Laszti kell még? – Vincze András jegyzete

Azt hitték, hogy hülyéskedek, amikor a svéd focimódit emlegettem. Északon élt, és lehet, a mai napig él a szabály, hogy azok a kupamérkőzések, amelyeken az alacsonyabb osztályú csapat küzdött a magasabb ligában lévővel, tizenegyesrúgásokkal kezdődtek el. Egészen pontosan a kiscsapatnak járt ez a kiváltság, olyanképpen, ahány szinttel alacsonyabb osztályban szerepelt, annyi tizenegyest végezhetett el. Azaz ha három volt az osztálykülönbség, a középkezdés előtt három tizenegyes járt, ha egy, csak egy, így a mérkőzés (hibátlan lövések esetén) indulhatott 0–3-ról vagy 0–1-ről is akár. Lehet, nem teljesen eseményhűen adom vissza a történetet, de a lényeg, hogy a profibbaknak így nagyobb elszántsággal kellett belevetniük magukat a küzdelmekbe. A kísérlet azt a lehetőséget mindenesetre megadta, hogy a játék – a tudásbeli és minőségi különbség dacára – őszintébb legyen, hogy a két félidő valódi csatát hozzon, hogy a profik ne vegyék félvállról a meccset, s hogy a közönséget is vonzza a párbaj: vajon a nagyok a mezőnyjáték során miként és mikor egalizálják a hátrányt?

Azért, lássuk be, ez sem az igazi... A labdarúgás a maga ősiségével és egyszerűségével úgy jó, ahogy van. Minden egyes módosítás elvett és ezután is elvesz valamit a világ legnépszerűbb játékából. A lesszabály tökéletes értelmezéséhez ma már kódfejtőket kell alkalmazni, az alapvonali bírók bevetése magával hozta a kapitális tévedéseket, szemvillanás alatt kivette ugyanis az ösztönösséget a bíráskodásból (lásd Kassai Viktor esete a 2012-es Eb-n az angol–ukrán meccsen Vad II Istvánnal), hiszen a periférikusabb eseményeket a vezetőbírói oldalról áthárította a kapuk mellett eleve rossz pozícióba állított segítőkre. Az új „sztár", a videobíró pedig – és ezt a „kísérleti laboros" Konföderációs Kupa is bizonyítja a legutóbbi téves kiállítással – az egyik legmulatságosabb és legszomorúbb fejezetét írja a futballdigitalizációnak. Mondanám, hogy elrettentő példaként lapunkban (a 7. oldalon) teret szentelünk az újabb idegborzoló kezdeményezéseknek, a megtolt szabadrúgásnak, a hatvanperces nettó játékidőnek, a csapatkapitányi reklamálás engedélyeztetésének, csakhogy ez az őrület a valóság – a futballt elkezdték a számítógép és a találmányügyi hivatalok irathalmai mellett átalakítani.

Lehet, elérkezik az idő, amikor laszti sem kell már a focihoz...