Most már golfozhat – Nagy Zsolt jegyzete

Szögre akasztotta a stoplist Gareth Bale. A lehető legjobbkor tette, mondja Robert Page, a walesi válogatott szövetségi kapitánya, és nehéz lenne vitatkozni vele. Az egykor Cristiano Ronaldo és Lionel Messi szintjét megközelítő támadó láthatóan kiégett, miután a 2018-as Bajnokok Ligája döntőjét csereként beállva két góljával megnyerte a Real Madridnak, látványosan háttérbe szorította a futballt. Az azóta eltelt időszakban alig nyújtott értékelhető teljesítményt, a Tottenhamhez visszatérve éppen annyira lendült formába, hogy a válogatottat kijuttassa a 2022-es világbajnokságra, majd miután Katarban gólt szerzett – a csapat pedig a csoportkörben kiesett –, elérkezettnek látta az időt pályafutása lezárására.
Szögre akasztotta a stoplist Gareth Bale. A lehető legjobbkor tette, mondja Robert Page, a walesi válogatott szövetségi kapitánya, és nehéz lenne vitatkozni vele. Az egykor Cristiano Ronaldo és Lionel Messi szintjét megközelítő támadó láthatóan kiégett, miután a 2018-as Bajnokok Ligája döntőjét csereként beállva két góljával megnyerte a Real Madridnak, látványosan háttérbe szorította a futballt. Az azóta eltelt időszakban alig nyújtott értékelhető teljesítményt, a Tottenhamhez visszatérve éppen annyira lendült formába, hogy a válogatottat kijuttassa a 2022-es világbajnokságra, majd miután Katarban gólt szerzett – a csapat pedig a csoportkörben kiesett –, elérkezettnek látta az időt pályafutása lezárására.

Harminchárom esztendősen nem feltétlenül kellett így történnie. Számos példa mutatja, hogy a klasszisok nála idősebben is képesek kiemelkedő teljesítményre. Ha csak a múlt évre gondolunk, Luka Modric harminchat évesen vezette Bajnokok Ligája-győzelemre a Real Madridot, Lionel Messi a harmincötöt betöltve nyert világbajnokságot Argentínával. Gareth Bale-t azonban nem ilyen fából faragták. Ötszörös Bajnokok Ligája-győztesként, számos egyéb trófeával a vitrinjében a labdarúgás semmilyen szintjén sem talált motivációt, így tette, amit jónak látott.

Hogy hiányzik majd a pályákról?

Aki emlékszik rá, milyen lendületes, erőtől duzzadó futballra volt képes fénykorában, annak biztosan. A Premier League védői sokszor csak imádkozhattak, amikor a Tottenham színeiben megindult, a Real Madridban a legfontosabb mérkőzéseken szerzett felejthetetlen gólokat, Wales nemzeti hősként tekint rá, amiért segítségével a válogatott 1958 után ismét világbajnokságon szerepelhetett. Kritikusai szerint ugyanakkor az utolsó három-négy idényében keveset mutatott klubszinten, volt, aki úgy fogalmazott, parazitaként élősködött a Real Madridon, és játéka helyett rendszerint a botrányaival került a címlapokra.

„Wales. Golf. Madrid. Ebben a sorrendben” – állt azon az elhíresült walesi zászlón, amelyet a 2020-as Eb-részvétel kivívása után kifeszített, és amiért a spanyol média ízekre szedte. A „Golfozót”, ahogyan madridi csapattársa, Thibaut Courtois elnevezte, most már senki sem kritizálhatja, amiért a hobbijának él. Tizenhat éves profi pályafutásával kiérdemelte, hogy nyugodtan golfozhasson.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!