Kun Zoltán
2022.08.07 09:17 Frissítve: 2022.08.07 09:19

Válogatott: micsoda javulás – a második félidőkben idén még nem kapott gólt a csapat

Ami tavaly tizennyolc volt, az egyelőre nulla: miközben egy éve rengeteg fontos pont úszott el az Eb-n és a világbajnoki selejtezőben a szünet utáni visszaesés miatt, most a második félidőkben sokkal magabiztosabb Marco Rossi együttese.

 

Jelentősen javult a magyar válogatott második félidei játéka, ennek is köszönhetően Szalai Ádámék hangos győzelmeket arattak az idén (Fotó: Árvai Károly)

Még egy éve sincs, hogy lehangoló összeállításban mutattuk be a válogatott talán legnagyobb problémáját. A 2021-es év alapvetően nem volt rossz a magyar labdarúgásban, hiszen néhány percen múlt a továbbjutás az Európa-bajnokságon, majd a világbajnoki selejtezőben is voltak kifejezetten jó meccsek, ám akadt egy csöppet sem elhanyagolható szegmense a válogatott futballjának, amely a legrosszabbak közé száműzte a csapatot: a borzalmasan sikerült második félidők. Mert hiába vezetett a találkozók többségén Marco Rossi együttese, a szünet utáni eredményesség csapnivaló lett.

Miközben 2021 első tizenkét fellépésén az első félidőkben gólt sem kapott a magyar csapat, a második játékrészekben tizenhetet. Csak néhány példa: a szünet után egyenlítettek a lengyelek, nyertek a portugálok, egyenlítettek a franciák és a németek, a második félidőben gurítottak egy négyest az angolok, és akkor jött a dupla albán csapás is.

 
Zárcsere – Somogyi Zsolt jegyzete

Egy félidős csapatunk volt.

Az ősz második felében kicsit változott a kép, hiszen a londoni 1–1-es állás a szünet után sem módosult, San Marinót mindkét félidőben sikerült legyőzni, Lengyelországban pedig az 1–0-s magyar vezetést 2–1-es győzelem váltotta, de sajnos ezek a meccsek a vb-re jutás szempontjából nem sokat jelentettek.

Legfeljebb némi reményt, hátha az új év új lendületet hoz.

Nos, 2022-ben hat mérkőzésen vagyunk túl: felkészülési meccsen vereség a szerbektől, majd győzelem Észak-Írországban, tétmérkőzésen oda-vissza angolverés, döntetlen a németek ellen és egygólos vereség az olaszoktól. Így jelenleg első hely a Nemzetek Ligája legerősebb csoportjában, és borítékolható telt ház az Olaszország elleni záró meccsre.

Nézzük sorrendben az idei második fél­időket magyar szempontból: 0–0, 1–0, 1–0, 1–0, 0–0, 3–0. Négy „győzelem”, két „döntetlen”, hat rúgott gól. És nulla kapott.

VÉLEMÉNYEK
„Ez az eredményesség egy fejlődési folyamat része. Minden új edző először csapata védelmét igyekszik rendbe tenni, stabilizálni. A magyar válogatott Marco Rossival most már eljutott arra a szintre, hogy van ereje a támadásépítésre, tud labdát tartani az ellenfél térfelén is, magasabban is védekezik. Ennek köszönhetően eleve kevesebb gólt kap, és a meccsek utolsó harmadában most már nem jönnek ki a fáradtság miatti, a koncentráció hiányából fakadó hibák, mint a korábbi évtizedekben, hiszen a legtöbb játékos erős külföldi bajnokságokban edződik” Sallai Sándor, korábbi 55-szörös válogatott labdarúgó.
„Elképesztő teljesítmény, hogy a második fél­időkben nem kapott gólt a csapat, de az is kalapemelésre méltó, hogy az idei hat mérkőzésen is csak négyet, pedig játszottunk az olaszokkal és a németekkel, míg az angolokkal kétszer. Nyilván csakúgy, mint mindenhez, a futballhoz is kell szerencse, de a futballtudás a legfőbb. Az odaadást, az akaratot én semmiképp sem emelném ki, hiszen ez alap, ezt anno meg sem említették. Marco Rossi személye megkerülhetetlen, több alkalommal találkoztam vele, beszélgettünk spanyolul, kiváló szakember, aki tud a játékosok nyelvén beszélni. Szervezett csapatot alakított ki”Dunai Antal korábbi 31-szeres válogatott csatár.
„A mérkőzések azt mutatják, nagyon jó állapotban vannak a játékosok, ez annak is köszönhető, hogy a kerettagok egyre többet játszanak a klubjukban. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy ma már olyan műszerek állnak a szakmai stáb rendelkezésére, amelyek tökéletesen megmutatják, kit hogyan lehet, érdemes terhelni. A mi időnkben rengeteget számított, hogy rendszeresen egy hónapot készültünk a válogatottal Benidormban, mondanom sem kell, egymás gondolatát is ismertük. Marco Rossi bízik a futballistáiban, sokat lépett előre az irányításával a nemzeti együttes”Péter Zoltán korábbi 28-szoros válogatott védő

Mi történt?

Az egyik válasz, hogy semmi. Tavaly úgy puffant, most meg így, a válogatott kétségtelenül javult az elmúlt években, de ez csupán bűvészkedés a számokkal, nem kell különösebb jelentőséget tulajdonítani annak, a meccs mely részében jobb a csapat.

A másik válasz, hogy az évek óta tartó folyamatos javulást még egy kis előrelépés követte. Mert ugyan az sem mindegy, hogy melyik játékrészt sikerül megnyerni (nyilván jobb a második félidőt, az nagyobb hatással lehet a mérkőzés egészére), érdemes kicsit boncolgatni a kiváltó okokat. Mentális problémák, gyengébb erőnlét, szűkös cserepad, bosszantó egyéni hibák – ezekről írtunk tavalyi cikkünkben.

„Ha valakinek nincs abban rutinja, hogy kell nyerni, azt sokkolni tudja a lehetséges győzelem előérzete, hiszen még ha ez pozitív stressz is, akkor is stresszhatás” – fogalmazott akkor Faludi Viktória pszichológus.

„Nagyon fárasztó a labda kergetése, főleg minőségi, gyorsan passzoló csapat ellen. Fel lehet őrlődni ebben a játékban, mert rengeteg energiát felemészt. Hatalmas futómennyiségre van szükség, a csatároktól is” – elemzett tavaly Várhidi Péter, korábbi szövetségi kapitány.

„Elég, ha egyetlen játékos elfárad testileg vagy mentálisan, és máris ott a baj, mert mindenkinek megvan a helye és a pontos feladata” – mondta Botka Endre.

Természetesen ebben az évben is voltak gyengébb tíz vagy húsz percek, kínos egyéni megoldások, leharcoltnak tűnő játékosok, az összkép mégis azt mutatja, hogy sikerült előrelépni. Eredményességben és játékban is. Ezen a ponton persze néhányan megjegyzik, hogy a Nemzetek Ligája azért más, mint az Eb, alig több egy barátságos meccsnél, normális ország nem veszi komolyan, pláne egy téli világbajnokság előtt – ez részben alighanem igaz, de a fenti gondolatot folytatva, ha az 55 milliós Angliában, a világ legszínvonalasabb bajnokságában nem sikerült tizenegy megfelelően felkészített és motivált futballistát találni, aki esetleg szimpla pofára esésként értékelne egy négygólos hazai zakót, az ne a mi gondunk legyen…

Ha már Angliát és az Európa-bajnokságot hoztuk fel, talán sokan emlékeznek a tavalyi elődöntőre, amelyben a házigazdák a Dánia elleni hosszabbításban úgy eldugták a labdát, hogy sorozatban 53 jó passzig jutottak. Szegény dánok rohangáltak fel és alá, szorította őket az idő, de nem tudtak labdához jutni. Ennyi hiba nélküli átadás szinte példátlan a modern, gyors játékra épülő futballban. Ezek után, ha nem is Londonban, hanem Wolverhamptonban, az angolok újabb mérkőzésén sorozatban 58 jó passzig jutott egy csapat – mégpedig a magyar, amely három percen keresztül labdázgatott kényelmesen az ellenfél közbeavatkozása nélkül.

Ez természetesen csak egy apró példa, és nem azt jelenti, hogy az olaszok ellen meglesz, mondjuk, a száz. De azt igenis jelenti, hogy a pontosabb átadások, kontrolláltabb cselek révén jóval kevesebb az egyéni hiba. Tavaly a válogatott lefülelt passzok (Lovrencsics Gergő, Szalai Attila), rossz cselek (Fiola Attila, Willi Orbán), határozatlanul kezelt pozícióelőny (Nagy Ádám), kapushibák (Gulácsi Péter) miatt rengeteg olyan gólt kapott, amelyek közül ha csak egyet-kettőt megúszunk, továbbjutunk az Eb-csoportból, vagy ott lehetünk a vb-pótselejtezőn.

Az idei hat mérkőzésen már csak időbeli korlátok miatt is kevesebb esély volt hibázni, de talán okkal mondjuk, hogy az eddig kapott négy gól közül egyik sem volt sokkoló, legfeljebb balszerencsés. Ha pedig tovább vizsgáljuk az olyan apróbb részleteket, amelyeken végső soron egy-egy meccs kimenetele múlhat, jusson eszünkbe Nagy Zsolt, aki éppenséggel ballábas és hátvéd, de az öt és felesig loholva jobbal rúgott a németeknek egy bitang nagy gólt; vagy Ádám Martin, akinek a legjobb pillanatban bevillant, hogy bár a legtöbben jobbra várnák a legurított labdát, ezúttal balra kell tenni, így Nagy Zsolt az angoloknak is rúghatott egy hasonlóan nagy gólt; netán emlékezzünk Nagy Ádám néhány zseniális, milliméterre kiszámított passzára, Gazdag Dániel higgadt alábökésére.

Nagy Zsolt: nagy szórás az osztályzatok között
Minden válogatott mérkőzés után az nso.hu oldalon lehet értékelni a játékosok teljesítményét, legutóbb csaknem húszezren szavaztak. Míg a tavasszal még igencsak visszafogottan osztályoztak olvasóink (a szerbek ellen 3.86-ot kapott Szoboszlai Dominik, 4.03-at Nagy Zsolt (jobbra), majd a belfasti győzelem után is négyen kaptak átlag alatti értékelést), ahogy jöttek a csúcsmeccsek és azokon a meglepően jó eredmények, természetesen jelentősen javultak az osztályzatok. Az angolok elleni hazai találkozón Nagy Zsolt (8.37), a németek ellen Fiola Attila (8.62), a wolverhamptoni 4–0 után pedig Sallai Roland (9.67) volt a legjobb, utóbbi mérkőzésen a „legrosszabb” Callum Styles is 8.37-et kapott. A meccsenkénti legjobb három közé Willi Orbán és Nagy Zsolt 3-3, Fiola Attila, Sallai Roland és Dibusz Dénes 2-2 alkalommal került, míg a legalacsonyabb osztályzatot kapó trió tagja volt Szoboszlai Dominik és újra csak Nagy Zsolt háromszor, Nagy Ádám és Szalai Ádám pedig kétszer.

És a sok-sok vagány megoldás összessége az a játék, amelyet mostanában olyan örömmel nézünk, hiszen meccsenként hat-hét veszélyes helyzetet is ki tud alakítani a csapat még Európa sztárjai ellen is, ebből pedig bármi lehet. (Akár egy Nemzetek Ligája négyes döntő is – éppen ötven évvel az 1972-es Eb után ismét a kontinens legjobb négy együttese közé kerülhet a magyar válogatott.)

A biztosabb passzjáték és kevesebb egyéni hiba mellett pedig nem elhanyagolható a cserék szerepe sem. Összesen tizenöt olyan cserejátékos volt ebben az évben, aki a második félidőben legalább húszpercnyi lehetőséghez jutott, és míg tavaly éppen a meccsek záró harmadában kapott rengeteg gólt a válogatott, most, mint láthattuk, jól sikerült a frissítés is olyan szempontból, hogy érintetlen maradt a magyar háló. Tavalyi összeállításunkban a rövid kispadot is okkal kárhoztattuk, az akkori 13-14 szereplős „fix” keret mára inkább 16-17 játékost jelent, az idei felfedezettek közül Ádám Martin és Callum Styles képes azt játszani, amit Marco Rossi elvár tőlük, Sallai Roland góljai visszatértek, az Eb-t kihagyó, az ősszel nem tündöklő Szoboszlai Dominik pedig láthatóan újra élvezi a futballt.

Jön hamarosan a szeptember, lehet, hogy a válogatott megnyeri a csoportját, de az sem zárható ki, hogy kiesik. Különbség természetesen van, alighanem sokan kiegyeznének egy második hellyel is, de hosszabb távra talán még fontosabb, hogy miként a játékosok ma már különösebb félelmek nélkül léphetnek pályára, mi is különösebb félelmek nélkül ülhetünk le megnézni a meccseket.

A kiváló fizikai állapot is kellett a sikerekhez

Ha csak a júniusi NL-meccsek második félidejét nézzük: gólt nem kapott, viszont ötöt is rúgott a magyar válogatott. Az akkori, mindeddig példátlan terhelés ellenére Szalai Attiláék még az utolsó meccs utolsó percében is frissek és fittek voltak, amiben jelentős szerepet játszott a csapat erőnléti felkészítéséért felelős Schuth Gábor, Szigeti György páros. Nem vitás, nekik is köszönhető, hogy nemcsak az első, a második játékrészben is remekeltek a mieink. Az mlsz.hu oldalon megjelent egy interjú Schuth Gáborral, az alábbiakban abból idézünk:

„A válogatott felkészülésének jellemzője, hogy a játékosok különböző kluboktól érkeznek, jelen esetben huszonhét játékos huszonegy klubból. Ez gyakorlatilag huszonegy különböző heti edzésprogramot jelent, hiszen minden csapatnál időtartam és terhelés tekintetében is más és más edzések vannak, vagyis nagyon eltérő kondícióban, és ami még fontosabb, eltérő fáradtsági szinttel érkeznek hozzánk. Ha a játékperceket nézzük a tavaszi félév során, akkor is hatalmas a szórás: volt játékos, aki közel kétezer-hétszáz percet játszott ebben az időszakban, de olyan is, aki ennek kevesebb mint a felét töltötte a pályán. Arról nem is beszélve, hogy a Nemzetek Ligájában mezőnyjátékosaink egy része három-négy mérkőzést is végigjátszott, vagy legalábbis a találkozók jelentős részét pályán töltötte. Ha megnézzük a keretünk tavaszi meccsterhelését klubszinten, mindössze három olyan mezőnyjátékosról beszélhetünk, aki ezzel a szituációval találkozott a klubjában. Vagyis a játékosok többségét olyan extrém periódusra kellett felkészítenünk, amilyennel a Nemzetek Ligája júniusi mérkőzéseit megelőző hat hónapban biztosan nem találkoztak.”


Schuth Gábor (jobbra) arról is beszélt, hogy az NL-keret legfiatalabb tagja 17, a legidősebb 34 éves volt, ezért a nagy életkori szórást is figyelembe kellett venni.

„Az edzések és főleg a mérkőzések utáni regenerációs protokoll is egyénre szabott, amit a reggel elvégzett mérések, vagyis a játékosok aktuális állapota és terhelhetősége alapján határoztunk meg. Korábban fix regenerációs protokollal dolgoztunk, ezúttal ezt is naponta változtattuk, a mérések alapján egyénre szabtuk. Az extrém terhelésre való tekintettel mértük a hormonrendszer működését is, konkrétan azt, hogy a játékosok hogyan reagálnak az őket érő stresszre. Az egész alapja a csapatmunka, ahogy Marco Rossi is hangsúlyozni szokta. Reggelenként mintegy két órát vettek igénybe ezek a mérések.”
S két mondatban a lényeg:

„A játékosok kiemelkedően teljesítettek extrém sorozatterhelés alatt is. A négy mérkőzés során nem volt visszaesés a mérkőzésen mutatott fizikai teljesítményben.”

Erről nemcsak a legutóbbi meccs hajrájában (a 80. percben Nagy Zsolt, a 89.-ben Gazdag Dániel talált az angolok kapujába), hanem a végén is megbizonyosodhattunk: a szenzációszámba menő 4–0-s győzelem után még arra is maradt erő, hogy a csapat hosszasan ünnepeljen együtt a szurkolókkal...
(P. T.)

LANG ÁDÁM: „Ezen az úton szeretnénk továbbhaladni

– Az elmúlt évvel ellentétben a válogatott látványosan jól teljesít a fordulás után – hogyan állt össze ilyen jól a védekezés?
– Talán illő a szakmai stábbal kezdeni a választ. Nyilván Marco Rossi szövetségi kapitány a segítőivel, kollégáival százszor átnézte a meccseinket, analizálták, korábban mi nem működött a hajrában, a találkozók utolsó periódusaiban. Annyi történt, hogy feljebb toltuk a védekezést.

– Ez mit jelentett a gyakorlatban?
– Legfőképp kockázatot: nagyobb terület van a védősor és a kapu között, mélységi indításokkal több, magas intenzitású futásra kényszeríthet az ellenfél. A kapitány, feltételezem, úgy látta, a védőkben megvan a kellő sebesség, hogy ezeket a futóversenyeket bírják. A szisztéma előnye, hogy „szűkebb” a csapat, a játékosok közelebb vannak egymáshoz, jobban tudunk egymásnak segíteni, és ha a rendszer jól működik, az ellenfél egyrészt távol van a kapunktól, másfelől a másik kapuhoz közelebb szerezhetünk labdát. Ha pedig hibázunk, még mindig nem a mi tizenhatosunk közelében történik – az ellenfélnek nem jelent egyből ziccert, nagyobb az esély a korrigálásra.

– Egyszerűen hangzik.
– Lehet, de ahogy mondtam, több futásra van szükség, hogy ez a szisztéma hatékony lehessen. Rengeteg videót néztünk meg, és mert a válogatott mérkőzések előtt nincs sok idő gyakorolni, néhány edzés és sok elméleti oktatás után fejben kell nagyon erősnek lenni, hogy működjön a terv. A Nemzetek Ligája-meccsek jelentették ennek az új rendszernek a főpróbáját, és eddig úgy tűnik, sikerült megvalósítani, amit a kapitány kért.

– Nagyon is. A szünet után nem kapott gólt a válogatott, emberemlékezet óta nem volt ilyen periódus a nemzeti csapat életében.
– Mi is örülünk, hogy ez ilyen jól ment eddig, remélhetőleg ez erős alap, amelyre építve még tovább fejlődünk. Fontos, hogy ebben a felfogásban futballozva olyan kapusok álljanak mögöttünk, akik a hosszú, védelem mögötti területekre belőtt labdára ki tudnak lépni, figyelnek erre. Azt gondolom, a sok videózás, gyakorlás, elemzés mellett nagy szükség van a játékosok intelligenciájára, mert folyamatosan koncentrálni kell, felmérni a távolságokat, minden helyzetre muszáj azonnal és jól reagálni, de az előző négy mérkőzés tényleg sok pozitívumot mutatott, ráadásul a világ legjobbjai ellen. Várjuk a két őszi mérkőzést, nyilván ezen az úton szeretnénk továbbhaladni.
(S. ZS.)

 

2022.09.24 22:07:41

Magyar válogatott nemzetisport.hu

NS-VÉLEMÉNY. Nem legyőzni akarta a legyőzhetetlent, hanem meglovagolni.

2022.09.24 21:51:39

Magyar válogatott nemzetisport.hu

ALAPVONAL. Az Aranycsapat mesterhármasa óta semmi. Illetve már háromból kettő. Ha pedig a harmadik sorozat is éppen most szakadna meg, tovább gazdagodna a futball misztériuma. Bár döntetlennel is elsők maradunk, három sportági világhatalom előtt. Hogy ettől mi is mindjárt azzá emelkednénk? Nem. Még nem. És ebben kéretik nem keresni a rációt. Mint Szalai sarkazásában sem.

2022.09.23 23:34:41

Magyar válogatott nemzetisport.hu

NS-VÉLEMÉNY. Szalai Ádám sarokkal helyezett a kapuba.

2022.09.23 23:11:06

Magyar válogatott nemzetisport.hu

2022.09.23 20:21:57

Magyar válogatott nemzetisport.hu

Szalai Ádám Puskás-díjra méltó góllal érte utol Puskás Ferencet az örökranglistán, 1954 után először nyertünk tétmérkőzésen a németek ellen.