Asperger-szindróma? Dopping? – a Messit ért vádak, és ami mögöttük van

Lionel Messi személyét megannyi legenda övezi. A labdarúgás leghíresebb szereplőitől sohasem állt távol a csibészség, a polgárpukkasztó életmód és az önteltség, a hétszeres aranylabdás, világbajnok argentin viszont ennek a képnek éppen az ellenkezőjét testesíti meg. Még úgy is, hogy rosszakarói többször – néha egészen elképesztő vádakkal – próbálták „ledönteni a szobrát”.

ASPERGER- SZINDRÓMÁS

Az Asperger-szindróma az autisztikus zavarok közé tartozó tünetegyüttes, amelynek oka ismeretlen. Az autizmus „enyhébb” formájának tartják, diagnosztizálását nehezíti, hogy külső jelek nem utalnak rá, mi több, az Asperger-szindrómások jó része kiemelkedően okos, kivételes tehetségű. Nehézséget leginkább a társas kapcsolatok kialakítása és a kommunikáció okoz nekik, jellemző még rájuk a belső szabályrendszerhez való görcsös ragaszkodás, valamint egy szűk érdeklődési körre irányuló extrém mértékű összpontosítás. Szakértők szerint a világ leghíresebb emberei közül Albert Einstein, Napóleon, Leonardo da Vinci és Vincent van Gogh is emiatt volt képes kivételes teljesítményre a maga területén, s a gyanú Lionel Messivel kapcsolatban is felvetődött.

„Tudtátok, hogy Messi aspergeres? Ez az autizmus egyik formája, emiatt tud mindenki másnál jobban koncentrálni a futballra” – írta ki Twitter-csatornájára 2013-ban Romário. A brazil világbajnok egy másik posztjában Roberto Amando újságíróra hivatkozott, aki szerint Messit 8-9 éves korában diagnosztizálták Asperger-szindrómával, ám családja szerette volna titokban tartani. Mások megemlítettek olyan esetet is, amikor Messi műanyag kanállal a szájában érkezett edzésre, és a foglalkozás végéig ott tartotta. Példaként hozták fel azt is, hogy Leo fiatalon a kifejezetten félénk és halk játékosok közé tartozott, játékostársai Rosarióban az „El Pequeno Mudito” (a kis néma) becenevet akasztották rá, mivel a kötelező interakciókat leszámítva a hangját sem lehetett hallani, alig beszélt velük és az edzőivel. Romário megnyilvánulása előtt mindezt nemigen említette a sajtó, később viszont annyira felkapták futballberkekben, hogy még Christophe Dugarry is erre hivatkozott.

„Mitől fél Antoine Griezmann? Messit nemrég még másfél méter magas, autista gyereknek nevezte...” – fakadt ki a franciák világ- és Európa-bajnok támadója az RMC Sports rádióadónak, amikor egy Barcelona–Atlético Madrid találkozó kapcsán az akkor a Barcában csapattársakként játszó két futballista közötti harmóniát hiányolta.

Akárki akármivel vádolta is, sohasem tudta hitelt érdemlően alátámasztani. Romáriót Lionel Messi édesapja, Jorge Messi perrel fenyegette meg, amire a brazil visszavonta állításait, törölte a közösségi oldalaira feltett megnyilvánulásait. Az újságírók és oknyomozók sem találtak bizonyítékot rá, hogy az argentin világbajnok aspergeres lenne. Minden jel szerint a kivételes játékintelligenciája is adottsága, ahogyan a fiatalon őt jellemző félénkség és szótlanság. Messi kifejezetten introvertált személyiség, a családtagjain, ismerősein, csapattársain kívül nehezen enged közel magához bárkit. Hiányzik belőle az a magamutogatás, ami például Cristiano Ronaldót jellemzi, magánéletét nem a kamerák kereszttüzében éli. Viszonylag ritkán oszt meg magáról olyan fotót, amivel bepillantást engedne a labdarúgáson kívüli mindennapjaiba, sokaknak viszont éppen ez teszi szimpatikussá. A sajtóval szintén hűvös a viszonya, sok év telt el úgy, hogy alig adott interjút, a harmincas évei közeledtével azonban minden tekintetben változni kezdett.

A pályán sokkal magabiztosabb lett, a játékvezetővel, az ellenfél játékosaival vállalja a konfliktust, és ami ennél is fontosabb: képes vezéregyéniségként viselkedni. Fejlődése ebben a tekintetben különösen a válogatottban feltűnő. Amíg a 2014-es brazíliai tornán képtelen volt kézbe venni az irányítást, és ez a döntő elvesztésébe került, a 2022-es katari tornán az öltözőben és a pályán is egyértelműen ő volt a hangadó. A szerepkör ráadásul annyira illett hozzá, hogy végig villogott: a világbajnokságon szerzett hét gólja közül kettőt a döntőben lőtt, és még a Franciaország elleni tizenegyespárbajban sem remegett meg a lába. Az Asperger-szindrómát tehát Lionel Messivel kapcsolatban könnyedén lehet minden valóság­alapot nélkülöző teóriának nevezni.

A HORMONKEZELÉS DOPPINGOLTA

Lionel Messi 11 évesen közel állt ahhoz, hogy a Newell's Old Boystól a River Plate utánpótlásába szerződjön, ám az orvosi vizsgálat eredménye aggodalommal töltötte a Buenos Aires-i klub illetékeseit. A „La Pulga” (Bolha) becenevű srác mindössze 132 centis volt, két éve nem nőtt, a specialisták úgy becsülték, felnőttként sem lesz magasabb 140 centinél. A problémát a növekedési hormon hiánya okozta (tízezerből egy embert érint átlagosan), amit injekciós kezeléssel kellett pótolni.

Messi egyik este a bal, másik este a jobb lábát szúrta, a tű nyomai sokáig megmaradtak. A kezelés költségeit a család nehezen tudta fizetni, és klubja sem támogatta kellően, részben emiatt is került a Barcelonához, amely Lionel tehetségét látva beleegyezett az injekciókúra árának átvállalásába. A hatás nem maradt el, Messi 170 centisre nőtt, ami az argentin férfiak esetében átlagosnak számít, és optimális ahhoz, hogy alacsony súlypontját kihasználva kiismerhetetlen cselekkel őrjítse meg az ellenfél védőit. A történet felemelő – a kritikusok ugyanakkor feltették a kérdést: mivel a növekedési hormon (HGH) hivatalosan doppingszernek minősül, nem befolyásolta ez jelentősen Messi pályafutását?

A kérdéskört Will Carroll amerikai újságíró járta körül részletesen, és arra jutott, hogy több szempontból sem. Egyrészt Lionel gyerekként kapta a kezelést, felnőttként már nem kellett injekcióznia magát, és nem is tette. Másrészt az egészségügyi állapota miatt neki valóban szüksége volt rá. A hormonokat orvosi felügyelettel és jóváhagyással kapta, a Messi család és a Barcelona elsődleges célja nem a teljesítményfokozás volt, hanem a futballistapalánta életminőségének javítása. A vágyott magasság elérése önmagában senkit sem tesz jobb futballistává, ahhoz a tehetségén kívül hosszú évek kitartó, önfeláldozó munkája kell.

TILTOTT SZEREK MIATT LETT ROSSZUL

A 2010-es években újabb összeesküvés-elmélet látott napvilágot, miután Lionel Messi több összecsapáson lett rosszul és hányt. Lehet említeni a 2011-es spanyol Szuperkupa-mérkőzést a Real Madrid ellen, a 2013 márciusában Bolíviában játszott világbajnoki selejtezőt, a 2014 márciusi, Romániával szembeni barátságos találkozót, de a spanyol élvonalban is láthatóan gyengélkedett a Levante vagy a Bilbao elleni meccsen. Miután „megkönnyebbült”, az esetek többsé­gében végigjátszotta a mérkőzést, nemegyszer gólt is szerzett, ugyanakkor magyarázatot jó ideig nem adott a rosszullétekre, és emiatt indultak el a találgatások.

Sokan arra gyanakodtak, hogy tiltott szereket használ, mások szerint ez a gyerekkorában kapott hormonkezelés mellékhatása. Valójában azonban a helytelen étkezési szokásai okozták a problémát. Messi sokáig híresen rosszul étkezett. Fiatalkorában előfordult, hogy Josep Guardiola szeme láttára ivott meg egy doboz kólát mérkőzés előtt, rendszeresen nassolt, nem csoda, hogy a szervezete jelezte, ideje változtatni.

„Sok évig borzalmasan étkeztem. A húszas éveim elején nem tartottam be semmilyen szabályt, csokoládét és süteményt ettem, szénsavas üdítőitalt ittam. Manapság már sokkal jobban odafigyelek: sok halat és zöldséget fogyasztok, s ez a változtatás megoldotta azt a problémát is, ami a hányáshoz vezetett” – árulta el később Messi a La Cornisa televíziós műsorban, megoldva a „rejtélyt”.

Hiába, a világ talán legjobb futballistáján a pályán kívül is nehéz fogást találni.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. április 15-i lapszámában jelent meg.)