Világszám és jelkép – Szöllősi György jegyzete

Szögezzük le: az idei FIFA Puskás-díj főként és mindenekelőtt Zsóri Dánielt, az ő képzettségét, szemfülességét, helyzetfelismerését, ügyességét dicséri. Vagyis az ő érdeme, az ő sikere, hogy hétfőtől elmondhatja magáról: az elmúlt idényben ő szerezte a legszebb gólt a világon, immár hivatalosan is az övé az „Év gólja”.

De amint ő maga is fogalmazott, vagyis hogy egész Magyarország sikere is az elismerés, az sem tagadható. Hogy egy kicsit mindannyiunk, sőt határon túli honfitársaink erőfeszítése is benne van. Hogy benne van az egész magyar futball: a játékosok, edzők, újságírók, játékosügynökök, szurkolók. Legnagyobb részben persze a szülők, a család támogatása, ahogyan Zsóri Dániel külön is kitért rá köszönőbeszédében, hiszen az ő esetében a futballkarrier támogatása nem kevesebbet jelentett, mint azt, hogy a trianoni határ túloldaláról kellett Békéscsabára költöznie a Simonyifalváról származó, magát most is odatartozónak – s persze magyarnak – érző fiatal játékosnak. De kellettek a társak és ellenfelek, a televíziós közvetítés, az MLSZ lobbizása a jelölésért, a Puskás-díj létéért, a drukkerek szavazatai, a klubok (a Békéscsaba, a Debrecen, a Fehérvár) munkája. Túlmagyarázni nyilván ostobaság, de Zsóri Dániel sikere, világraszóló Puskás-díja óhatatlanul jelkép. Jelképe a magyar futball megújulásának, a múltat, Puskásék dicsőségét a mai fiatalokhoz kapcsoló sikereknek, jelképe a tizennyolc éves Puskásra és Zsórira egyaránt jellemző világmegváltó ambícióknak és egészséges önbizalomnak. Amely Zsóri – sokak szerint félszeg módon – magyarul elmondott beszédéből is sugárzott, de amelynek, mármint a bátor anyanyelvhasználatnak a románok cinikus, de komikus kisajátítási kísérletei nyomán utólag különleges jelentősége lett.

A lényeg: magyarként is büszkék lehettünk fiatal honfitársunk pazar góljára és hétfői milánói győzelmére. Jó volt látni őt győzni és a maga tiszta egyszerűségében megnyilvánulni („Büszke vagyok rá, hogy magyarként én nyerhettem meg először a legnagyobb magyar futballistáról elnevezett díjat”) az egyébként kissé politikai nagygyűlésre emlékeztető FIFA-gálán, ahol a résztvevők egymást túllicitálva igyekeztek hitet tenni a nemek egyenjogúsága mellett, szólni a homofóbia és a rasszizmus elleni küzdelem fontosságáról, miközben néha a futballról is szó esett. Például amikor a felvételeken Zsóri a levegőbe emelkedett, hogy tökéletesen kivitelezett mozdulattal találja el a levegőben, és küldje a hálóba hanyatt vetődve a labdát az új Nagyerdei Stadionban.

Egyetlen mozdulat, de sokunknak sokat jelent. Tíz év után hazatért a Puskás-díj. Gratuláció és köszönet érte. Alighanem Puskás Ferenc lenne rá a legbüszkébb.