitányi búcsúmérkőzését (1957. június 23., Magyarország–Bulgária 4:1) követően egyedül a római olimpián, a Peru elleni találkozón (6:2) húzhatta magára a válogatott mezét, a csapatot Baróti segítőjeként Volentik Béla edző irányította. Hogy Puskás lesújtó véleményére a barát-csapattárs igazságtalannak tartott mellőzésével adott-e okot a magyar futball korszakos edzőegyénisége, netán más ok is meghúzódott a háttérben, a levélből nem derül ki. Azt viszont tudjuk Faragóék családi legendáriumából, hogy a közismerten kemény jellemű, a megpróbáltatásokat is férfiasan viselő kapus haláláig fájlalta a római „parkoltatást”, ráadásul a korabeli szabályok szerint csereként még csak bronzérmet sem kapott.

„Lajoskám én sokat nem igen tudok neked ittenről írni, már szeretnék veled valahol összetalálkozni, nem tudom, hogy hol fogunk összetalálkozni, de remélem még az idén sikerül.
Lajoskám, az a szemét Solti még mindig nem jelentkezett, nem tudom elképzelni, hogy miért, mindenesetre ha megfogom, nem fogja megköszönni, mindenesetre írjál neki.”

 MEGROMLOTT LIBAMÁJ, KISPESTI SÁMFA
Alábbi részlet Rózsaligeti László, A nagy Honvéd – Az elfogott piros ulti című könyv szerzője Faragó Lajossal készített interjújából való, a beszélgetésrészletben a kapus Puskás Ferenccel ápolt kapcsolata mellett egy furcsa kispesti küldeményről is szó esik.
– Puskásékkal tartották a kapcsolatot (1956 után – Cs. P.)?
– Erre mit mondjak? Puskás esete egészen más. Volt Kispesten egy cipészmester, a Gáti Józsi bácsi. Ő készítette a csapat tagjainak a cipőt. 1950-ben műhelyestül beköltöztették a Dózsa György úti központba. Ezután ott csinálták a legjobb cipőket és a legjobb labdákat. 1960 nyarán az egyik honvédos vezető szólt, hogy egy csomagot kell vinnem Rómába. A csomagban egy pár Gáti-féle futballcipő volt és egy lesütött libamáj. Az olimpiai csapat tagjaként elutaztam Rómába és a küldeményt az utasításnak megfelelően átadtam Östreicher Emil küldöncének.
– Gondolom, nem Östreicher volt a címzett.
– Nem is. Később hallottam, hogy a cipő eljutott Öcsihez.
– És a libamáj?
– Állítólag megromlott és kidobták. Többet nem tudok, de az tény, hogy 1960 nyarán még éjjel is pokoli meleg volt Rómában.
– Hogyan csinálhatta meg Gáti a cipőt?
– Mármint hogyan tudta méretre csinálni? Neki megvolt a minta. Sose dobta ki Puskásék sámfáit.”


A levél talán legrejtélyesebb része a Solti-szálat említő mondat: Solti (született Steinberger) Dezső a nemzetközi futballélet befolyásos, kétes hírű háttéralakja volt, aki a korabeli sportdiplomácia illegális eszköztárát virtuóz érzékkel kezelte. Máig tartja magát a feltételezés, hogy a hatvanas évekbeli sikercsapat, a „Grande Inter” meneteléséhez ő simította az utat az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) berkeiben – kedvező bíróküldéssel például lehetett finoman könnyíteni az előrehaladást. A Faragó Lajosnak küldött Puskás-tanács („Mindenesetre írjál neki”) arra enged következtetni, hogy valamilyen szívességre számítottak tőle, talán éppen a Honvéd-kapus érdekében.

„Lajoskám a többiek jól vannak, hol játszanak, hol nem, a Zoliéknál egy nagyon csúnya szerencsétlenség történt, a kis Zolikának le kellett vágni a bal lábát, egy liftszerencsétlenség alkalmából, szegény Zoli nagyon kivolt borulva sokáig, de most már úgy néz ki, hogy rendbe jött, a múlt szerdán játszott is a Hamburg ellen elég jól, maga a meccs igen gyenge volt, a Barcelonának nehéz dolga lesz Hamburgba.”

A Czibor családban bekövetkezett tragikus esetről akkoriban csak a Barcelona-csatárhoz közelállók tudtak: a hatéves fiú lába beszorult az ajtó nélküli felvonóba, és ahogyan Puskás megírta, csak az amputáció segített rajta.

 TITKOS KOCKÁK A FORRADALOMRÓL
Részben a Honvédban hivatásos katonatisztként futballozó Faragó Lajosnak volt köszönhető, hogy bátyja, Faragó György a Magyar Filmművészeti Főiskola korábbi hallgatójaként az ötvenes években a Néphadsereg című újságnál fotós állást kapott – onnan pedig már csak egy ugrás volt a munkalehetőség a Magyar Távirati Irodánál. Az 1930-ban született, a rendszerváltás után az 1956-os forradalomról készített titkos fotósorozatával is ismertséget szerző fotóriporter hosszú pályafutása során számos sport témájú kockát is készített. Őt bízták meg a Népstadion 1953-as nyitó mérkőzése előtt a Honvéd ellenfele, a Szpartak Moszkva fotózásával (mondta is neki Puskás: „Ne a ruszkikat fényképezd, nem érdekel minket, mit csinálnak az edzésen!”). Évtizedek óta a Balaton partján, Badacsonyörsön élt, itt is hunyt el nemrég és helyezték végső nyugalomra. Sporttörténeti szempontból is gazdag hagyatékának értékes darabja a cikkben bemutatott Puskás-levél.


„Kedves Haverom, én mást neked most nem tudok írni, ha valami érdekel innen írjál és kérdezzél, mert akkor nekem sokkal könnyebb írnom, remélem levelem a legjobb egészségben és formában talál, mi mindannyian jól vagyunk, nem tudom, hogy neked írtam e, hogy Ali elment tőlünk már több mint öt hónapja, azóta egyszer itt volt látogatóban.
A család jól van, Anikó már egy nagy nő, nem ismernéd meg, nagyon jól tanul, persze rettenetesen rossz is. Bözsike már megszokta teljesen az itteni dolgokat, és így minden a legnagyobb rendben van.
A játék nekem hála Istennek nagyon jól megy, ebben az évben is sikerül megnyernem a gólkirályságot, ami itt nem kis dolog, mert nem nagyon segítenek.
Lajoskám én most zárom is soraimat, ha valami érdekel nyugodtan írjál, nagyon szívesen válaszolok és ha kell valami akkor írjál és ha módomban van elintézem neked.”

Utóbbi mondatot sokféleképpen lehet értelmezni, kiolvasható belőle az is, hogy a Real Madrid csatára kész lett volna előkészíteni a terepet Faragó Lajosnak, ha mégis a korábban elutasított külföldi pályafutás mellett dönt. Nem így történt, a Honvéd kapusa maradt itthon, és 30 évesen – klubvezetői nyomásra – befejezte pályafutását. A Puskás-levél szívélyes baráti fordulattal zárul:

„A srácokat üdvözlöm az ismerősökkel együtt.
Téged sokszor Ölellek szeretettel.
Öcsi”


 LEVELEK, HAZA

Elegánsan Madridban, akár egy filmsztár
Hatalmas segítséget jelent Puskás Ferenc életútjának kutatásakor az a sok száz, sőt talán végül ezres nagyságrendben előkerülő levél és képeslap, amelyet a világhírű magyar futballista és edző küldött egész pályafutása során magyar barátainak, rokonainak, kollégáinak.

Ezek egy része a hivatalos túrákról, külföldi mérkőzésekről, sokszor az összes válogatott vagy Honvéd-játékos által aláírt képeslap, amelyek révén jól nyomon követhető Puskás szinte minden utazása az Aranycsapat kapitányaként.

Új korszak kezdődött természetesen Puskás levelezésében 1956 után, hiszen sokáig szinte az egyetlen módját jelentette a kapcsolattartásnak: nem csak Puskás nem jött haza 25 éven át Magyarországra, de az édesanyjával, húgával még évekig külföldön sem találkozhatott, régi barátokkal pedig csak akkor, ha az útjuk szerencsésen keresztezte egymás valahol a világban. Mint például a chilei világbajnokságon, amelyen Puskás a spanyol válogatott tagjaként volt jelen, majd kiesésük után még a helyszínen maradt, éppen azért, hogy a magyar csapat közelében lehessen. Így tölthetett együtt több időt a korábbi társai mellett Bozsik Józseffel, aki már nem játszott ugyan, de a magyar küldöttség tagja volt. (Barcs Sándor MLSZ-elnök és MTI-vezérigazgató a vb-ről szóló könyvében külön részt szentel Puskásnak, a magyar nyilvánosságban egyedüliként említve meg a vele való találkozásokat, de rosszallóan kiemelve anyagiasságát és trágárságát.)

A Zabolay Tibornak 1958-ban
küldött képeslap a Bernabéu-stadionnal
Puskás eleinte kézzel írta a leveleit az emigrációból, s rendkívüli kordokumentumok a FIFA eltiltásáról, a Madridba költözésről, a Real Madrid-szerződésről szóló híradások. Fehér Sándor gyűjtő bocsátotta rendelkezésemre Puskás életrajzi könyvemhez azt a huszonhárom eredeti levelet, amelyet a magyar világsztár kispesti barátjának, Zabolay Tibornak írt az ötvenes-hatvanas évek fordulóján, s amelyből jól nyomon követhető a kezdetben bizonytalan sorsú, majd Madridban stabil megélhetést és szakmai kiteljesedést találó Puskás fantasztikus újrakezdése.

Ugyancsak fontos és évtizedes levelezőpartnere volt Puskásnak régi kispesti csapattársa, Bányai Nándor és felesége, Eta, akinek még a nyolcvanas évek végén, Ausztráliából is írt Puskás, jóllehet első hazatérése, 1981 után sűrűsödő személyes látogatásai és a telefon általánossá válása miatt egyre kisebb lett a levelek jelentősége. Futballtörténeti szempontból és a személyes sorsát tekintve is az ötvenes-hatvanas évek fordulóján keletkezett levelek a legérdekesebbek, amelyekben érthető büszkeséggel és nemegyszer gúnyosan hasonlítja össze a profi világban megtalált boldogulását a hazai álamatőr világgal, amelyet – jogosan – rendkívül károsnak tartott a magyar futballra nézve, hosszú távon. Magánlevelekben ugyanakkor bírálta a szerinte sokszor túlfizetett spanyol futballisták képzetlenségét, és bár nagyon büszke volt új csapatára, a Real Madridra, érezhető nosztalgiával gondolt a „nagy Honvédra”, amelyhez még a spanyol sztárklubot sem lehet szerinte hasonlítani.  „Itt nagy dohányt keresnek a focival olyanok, akik otthon szerelést sem kaphattak volna.”

Puskás Madridban a hozzá közelállókkal: Bözsike, háttal Öcsi és Anikó, szemben a titkára, Pollák „Ali”, jobbra Östreicher Emil menedzser

Sok utalást olvashatunk a Puskás-levelekben arra is, hogy tisztában van a titkosszolgálatok igyekezetével, hogy kibontják, elolvassák a leveleit, és sok csomag, hazai küldemény, magyar újság nem jut el hozzá, hiába küldik a barátok, rokonok. „Pedig semmi olyat nem írok, ami érdekelhetné őket” – jegyzi meg valahol, és valóban, a direkt politizálást kerüli, még ha meg is jegyzi gúnyosan, hogy mennyivel jobban megfizetik a játékát a „kizsákmányoló” nyugati világban, meg hogy „kinyalhassák a seggem”, mármint akik otthon mindenfélével rágalmazzák. Körúti fodrászának, Benyák „Bercinek” írja, feltehetően valamely provokatív kérdésére, hogy „Nekem egy politikám van, a foci és az, hogy hogy lehet nagyon sok pénzt keresni, azt hiszem, ennél szebb politika nincs is”. Mindenesetre több tucat levelezőpartnerét – köztük Faragó Lajost – tartja számon a titkosrendőrség, amely 1963-ig „Vándor” fedőnéven figyeli és aktát vezet Puskásról.

A legtöbbet a családjáról, azaz feleségéről, Bözsikéről és leányukról, Anikóról ír. „Bözsike megint úriasszony lett”, írja, amikor Madridba szerződik, Anikóról pedig, hogy rossz, de nagyon aranyos, sokszor előkerül Pollák „Ali” is, a titkár, aki Budapestről kísérte el „főnökét”, és hamar beilleszkedett a spanyol bárok és bikaviadalok világába is, „már saját nőjei vannak”,  írja róla Puskás egy helyütt.

Érdekes olvasni, milyen indulattal ír Nagy Marcellről, aki MLSZ-elnökként formálisan letiltotta a Honvéd dél-amerikai túráját, mielőtt maga is Ausztráliába disszidált, „ha fiatalabb lenne, lenne rá gondom”, ugyanakkor fenntartásokkal kell kezelni például a Solti Dezsőre vagy Baróti Lajosra magánlevélben tett éles megjegyzéseit.

Kirándulgatni is eljárt, miután kocsit vett

Ezek ugyanis fakadhattak a köztük lévő közvetlen, s nem feltétlenül rossz viszonyból (Solti Dezsővel például), illetve Baróti esetében abból is, hogy levelezőpartnerének, Faragó Lajosnak akart imponálni a szövetségi kapitány leszólásával (igaz, egy másik levelében is kritizálta Baróti szakmai elveit, megemlítve, hogy futballistának sem volt éppen klasszis, míg például Lakat Károlyt nagyon nagyra tartotta, edzésterveit maga is használta).

A hatvanas évek elejétől saját fejléces levélpapírra és írógéppel írta leveleit Puskás Ferenc Madridból, bőven kritizálható helyesírással, de szellemes, élvezhető stílusban, a pesti „vakerre” jellemző fordulatokkal, a Real Madridról, a többi magyar futballistáról, saját életéről fontos információkat megosztva partnereivel és az utókorral. Se szeri, se száma azoknak a képeslapoknak, amelyeket a Real Madrid játékosaként, aztán edzőként küldött haza a világ minden pontjáról, Caracastól Casablancáig, Stockholmtól New Yorkig.

 

Az 1962-es chilei vb-n találkozhattak ismét: balról Mészöly, Grosics, Tichy, Göröcs, Monostori, Puskás és Sándor...

 

...Fenyvesi, Puskás, a már visszavonult Bozsik, Sipos, Kuharszki és Sándor a szálloda halljában sztorizik


(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. május 15-i lapszámában jelent meg.)

 

 

2021.06.14 09:54:56

Minden más foci B. D. K.

A 34 éves hölgy argentin médiaszemélyiség, futballügynök, showgirl, televíziós műsorvezető és modell.

2021.06.13 08:33:25

Minden más foci CSILLAG PÉTER

A futballértelmiségi edző sosem tett semmit megszokásból, mindig volt benne bizonyítási vágy.

2021.06.12 08:15:41

Minden más foci PIETSCH TIBOR

„Mire vágyunk? Hogy aki nálunk van, tanuljon, fejlődjön, de közben érezze nagyon jól magát.”

2021.06.10 13:45:40

Minden más foci nemzetisport.hu

16 mozgatható LED-oszlopon lehet megmutatni a mérkőzések jeleneteit és a beszélgetések háttereit. (x)

2021.06.09 19:37:52

Minden más foci CSILLAG PÉTER, L. PAP ISTVÁN, THURY GÁBOR

„Szalai!... Vezet Magyarország!... Stieber a tizenhatoson belül, lövés, gól!... Eldőlt a mérkőzés!”