– Legutóbb az Almería vezetőedzőjeként dolgozott, és bár bent tartotta csapatát a spanyol élvonalban, decemberben menesztették. Azóta nem sokat hallottunk önről, mivel foglalkozik mostanság? Egyáltalán hol él? Mexikóban vagy második hazájában, Spanyolországban?
– Madridban lakom, egyelőre itt is tervezem a jövőmet. A lányom itt jár iskolába, sok minden ideköt. Ami a munkát illeti, még nem tudom, hol folytatom. Mindenképpen Európában szeretnék edzősködni, és bár több ajánlat is megtalált az utóbbi időben, még várok az igazira.
– Mit tud a magyar futballról?
– Ami a magyar futballt illeti, a régi nagy bajnokokat, Puskást és a többieket ismerem, és nagyra is tartom. A maiakról viszont keveset tudok, de hallottam, a közelmúltban az utánpótlás területén értek el sikereket, úgyhogy gondolom, sok tehetséges fiatal játékos van Magyarországon.
– Hogyan emlékszik Puskás Ferencre?
– A Real Madrid egyik legendája, hihetetlen tisztelet övezi Madridban, és így volt ez abban az időben is, amikor én még futballoztam. Felnéztünk rájuk, mint ahogy, úgy érzem, a mai fiatalok is felnéznek ránk. Némi párhuzamot éreztem kettőnk között, hiszen mindketten rengeteg gólt szereztünk a Real Madrid színeiben.
– Nem kerülhetjük meg a kérdést: Mexikó az idei világbajnokságon a nyolcaddöntőig jutott – Hugo Sánchez nélkül.
– Kétezer-hatban úgy vállaltam el a szövetségi kapitányi pozíciót, hogy célként az idei vébére való felkészülés lebegett a szemem előtt. Aztán kétezer-nyolcban az olimpiai válogatottat is rám bízták, és mivel nem jutottunk ki a pekingi játékokra, elküldtek. Úgyhogy csalódottan néztem az idei tornát. Állítom, ha én ültem volna a kispadon, bejártuk volna azt az utat, amelyet a csoportellenfél Uruguay.
| |
| |
| |
A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT KEDDI SZÁMÁBAN!
