Hitelesség

Pillanatokkal a csütörtöki, tanácstalan MLSZ-tanácskozás után felvetődött az emberben néhány aprócska kérdés.

Először is: miért hiányzik még mindig az egyenes beszéd? Másodszor: minek kellene ahhoz történnie, hogy egyszer végre olyan döntés szülessen, amely a közvélemény akaratával egyezik?

Talán még a szurkolók által tisztelt Lothar Matthäus sem élvezett ekkora bizalmat, mint most Várhidi Péter.

A szövetség vezetőinek kommünikét sem kellene kiadniuk a jelenlegi kapitány szerződéshosszabbítása után.

Senki sem kérdezné meg Kisteleki Istvántól, miért így döntött, nem dobálnák meg kaviccsal, tojással, tojásgránáttal az elnökségi tagok autóját, házát, nyaralóját.

A Magyar Labdarúgó-szövetség most a legkézenfekvőbb, legolcsóbb, legjobb döntést hozhatná. De nem. Valamiért nem.

Egyébként azzal sem lenne baj, ha ügyes csellel egy lefüggönyözött, fekete Volgában elcsennék az angolok elől Fabio Capellót. Csak akkor mondják azt, hogy külföldi kapitányt keresnek.

És persze jelentsék ki, hogy hiába a nagy szegénység, a megannyi szponzor távozása, a százmilliós APEH-tartozás, nekünk, magyaroknak most minden pénzt megér egy jó nevű nemzetközi szaktekintély.

Elfogadható lenne, ha beszélnének róla. Ha az egyre tanácstalanabb, láthatóan elkeseredett szurkolók által támogatott Várhidi Péter szemébe mondanák.

Ha közölnék vele, hiába fogadta el tíz elnökségi tag is a beszámolóját, hiába hangoztatták hónapokon át a „hosszú távú bizalom” kifejezést, most mégis váltani kell.

Az sem véletlen, hogy korábban svéd szakembert emlegettek, aztán egyszer csak előbukkant a német Horst Köppel, majd kiderült a titkos tárgyalás Bölöni Lászlóval.

Utóbbit nem kapitánynak hívnák, hanem afféle szakmai igazgatónak. Magunk közt szólva, ha éjjeliőrnek egy Kántor típusú német juhászkutyát szerződtetnének, az is rengeteg pénzbe kerülne. Egyenes beszéd.

A sikertelenségben, kudarcok közepette sokat javíthatna a magyar futball megítélésén. A futballvezérkar hitelességén nemkülönben.