Ünnepi diótörés – Deák Zsigmond jegyzete

Az európai futballszövetség (UEFA) 2014-ben kitalálta, majd 2018-ban elindította a Nemzetek Ligáját abból a célból, hogy egyrészt tétet adjon a korábbi felkészülési/barátságos mérkőzéseknek, másrészt az Eb- és vb-pótselejtezőkbe visszacsatornázva ebből is szakmai és anyagi hasznot húzzon. A terv sikerült, mert bár a lebonyolításon menet közben csiszolni kellett, s még most sem könnyen érthető, az kiderült, hogy az új sorozatban érdemes jól szerepelnie annak, aki nem feltétlenül esélyes a direkt kijutásra az aktuális világversenyes kvalifikációból. No meg az UEFA is lehúz egy újabb bőrt a válogatott szintű fociról és focistákról, hogy aztán kritizálja a kétévenkénti vb ötletével haknizó FIFA-t…

A nemzetközi szervezetek cicaharcától függetlenül az NL elindult, és lassan kinövi a gyermekbetegségeket. Itt a különböző selejtezők vertikális tagolása (egy csoportban megtalálható erős, közepes és gyenge) helyett horizontális a rendszer, a négy ligában hasonló kvalitású gárdák csatáznak egymással. Mi, magyarok az első, 2018–2019-es kiírást még a C-ligában kezdtük, amelyben a finnek mögött, a görögök és az észtek előtt a második helyen végeztünk, s feljutottunk a B-ligába, sőt, pótselejtezőzhettünk (mint később kiderült, sikerrel) az Eb-szereplésért. Innen is volt feljebb, hiszen az újabb idény (2020–2021) során az oroszokat, a szerbeket és a törököket megelőzve immár a legjobbak közé érkeztünk, s az A-liga sorsolását várhattuk csütörtökön.

A vb-kvalifikációs szereplés megmutatta, hogy túlzás lenne magunkat a nagyokhoz mérni – noha a franciák és a németek ellen az Eb-n, az angolokkal szemben a selejtezőcsoportban összejött a bravúros pontszerzés –, most azonban nem lesz más választásunk. A negyedik kalapból húzva csak a vastag héjú diónál is keményebb rivális jöhetett hozzánk, és jött is. Ennél patinásabb, nehezebb csoportba nehezen kerülhetünk volna, a regnáló Európa-bajnok Olaszország (6. a világranglistán), az Eb-ezüst­érmes Anglia (4.) és Németország (11.) mellé. Vb-győztes mindahány, ünnep lesz fogadni őket garantált telt ház előtt a Puskás Arénában (kivéve az elsőt, mert sajnos akkor érvényesül a zárt kapus büntetésünk). Reális célunk az lehet, hogy ne essünk ki pont nélkül – mint legutóbb az izlandiak –, különleges, hogy Marco Rossi először irányíthatja honfitársai ellen nemzeti együttesünket, a többit meglátjuk.

Az biztos, hogy ezúttal érdemben befolyásolhatjuk, ki kerüljön az NL négyes döntőjébe, ami azért még nincs igazán bejáratva, fogadok, kevesen emlékeznek rá, hogy teljesen más csapatok jutottak el idáig az előző két kiírásban (Svájc, Portugália, Hollandia, Anglia, illetve Olaszország, Belgium, Franciaország, Spanyolország). A végső győztesek nevét leírom rejtvényszerűen, visszafelé: 2019 – ailágutroP, 2021 – gászroaicnarF. A helyes megfejtőkre büszkék leszünk, ahogy a magyar válogatottra is, ha tisztességgel helytáll.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!