Szerhij Rebrov élete Marbellában: tengerparti séták és esti meccsnézés a gyerekekkel

Amikor az év elején egyeztettük a találkozót, Szerhij Rebrov az utolsó üzenetében csupán annyit írt: „Várlak Marbellában! Imádni fogod ezt a helyet.”

És valóban… Marbella a mediterrán nyugalom és a nemzetközi luxus keveredése. A pálmafás tengerparti sétányokat, a kikötőkben ringatózó jachtokat elhagyva tipikus andalúziai kisvárosi hangulat fogadja az embert: szűk utcák, narancs alatt roskadozó fák, apró templomok, az ablakpárkányokról lelógó színes virágok. Az ukrán tréner és családja évek óta Dél-Spanyolországban éli hétköznapjait, azon egyáltalán nem lepődünk meg, amikor kiderül, nem a turistákkal zsúfolt óvárosban, hanem Marbella legvégén vettek házat, távol a nyüzsgéstől, a zajos kávézóktól. A következő falu – San Pedro – onnan már csupán egy macskaugrás, az oda vezető úton csupa új építésű ház, modern lakópark sorakozik, jobbról golfpályák, balról luxuséttermek, méregdrága autókat kínáló kereskedések. Szerhij Rebrov és családja szemben lakik egy kis magánkórházzal, amely inkább hasonlít luxusszállodára, mint egészségügyi intézményre. Átballagunk a közelben található étterembe, ahol régi ismerősként köszöntik az edzőt, vacsora után szinte le sem nyeli az utolsó falatot, már indulunk is sétálni… Nála ez kihagyhatatlan esti program, annak idején, amikor a család elcsendesedett, Budapesten is nyakába vette a várost, volt, hogy az Erzsébet hídon ment át a pesti oldalra, a Petőfi hídon pedig vissza. Ezúttal nagyjából három perc alatt a tengerparton találjuk magunkat: pálmafák, a háttérben szörfösök lovagolják meg a hullámokat, a tenger morajlik, a fejünk fölött sirályok keringenek.

„Ha tiszta lenne az idő, ellátnánk Marokkóig – mutat Szerhij Rebrov a tenger irányába. – Annak idején, amikor házat néztünk, azonnal beleszerettünk a környékbe. Itt sohasem esik a hó, télen időnként erős zivatarok vannak, ez a legrosszabb, ami történhet. Számos híresség lakik a környéken, a napokban az AC Milan korábbi középpályásával, az olaszok szövetségi kapitányával, Gennaro Gattusóval futottam össze. Kiderült, ő is itt él.”

Barátaival szinte naponta padelezik

Noha jó néhány golfklub van a környéken, ritkán ragad ütőt. Inkább a Spanyolországból hódító útjára induló padelért rajong, amely ütős sport, kicsit a teniszre és a squashra hasonlít.

„Szinte mindennap játszom. Az itt élő barátaimmal olykor kisebb tornákon is részt veszünk, egész szép eredményeket érünk el. Sajnos futballozni már nem tudok, a térdem nem bírja. Ha rúgok, nyomban beleszúr a fájdalom. És itt van még nekem a sétálás. Gyakran a feleségem jön velem, de alig bírja tartani a tempómat.”     

Az 51 esztendős tréner a tengerparti sétány végét mutatja, odáig szokott elmenni, finoman fogalmazva is távolinak tűnik. Ha Marbella belvárosában van teendője, sokszor magyarokkal is összefut, a nyaralni, pihenni ide érkezők a mai napig felismerik, köszönnek neki, a Fradinál eltöltött időszakáról kérdezik.

A 2023 óta az ukrán válogatott élén dolgozó korábbi kiváló csatár nem tudja megállni, hogy ne hozza szóba a magyar labdarúgást, noha kérdésekkel mi készültünk, időnként megállás nélkül faggatózik.

Mi a helyzet a Ferencvárosnál? Mi történt a Videotonnal? Mik a tervek a válogatottal most, hogy nem jött össze a világbajnoki pótselejtező? Tényleg olyan jó futballt játszik az ETO?

A 75-szörös ukrán válogatott labdarúgó tavaly télen Belekben az akkoriban Kecskeméten dolgozó Gera Zoltánnal találkozott, és még Dzsudzsák Balázst is szóba hozta. Az Emírségekből ismeri, amikor az Al-Ain vezetőedzője volt, a magyar középpályás szívesen ment volna a csapatába, ám az átigazolás végül nem jött össze. Miután mindössze három külföldi lehetett a keretben, a helyet Szerhij Rebrov inkább fiatal, dél-amerikai futballistáknak tartotta fent.

Nagy az öröm, bővült a családi focicsapat

A több mint másfél órásra nyúló séta közben megtudjuk, felesége három hónappal ezelőtt ismét kisfiúnak adott életet. A tízéves Nikita, a hétéves Olekszandr örült a kisöcsnek, ahogy mondják, legalább bővült a Rebrov-focicsapat. És miután az első házasságából is van egy fia – Dmitrij Londonban él és futballal kapcsolatos elemzésekkel foglalkozik –, négy fiú édesapja. Szövetségi kapitányként most kicsit több ideje van rájuk, Marbellában próbálja kivenni a részét a gyerekek hétköznapjaiból

„Megérkezésünk után Nikita a szomszédos San Pedróban kezdett futballozni, oda járt edzésekre, de a Málaga megfigyelői rögtön kiszúrták. Így most heti háromszor hordom át edzésre. Nem vészes a távolság, a pálya a város ezen oldalán van, harmincöt-negyven perc alatt ott vagyunk. Nikita és Olekszandr nemzetközi iskolába jár, de a spanyol nyelvvel sincs gondjuk, két hónap után folyékonyan beszélték, rá voltak kényszerülve. Az itteni gyerekek nemigen beszélnek angolul, és a csapatban az edző sem nagyon. Két hónap elteltével azon kaptam magam, hogy a gyerekeim spanyolul társalognak. Otthon állandó téma a futball, Málagában este fél hétkor kezdődik az edzés, kilenc is van már, mire hazaérünk. A srácok Barcelona-szurkolók. Az esti szeánsz nálunk rendhagyó, alvás előtt nem esti mese van, hanem tizenöt-húsz percig meccset nézünk. Enélkül nem tudnak elaludni.”

Valenciában fogadják a svédeket

Szerhij Rebrov 2018 augusztusa és 2021 májusa között 133 tétmeccsen irányította a Ferencvárost. Sorozatban három bajnoki címet nyert a zöld-fehérekkel, 2019-ben az Európa-liga csoportkörébe jutott velük, majd 2020-ban – 25 évvel a klub első Bajnokok Ligája-szereplése után – a BL-főtáblára vezette őket, a Juventus, a Barcelona és a Dinamo Kijev mögött negyedikek lettek a csoportjukban. Az ukrán válogatott élén 2023 óta dolgozik, március végén a világbajnokságra juthat. A háborús helyzet miatt a csapat március 26-án Valenciában, a Levante stadionjában lép pályára Svédország ellen, Szerhij Rebrov szerint telt ház lehet.   „Nem bérelünk túl nagy létesítményt, inkább legyen jó hangulat. Valencia és Benidorm környékén rengeteg ukrán él, biztos vagyok benne, hogy sokan lesznek a mérkőzésen. Szerettünk volna Málagában játszani, de meccse van a helyi csapatnak, ezért Valenciában fogadjuk a svédeket.”

A környéken sok ukrán válogatott játékos vett házat, az otthon dúló háború miatt családjukkal itt élik hétköznapjaikat. Szerhij Rebrovot azonban most leginkább az érdekli szakmailag, hogy a március végi pótselejtezőn megfelelő állapotban legyenek a futballistái. Az ukrán válogatott március 26-án Svédországgal találkozik, ha továbbjut, a lengyel–albán párharc győztesével csap össze a vb-részvételért.

„Kevés európai elit ligában szereplő labdarúgónk van. Hiába igazolt Illja Zabarnij a PSG-be, keveset játszik, s ugyanez elmondható a Benficánál Anatolij Trubinról. Odahaza az ukrán ligában sok a gond, a Sahtar és a Dinamo futballistái gyakorlatilag a fél életüket utazással töltik, hol repülőn, hol buszon ülnek. Nincs idejük pihenni.”

Az egykori ferencvárosi Olekszandr Zubkov továbbra is erőssége az ukrán válogatottnak, a török Trabzonspor légiósa sérüléssel bajlódott, ám Szerhij Rebrov reméli, március végére formába lendül. Séta közben elmeséli, a válogatott kispadjára maga Volodimir Zelenszkij ukrán elnök hívta haza.

„Az Al-Ainnál dolgoztam, és azzal hívott fel, hogy szükségük van rám. Egykori csapattársam, Andrij Sevcsenko is győzködött, mondván, az ukrán embereknek reményt kell adnom. Felelősséget érzek a hazám iránt, nem tudtam nemet mondani. Élvezem a munkát szövetségi kapitányként, de bevallom, hiányoznak a mindennapi edzések. Az is igaz, cserébe legalább részese lehetek a kisfiaim hétköznapjainak. Valamit valamiért.”

És ekkor váratlan témát hoz fel: szívesen irányítaná a magyar válogatottat. Imádja Magyarországot, a magyar embereket, ha úgy hozná a sors, visszatérne hazánkba.

Semmi gondja a magyarokkal

A februári Nemzetek Ligája-sorsoláson Magyarország, Ukrajna, Grúzia és Észak-Írország került egy csoportba, az esemény után Szerhij Rebrov úgy fogalmazott: nem örül a magyaroknak.   „Sokan félreértették a mondandómat. Mindössze arról volt szó, hogy valaki nekem szegezte a kérdést, én pedig annyit válaszoltam rá, hogy nem örülök. A magyar válogatott rendkívül erős, topfutballistái vannak, Szoboszlai Dominik mellett Kerkez Milos játéka is nagyon tetszik. El tudtam volna képzelni könnyebb riválist is abból a kalapból. A magyarok iránt semmiféle ellenszenvet sem érzek, szeretem az országot.”

Szeretik Spanyolországot, de hazaköltöznének Kijevbe

A találkozásunk előtti napokban Kijevben járt, de már maga az odajutás sem egyszerű. Ilyenkor Spanyolországból átszállással repül Chisinauba, onnan hétórás autóút végén érkezik haza. Noha dúl a háború, időnként muszáj mennie, mégiscsak ő a válogatott szövetségi kapitánya, másfelől az Ukrán Labdarúgó-szövetség alelnöke is. Ilyenkor rengeteg megbeszélés, ülés vár rá, és néhány mérkőzést is megnéz az ukrán ligában.

Amikor rákérdezünk, a háború árnyékában milyen az élet Kijevben, elkomorodik.

 „Hát, egyáltalán nem normális. Most, hogy Dubaiban becsapódott egy-két drón, mindenki erről a szörnyűségről beszél, de az senkit sem érdekel, hogy mi, ukránok immár negyedik éve így éljük az életünket. A televízióban más a híreket nézni, és más, amikor a találatok a te házadat vagy az ismerősödét érik. Az emberek mindenesetre megpróbálnak a körülményekhez képest normális életet élni, iskolába járni, étterembe, szórakozóhelyekre.”

Meglátunk a tengerparton egy horgászt, így témát váltunk. Gyerekként Horlivka városában ő is szívesen járt a környékbeli bányatavakra horgászni, de már az idejét sem tudja, mikor fogott legutóbb pecabotot a kezébe. A több kilométeres sétány végénél visszafordulunk, egészen Szerhij Rebrov marbellai házáig baktatunk. Kintről a méretes növények miatt nem sokat látni a modern, lapos tetős épületből. Az ukrán tréner és családja nyugalomban él itt, de Marbella nem a végállomás.

„Ha véget ér a háború, szeretnénk hazatérni Kijevbe, az a mi igazi otthonunk. Ezt a házat Marbellában nem adjuk el, jó lesz nyaranta ide visszatérni, de egyelőre amúgy sem tudom, merre visz az utam, az ukrán válogatott után hol, melyik csapat kispadján vállalok munkát.”