NS Hosszabbítás: indián nyár – Bozsik Péter

Rendkívül gazdag, de legalább ekkora felelősséggel és nyomással járó örökséget hordoz: édesapja minden idők egyik legnagyobb labdarúgója, a 101-szeres válogatott Bozsik József volt. Az edzői pálya mellett televíziós szakértőként is dolgozó Bozsik Péter megjárta a hadak útját, Manchester-verésből épp úgy kijutott neki, mint a máltai vereségből.

– Amikor megszületett, édesapja már túl volt a zeniten. A felülmúlhatatlan Aranycsapat négy-öt legnagyobb klasszisának egyike volt Bozsik József. Ötvenhat után miként dolgozta fel az Aranycsapat széthullását?
– Ezt követően már semmi sem volt a régi, úgy sem, hogy több mint hússzor volt még válogatott. Ötvenhat neki is törést jelentett, kinek nem, de a részletekről az események politikai töltete miatt nem sok érdekességet tudok mondani. A politika ugyanis nálunk odahaza a későbbiekben is abszolút tabutéma volt. Kis Bozsikként mindenkinél jobban szem előtt voltam, figyelték, miként viselkedem, milyen nevelést kapok, hogyan szólalok meg, mit mondok – ezért aztán a szüleim úgy gondolták, minél kevesebbet tudok, annál kevésbé szólom el magam. Tökéletes burokban nőttem fel, ráadásul a Gellérthegyen, tehát, apámmal ellentétben, már nem kispesti vagányként. Édesanyámtól amolyan úri nevelést kaptam, amit köszönök is neki, mert, úgy gondolom, ez sokban segít nekem ma is az életben vagy például a televíziós munkám során.

– Ez jól hangzik, a hatvanas évek és az úri nevelés...
– Amennyire manapság a tévében tudom hasznosítani, hogy hogyan fogalmazzak szépen, annyira gátolta ez például a futballkarrieremet. Mindig hiányzott belőlem a dörzsöltség, a vagányság, amit a kültereken, a grundon, az utcán lehet összeszedni.

– Ez az, amit az apja gond nélkül felszedett Kispesten...
– Igen, ő mindent. És ez nekem teljes mértékben hiányzott. Én csak eljártam focizni, mégpedig a hasonló gellérthegyi, jól nevelt fiúk társaságában. Az más iskola volt.

– Az apját mennyire érdekelte, hogy labdába rúg-e?
– Minden férfi figyel erre, mindenki, aki szereti a futballt, de ő nem követett el mindent azért, hogy futballista legyen belőlem. Amennyire hálás vagyok a szüleimnek a jó nevelésemért, annyira egy picit neheztelek is rájuk, miután látniuk kellett volna, hogy engem a focin kívül semmi más nem érdekel. Úri nevelés ide vagy oda, hiszen még zongorázni is tanultam.

A Nemzeti Sport szombaton megjelenő Hosszabbítás című mellékletében még olvashat arról, hogy Bozsik Péter miként vált a Honvéd helyett a Vasas labdarúgója, hogy miért „tört ki" a Gellérthegy, Pasarét, Belváros háromszögből, s költözött vidékre, miért ejtette rabul az AC Milan és az FC Barcelona játéka, s miért vezetett ez a szakmai felfedezés a Zalaegerszeg 2002-es bajnoki címéhez?

És a Hosszabbításban még olvashat arról, hogy...
– hogyan illeszkedett tökéletesen Giovanni Trapattoni Juventusába Andreas Möller?
– miért utánozhatatlan karmester Göröcs János a kortársai és az utódai szemében?
– miért Mester a pást mindkét oldalán Kulcsár Győző?
– miért szerződik Luxemburgba a felnőtt női asztalitenisz-válogatott sikeres szövetségi kapitánya, Téglás Péter?
– miért érdemes odafigyelni, az egyszerre őrült és imádnivaló Termány Ritára, az MTK bombázó kézilabdázónőjére?