Sallerek – Deák Zsigmond jegyzete

Ott voltam a szeptember kilencedikei Magyarország–Szlovákia Eb-selejtezőn, s egyetértettem Andrej Danko szlovák házelnökkel, aki csodálatos légkört, felejthetetlen atmoszférát emlegetett. Nos, az Európai Labdarúgó-szövetség, az UEFA nem egészen ezért, de mindkét szövetségnek jókorát odacsapott stadionbezárással és súlyos pénzbüntetéssel egyaránt. Hogy is van ez? – tehetnénk fel a kérdést, ha már túljutottunk azon a megrögzöttségünkön, hogy csak velünk kivételeznek negatívan az UEFA-s döntéshozók. Ráadásul a románokat épp magyargyalázásért rótták meg hasonlóan durván, gondolom, most Nyonban úgy vannak vele, „fogalmunk sincs, miért szidjátok mindig egymást, de nesztek, itt van mindegyikőtöknek a saller”. Hozzáteszem, a régiónknál maradva, a horvát szövetség már direkt arra kéri a drukkereket, inkább maradjanak otthon, mert ha nem, az súlyos milliókba és egyéb szankcióba fáj majd.

Itt most azzal állunk szemben, hogy az UEFA döntéshozói egyrészt nem jártak olyan órára az iskolában, ahol a kelet-közép-európai történelemről és abból fakadó, ma is ható feszültségekről volt szó, másrészt senki sem magyarázza el nekik – pedig a szlovén Ceferin elnök úr vagy bármelyik érintett nemzet felelős futballvezetője megtehetné –, harmadrészt nem is érdekli őket, negyedrészt adu ásznak még ott a klasszikus kettős mérce. (A Vidi elleni tavalyi El-meccsen videóra felvett zsidózó Chelsea-szurkolók tette hivatalosan bizonyíték hiányában elhalt, aki megmagyarázza, ez miképp lehetséges, amikor maga az angol klub is bocsánatot kért érte, annak: amit eszik, iszik.) Minket is felvesznek akkurátusan, aztán ha hallottuk, ha nem, ha hárman csinálták, ha négyen, ott a bizonyíték, a fordítás, minden, irány a kassza.

Ennyit az UEFA-ról, most nézzünk kicsit magunkba! Kifütyülni az ellenfél himnuszát illetlenség, hogy ne mondjam, pofátlanság, majdnem minden környező nemzetet elküldeni a búsba szintén. Hogy lehet az, hogy, mondjuk, jégkorongban, ahol ugyanúgy megvan a magyar–szlovák–román rivalizálás, a „Ki nem ugrál, büdös román!” helyett mégis a „Ki nem ugrál, büszke magyar!” zúg, ami, ugye, finoman szólva sem büntetendő és büntethető? S közben a hangulat ugyanúgy felejthetetlen, a légkör csodálatos, amihez még feketébe sem kell öltöznie a tábornak, elég felhúznia a nemzeti színű hokimezt. S ezt mások sem feledik, friss kazahsztáni élményem, hogy a birkózó-vb-nek otthont adó csarnok – ahol az áprilisi divízió 1/A-s jégkorong-vb is zajlott – melletti szurkolói zónában egy helyi jóember meghívott minket egy kör sörre, annyira megszerette a magyar hokidrukkereket.

Az UEFA nem fizet egyetlen rundot sem, ezt jegyezzük meg örökre. Talán jobb, ha barátokat keresünk, nem ellenségeket.