Labdarúgás: „Jobban szeretnek Magyarországon, mint Romániában”

A beszélgetés végigveszi a kilencszeres magyar válogatott játékos pályafutásának összes állomását, a máramarosi Felsőbánya tömbházak közti focijától Győrön keresztül egészen Cottbusig. Miriuta elmeséli, hogy édesanyja nem szerette volna, hogy futballista legyen, ezért viszonylag későn, 13 évesen lett csak igazolt játékos, vagy mesél arról, hogy 1992-ben úgy költözött Győrbe, hogy egy szót sem beszélt magyarul, és előtte csupán egyszer járt külföldön.

„Voltak odahaza magyar barátaim, de mind beszéltek románul. Nehéz volt a beilleszkedés, de beleszerettem Győrbe, imádom, ahogy Budapestet és Kolozsvárt is, ez a három város határozta meg az életemet.”

Magyarul edzéseken és az utcán tanult meg, és bevallja: feleségével és gyerekeivel ellentétben a mai napig nem lett tökéletes a nyelvtudása.

Már 1994-ben javasolták neki, hogy a magyar válogatottság érdekében adja be az állampolgársági kérelmet. Romániából ekkor egyáltalán nem érdeklődtek iránta. „Hiába voltak jó meccseim a Ferencvárossal, hiába lőttem gólokat az európai kupákban, még arra sem reagáltak, amikor elkezdtem a Bundesligában játszani. Az ügynököknek megvoltak a maguk emberei, a román válogatottban pedig egy csodálatos nemzedék játszott Hagival és Dorinel Munteanuval” – meséli Miriuta, akit Huub Stevens, a Schalke egykori edzője a „Kárpátok Drakulájának” szólított.

Már meg is feledkezett a magyar válogatottságról, mikor 2000-ben a Miniszterelnöki Hivatalból hívták, hogy megkapta az állampolgárságot. „Jól játszottam Németországban, de ez elsősorban egy szép gesztus volt a részükről. Harminckét évesen nem lehettem a magyar válogatott megváltója” – véli erről Miriuta, aki a mai napig libabőrös lesz, ha visszanézi azokat a felvételeket, amelyeken húszezer ember skandálja a nevét.

Romániában viszont rosszalva fogadták, hogy magyar állampolgár lett. Még szülőföldjén, Nagybányán is kifütyülték a hagyományos haveri tornákon, Moldovában egész meccseken át bozgornak (hazátlannak) nevezték. „Engem Magyarországon sokkal jobban szeretnek, mint Romániában. Orbán Viktor miniszterelnök nagy futballrajongó, együtt ebédeltünk, beszélgettünk vele. Szijjártó Péter külügyminiszterrel három évig egy utcában laktunk, ő is bolondul a labdarúgásért. Le a kalappal előttük, remek barátok!” – mondja Miriuta, aki románként a magyarok összetartását, valamint a németek fegyelmét és komolyságát hiányolja. Magánemberként leginkább a család hiányzik neki Kolozsváron, a família továbbra is Magyarországon maradt, amióta Miriuta belevágott az edzősködésbe.