Joci, Erik és mi – Malonyai Péter jegyzete

Szinte egyik pillanatról a másikra rántotta ki a talajt az európai topfutball alól (is) a koronavírus-járvány, rengeteg időt veszített a játék, márpedig ezen a szinten az idő egyértelműen – pénz.

Másként fogalmazva a játék nem játék, miközben mi, kívülállók hátradőlünk a fotelunkban, és élvezzük a klasszisok produkcióját. A hátteret, az alapokat megteremtő szervezetek és cégek más mércével mérik a produkciót, tetszik, nem tetszik, a kassza csöngése legalább olyan kedves zene füleiknek, mint mondjuk a Bajnokok Ligája himnusza.

Ne legyünk álszentek, itt tartunk, pontosabban tartanak ők, így aztán magától értetődik, hogy igyekeznek legyőzni az időt (még senkinek sem sikerült), a naptár sokkal fontosabb nekik, mint a labda.
Gyorsan leszögezem, ami minket illet, kifejezetten örömteli oldala is van a szervezett kapkodásnak, az Európa-bajnoki meccsek mellé megkaptuk az UEFA-szuperkupa rendezési jogát is. Ami feketén-fehéren azt jelenti, hogy egy esztendőn belül tétmérkőzésen köszönthetjük a Puskás Arénában nem csupán a világ- és Európa-bajnokot (Franciaország, Portugália), hanem a Bajnokok Ligája és az Európa-liga győztesét is.

A FIFA-ranglista alapján a 25. európai ország vagyunk, ennek alapján kifejezetten (sport)diplomáciai siker a veretes program, elvégre a jelen programalkotóinál csak másodlagos lehet a dicső múlt, a vágyakra épülő jelen mellett mindenképpen. És persze elismerése annak is, hogy az immár a Puskás Aréna névre hallgató nép stadionja a lehető legteljesebb mértékben alkalmas arra, hogy otthona legyen a legnagyobbak vetélkedésének (is).

Miközben még nem tudható, mely csapatok jönnek el Budapestre, az már igen, hogy nekünk is közünk lesz a hivatalos meccslabdához, az UEFA ugyanis gyerekrajzpályázatot írt ki a labda díszítésére, s a tíz kiválasztott között két magyar srác is van (Joci és Erik – az MLSZ honlapjának diszkrét közlése szerint).
Túllépve saját köreinken, a tegnapi UEFA-tanácskozáson rögzítették a gyorsított programot, ha minden jól megy, a szeptember 24-i budapesti gála már az új idény nyitó eseménye lesz.

A futballhatalmasok kényszerhelyzetben vannak, minden eszközt bevetnek azért, hogy amennyire lehet, akkorra kiegyenesedjen a világ(uk). Nagy szó ez, hogy nekem mégis egy régi táncdalfesztivál (1969), abból is Paudits Béla slágere jut eszembe, a kezdő sora miatt indokolt: „Futok a pénzem után, utol is érem talán...”

Talán.