Hülye angolok…

„Kivételes tehetség” – jellemezte korábban José Mourinho, aki 2002-ben, a Porto mestereként rávette a klub vezetőit, fizessenek 400 ezer fontot a játékjogáért cserébe. Utóbb ugyan ritkán szerepeltette, a középpályás így is portugál bajnokként és kupagyőztesként, valamint UEFA-kupa-elsőként állhatott tovább.

„Fantasztikus játékos” – ismerte el Ian Holloway, aki a Plymouthnál volt az edzője. De nem ő, hanem bizonyos Bobby Williamson szúrta ki az angol csapat számára az akkor 23 esztendős futballistát; igaz, sokaknak nem akadhatott meg a szeme rajta: a Torquay United elleni zárt kapus meccsen bizonyította, hogy Championship-szintű labdarúgó. „Elnök úr, szerződtesse Ákost most!” – feszítették ki a transzparenst a Plymouth drukkerei a féléves kölcsönadás lejártakor, és kérésük meghallgatásra talált, az egylet első embere – miután átutalt 225 ezer fontot a Porto számlájára – hároméves megállapodást íratott alá a fedezettel. Nem csak a szurkolók ismerték el tudását: szaklapok választották meg – nem egyszer – a hónap játékosának.

„The White Pelé” – foglalták dalba a nevét a Queens Park Rangers fanatikusai azután, hogy a „Fehér Pelé” tavaly novemberben Londonba költözött, és hamarjában bizonyította, remek vásárt csinált vele a klub. Amióta a QPR tagja, 25 mérkőzésen kilenc gólt szerzett, amit öt gólpaszszal spékelt meg, legutóbb, kedd este, a Blackpool elleni produkciójával kivívta a lelátón ülő Real Madrid-vezér, Ramón Calderón elismerését is. No meg edzőjéét is: „Ákos hihetetlen képességű játékos” – olvadozott a lefújást követően Luigi De Canio.

Csűrhetjük-csavarhatjuk bárhogy, az odakint „Magical Magyar”-ként emlegetett Buzsáky Ákost sztárként kezelik Angliában. Ezzel szemben idehaza szinte tudomást sem vesznek róla, amíg a szigetországban 121 (!) meccsen jutott szóhoz az elmút három évben, a magyar válogatottban mindöszszesen 11-szer kapott lehetőséget, ráadásul inkább csereként, mint kezdőként. Nyilván az angolok nem értenek a focihoz.