PIETSCH TIBOR, SOMOGYI ZSOLT (összefoglaló), BACSKAI JÁNOS (percről percre) 2021.09.08 20:10 Frissítve: 2021.09.09 09:12

Nehezen, de meglett a győzelem Andorra ellen

Az őszt gyengén kezdő magyar labdarúgó-válogatott a remek kezdés ellenére is csak nagy nehezen,  2–1-re tudta megverni Andorrát a Puskás Arénában vb-selejtezőn.

Szalai Ádám korán megszerezte a vezetést a magyar válogatottnak (Fotó: Árvai Károly)
A FOTÓRA KATTINTVA KÉPGALÉRIA NYÍLIK!

 

EURÓPAI VB-SELEJTEZŐK
6. FORDULÓ
I-CSOPORT

MAGYARORSZÁG–ANDORRA 2–1 (2–0)

Budapest, Puskás Aréna, 46 370 néző. V: Obrenovic (szlovén)
MAGYARORSZÁG: Dibusz – Botka (Tamás M., 90.), Lang, Szalai A., Fiola – Kleinheisler (Szoboszlai, a szünetben), Nagy Á. (Gazdag, 65.), Schäfer – Sallai (Sallói, a szünetben), Szalai Á., Schön (Nikolics, 74.). Szövetségi kapitány: Marco Rossi
ANDORRA: Iker Álvarez – San Nicolás, Llovera, Emili García, Alavedra, Marc García – Aláez, M. Vieira (Cristian Martínez, 76.), Cervós (Alex Martínez, 76.) – Pujol (I. Lima, 80.), Ricard Fernández (V. Bernat, 80.). Szövetségi kapitány: Koldo Álvarez
Gólszerző: Szalai Á. (9. – 11-esből), Botka (18.), ill. Llovera (82.)

ONLIVE KÖZVETÍTÉS, ÉRDEKESSÉGEK, STATISZTIKÁK ITT!

Néhányan belementek az „adok-kapokba”– mármint abba, hogy valaki jegyet ad, más jegyet kap.

Az Anglia és az Albánia elleni vereséget követően ugyanis egyesek dühösen legyintettek: ezek után ők már nem kíváncsiak a válogatottra! Hogy amikor lecsaptak a kombinált, azaz a két szeptemberi hazai mérkőzésre szóló jegyre, valóban a magyar válogatott érdekelte őket, vagy inkább az angol, abba e helyütt ne menjünk bele...

No, de nézzük a jó oldalát: aki az első körben lemaradt az egy-két nap alatt elhappolt belépőkről, kapott egy esélyt arra, hogy legalább Andorra ellen élőben lássa Marco Rossi csapatát. Ráadásul nem is kellett olyan mélyen a zsebébe nyúlnia, korlátlan étel- és italfogyasztást garantáló, továbbá tökéletes kilátást ígérő VIP-tikettet például már 42 500 forintért vásárolhatott a világhálós piacon. Sőt nyomban kettőt is...

Aki megelégedett a drukkolással, és nem kívánt a legfontosabb vendégeknek fenntartott lelátórészen lakmározni, már 7000 forintért találhatott olyan belépőt, amely egy-két hete kilencezret kóstált, de még ennél is volt lejjebb: nyolc órával a kezdés előtt 6500 forintért is lehetett jegyet venni a neten, sőt az összegben az átruházási költség is szerepelt.

Nagyon sokan ugyanakkor semmi pénzért nem voltak hajlandók megválni a Puskás Arénába való bejutást garantáló vouchertől. A válogatott mögött álló szervezett szurkolói csoport, a Carpathian Brigade éppenséggel nyomatékosította: noha csalódott az Anglia, majd Albánia ellen elért eredmény miatt, „...nem szabad elfelejteni, hogy néhány hónappal ezelőtt mennyi örömöt és büszkeséget okozott nekünk a Nemzeti Tizenegy. Emlékezzünk csak vissza, a júniusi mérkőzéseket megelőzően hány találkozót kellett a járványhelyzet miatt szurkolók nélkül megrendezni. Becsüljük meg, hogy most ismét ott lehetünk a lelátókon, hogy tőlünk zenghet a Puskás Aréna, valamint tiszteljük meg Marco Rossi munkásságát is azzal, hogy nem hátrálunk ki a csapat mögül!”

Ha nem is özönlött a nép a stadion felé, mint az Eb idején (vagy mint az angol-meccs előtt...), a dugó legalább akkora volt, arról nem szólva, hogy a létesítmény közelében üzemelő vendéglátóipari egységekben szintúgy hatalmas forgalom zajlott. A hangulat majdnem olyan jó volt, mint a nyáron, és ahogy – kívülről – elnéztük, a fogyasztási kedv sem hagyott alább. S élt a bizalom is: a melegíteni kikocogó magyar játékosokat ugyanúgy vastaps fogadta, mint az 56. életévének utolsó napját töltő, a mérkőzés előtti kötelező televíziós interjúra kisétáló szövetségi kapitányt.

A Kelen SC-ből érkezett labdaszedők közül az a két srác, aki a B-közép előtti kapu mögött „teljesített szolgálatot”, arról is meggyőződhetett, hogy a hithez hasonlóan a lelkesedés sem csökkent: teli torokból zúgott a „Mindent bele!” és a „Hajrá, Magyarország!” Az andorrai szövetség sajtóosztályának munkatársai is bőszen készítették a felvételeket – hol az üres székekkel is impozáns látványt nyújtó arénáról, hol a szurkolásról. Egyedül azt nem értették, a bemutatás során miért Szoboszlai Dominik kapta az egyik legnagyobb tapsot, amikor nem is került be a kezdő tizenegybe...

Szoboszlai Dominik kihagyása a kezdőcsapatból azért meglepett jó néhány magyar drukkert. Igaz, hogy a középpályás gyengén teljesített Albániában, de sokan pozitívan értékelték, hogy bár a klubja visszarendelte Lipcsébe, ő maradni, játszani akart.

Ám Marco Rossi másképp döntött...

Alighanem az ellenfélre való tekintettel az olasz kapitány a tőle megszokott alapstratégiát is módosította. Bár ezúttal is három belső védővel kezdett a magyar válogatott, a bal oldalon ezúttal nem egy védő, hanem egy támadó, Schön Szabolcs kapott szerepet.

Ahogy arra számítani lehetett, az andorrai csapat tíz mezőnyjátékossal megszállta a tizenhatosa előterét. A vendégek öt, vonalban elhelyezkedő hátvéddel próbálták megállítani vagy legalábbis lefékezni a magyar akciókat.

Visszatért az együttesbe az Albánia elleni selejtezőt pozitív vírusteszt miatt elmulasztó Szalai Ádám is, és ha már itt volt, meg is szerezte a huszonötödik gólját címeres mezben.

Rendkívül fontos momentum volt ez, hiszen esélyesként egy gyengébb gárda ellen – ahogy mondani szokás – az első gólig igazán nehéz a csapat feladata. Tíz perc sem telt el, amikor vezetéshez jutott a magyar válogatott. Hiába próbált zártan védekezni Andorra, egy mélységből előreívelt labdára későn reagált, és Sallai Rolandot már csak büntetőt érően tudták megállítani. A Mainz támadója pedig nem hibázta el a lehetőséget, és a gólt követő percekben érezni is lehetett, megnyugodott, fellélegzett a magyar válogatott. Talán az is erőt adhatott a mieinknek, hogy a szurkolók bizalma töretlennek tűnt. A kapu mögött helyet foglaló drukkerek először megtapsolták Andorra himnuszát, majd folyamatosan buzdították a nemzeti tizenegyet. Pedig az Anglia elleni nulla négy és az Albánia elleni nulla egy után nem volt mindenki bizonyos abban, hogy ilyen légkör fogadja a hazai együttest.

Továbbra is a magyar csapat birtokolta a labdát, a játék az ellenfél térfelén folyt, így nem a semmiből jött a második gól: Botka Endre ugrott fel a legjobb ütemben egy szögletet követően és máris megduplázta az előnyt. Ezt követően egy kicsit lefékeztek a mieink, a labda egyre többször került át a térfelünkre, de veszélyes helyzetet az andorraiak nem tudtak kialakítani. Megfigyelhető volt, hogy ha lehetőség nyílt rá, a magyar védők egyből a két csatárt próbálták játékba hozni, kihagyva ezzel a középpályásokat az építkezésből. Ez akkor lehetett veszélyes, amikor az ellenfélnek nem volt ideje rendezni a hátsó alakzatát. Ám ha a kék mezesek visszarendeződtek, és elfoglalták pozícióikat, következett a labdajáratás, a passzolgatás. Ebből Szalai Ádám is kivette a részét, aki többször is visszalépett a fedezetsorba, és onnan próbálta szöktetni a jobb oldalon előretörő Botka Endrét – játékosaink tehát sokat változtatták a helyüket, hogy ezzel is szétzilálják a ellenfél védelmét.

Ezzel együtt az első félidő utolsó tizenöt percében nagyobb helyzet egyik kapu előtt sem alakult ki, így kétgólos előnnyel vonulhatott az öltözőbe a magyar csapat.

Marco Rossi szövetségi kapitány a félidő utolsó húsz perce láttán alighanem úgy érezte, frissíteni kell a támadójátékot, ezért pályára küldte Szoboszlai Dominikot és Sallói Dánielt is. A játék képe ettől természetesen nem változott, válogatottunk birtokolta a labdát, irányította a játékot, és a második játékrész első tíz percében főleg Sallói Dániel keresztmozgásai után alakultak ki veszélyes lehetőségek az andorrai kapu előtt.

Érezni lehetett, hogy Szoboszlai Dominik rendkívül motivált, ami egy válogatott meccsen azért nem meglepő, de mintha a középpályás is úgy érezte volna, muszáj javítania a rosszul sikerült albániai összecsapás után. Megpróbált azonnal kiharcolni egy szabadrúgást magának, és nem szegte kedvét, hogy nem járt sikerrel, egy szép cselt követően veszélyes beadással hívta fel magára a figyelmet. Ebben az időszakban egyértelműen ő irányította a magyarok játékát, megpróbálta minden társától elkérni a labdát és azzal rögvest az andorrai kapu felé fordult.

Ugyanakkor bosszantóan sok hibával játszottak a mieink, több ígéretes lehetőség is odalett az elkapkodott, átgondolatlan megoldások miatt. Jó negyedóra telt el a második félidőből, amikor Szoboszlai Dominik szabadrúgást végezhetett el – ez nála gólhelyzetnek minősül, azonban centikkel eltévesztette a jobb alsó sarkot, nagyszerű lövés volt.

Látni lehetett, hogy az ellenfél játékosai egyre inkább fáradnak, el-elcsúszott a védekezésük, megmagyarázhatatlan hibákat követtek el, de ezeket nem tudta kihasználni a magyar együttes.

Hibák, meghökkentő megoldások sajnos a mi csapatunk játékába is becsúsztak, sőt Dibusz Dénes kapujába került a labda – igen furcsa körülmények között. Botka Endre a kapu felé guruló labdát megpróbálta elrúgni, de a visszafutó Fiola Attilát találta telibe, akiről a hálóba perdült a labda – ám a videofelvételek tanúsága szerint az akció közben lesre futott az egyik vendégjátékos. Megúsztuk...

Egyfelől nem kaptunk gólt, másfelől ezt a kétségkívül komikus jelenetet világszerte mutogatták volna...

A mieink mentek előre, hogy megszerezzék a harmadik gólt, igyekeztek kiszolgálni a közönséget, érkezett előbb Gazdag Dániel, majd Nikolics Nemanja, de játékosaink nem voltak kellően frissek már ebben az időszakban, így képtelenek voltak állandó nyomás alatt tartani az andorrai kaput. Nem kényszerítették hibára az ellenfelet, sokszor a saját térfelén passzolgatott Lang Ádám és Szalai Attila. A színvonal nem volt magas, ám az iramra nem lehetett panasz, és ne feledjük: néhány napon belül ez már a harmadik mérkőzése volt a csapatoknak, így az utolsó percekben minden energiára szükség volt.
Mentek előre becsülettel az andorraiak is, a meg nem adott gól felbátorította őket, úgy érezték, egy szépítő találatra jók lehetnek – és jól gondolták, a hajrát Max Llovera gólja nyitotta meg.

Az utolsó percekben váratlanul izgulniuk kellett szurkolóinknak, hogy ki ne csússzon a mieink kezéből a győzelemért járó három pont. A magyarok igyekeztek birtokolni a labdát, de egy-két szabadrúgás jutott a vendégeknek is, akik így a hazai tizenhatos felé ívelgették a labdát, ám Dibusz Dénesnek szerencsére már nem kellett közbeavatkoznia. A hosszabbításban már azt sem bántuk, hogy eseménytelenül telnek el a másodpercek, és megkönnyebbülést jelentett, amikor a játékvezető lefújta az összecsapást.
Magyarország hozta a kötelezőt, így várhatja a folytatást.

A csoport többi mérkőzésén
Lengyelország–Anglia 1–1 (Szymanski 90+1., ill. Kane 72.)
Albánia–San Marino 5–0 (Manaj 32., Laci 58., Broja 61., Hysaj 68., Uzuni 80.)

AZ I-CSOPORT ÁLLÁSA 
1. Anglia 6 5 1 18–2 +16  16
2. Albánia 6 4 2 10–6 +4  12
3. Lengyelország 6 3 2 1 19–8 +11  11
4. MAGYARORSZÁG 6 3 1 2 12–10 +2  10
5. Andorra 6 1 5 4–14 –10  3
6. San Marino6 61–24–23 0
2021.10.18 20:51:25

Magyar válogatott BOBORY BALÁZS

ALAPVONAL. Szögezzük le, a magyarok olasz szövetségi kapitánya távolról sem idióta, pontosan ismeri csapata és játékosai erényeit, gyengéit, és szent meggyőződésem, hogy kihozza a legtöbbet a jelenlegi állományból. Ahogyan azonban maga is többször hangsúlyozta: nem leszármazottja Houdininek, nem volt Harry Potter csoporttársa a varázslóiskolában, nem tud csodát tenni, abból főz, amije van.

2021.10.17 18:41:59

Magyar válogatott T. Z.

A 2012-es Magyarország–Izrael barátságos mérkőzés után büntetett az európai szövetség.

2021.10.16 21:38:16

Magyar válogatott SOMOGYI ZSOLT

NS-VÉLEMÉNY. Nem létezik, hogy ami sok helyen működik, nálunk kivitelezhetetlen.

2021.10.15 22:40:42

Magyar válogatott KUN ZOLTÁN

ALAPVONAL. Ha a mostanában oly kényes angolok legfőbb ütőkártyája egy minitranszparens az áthúzott térdeléssel, és ennek eltávolítására ők képesek szakmailag, de erkölcsileg is megkérdőjelezhető döntéseket hozni, azt nem biztos, hogy a magyar szurkolótábor nyakába kellene varrni.

2021.10.14 23:42:33

Magyar válogatott MILITÁR IVÁN

Az MLS-ben elért 16 gólja bravúros teljesítmény, köszönhetően az elővételezési képességének – videós elemzés.