Hazatérés Belekből - edzőmérkőzés nélkül
Lassan véget ér az egy hét, amit a magyar labdarúgó válogatott több mint 30 fős kerete töltött Törökországban edzőtáborozás céljából. Pintér Attila elégedett a részt vevő játékosok teljesítménnyel, hozzáállásával, edzésmunkájával, egyszóval mindennel.
Elviekben tehát minden szép és jó. Egyetlen dolog mégsem fér a fejembe. Magyarázza el valaki, mégis minek kellett valójában Belekbe utazni? Az időjárás itthon is megfelelő volt, a tréningeket Telkiben is el lehetett volna végezni, a megspórolt pénzt pedig inkább adták volna oda néhány amatőr csapatnak futballfelszerelésre vagy tették volna ingyenessé a belépést a március 5-i, győri barátságos mérkőzésre. A kint történtek ugyanis hiába szépek és jók, az MLSZ tudósításaiban és videóiban semmi olyat nem láttam, olvastam, amit hazai környezetben ne lehetett volna megvalósítani.
Pedig az ötlet alapvetően nem tűnt rossznak. Az ilyen központok rengeteg klub téli felkészülésének adnak otthont, így feltételeztem, hogy szövetségi kapitányunk biztosan talál néhány együttest, akivel újonnan felépített csapata összecsaphat. Hiszen teljesen más az edzésen gyakorolni valamit, mint egy valódi ellenféllel szemben, amely kicsit sem tolerálja, hogy mi most éppen a tolódásos csapatmozgást gyakoroljuk. A hibák felszínre kerülnek, a stáb a játékosokkal átbeszéli azokat, az újabb és újabb edzőmérkőzéseken pedig kialakul valami kis rutin. Ehelyett mi történt? Sajnos nem találtunk alkalmas partnert, így egy, azaz egyetlen egy edzőmérkőzésre sem került sor. Pedig akár magyar ellenfelet is választhatott volna Pintér Attila, lévén többek között a Ferencváros, az Újpest és a Haladás is Törökországban tartózkodott.
Az örömbe tehát -legalábbis részemről- egy kis üröm vegyül. Mindenesetre kíváncsian várom, mi lesz ebből az egészből, hiszen ennyi összetartás és edzőtábor után csak kell valamilyen eredménynek is látszódnia!
