Újabb fájdalmas veszteség – Mészáros Ferencre emlékezünk

THURY GÁBORTHURY GÁBOR
Vágólapra másolva!
2023.01.09. 20:28
null
Mészáros Ferenc (Fotó: MTI)
A Magyar Labdarúgó-szövetség hivatalos honlapján hétfőn délután közölte a szomorú hírt, hogy 72 éves korában elhunyt Mészáros Ferenc, a Vasas, a Rába ETO, a Sporting, a Setúbal és a Farense 29-szeres válogatott kapusa, akit az MLSZ saját halottjának tekint.

Újabb fájdalmas veszteség... Sajnos már minden szempontból múlt időben írhatjuk le: kevés olyan kivételes képességű kapusa volt a honi labdarúgásnak, mint Mészáros Ferenc, vagy ahogyan társai és a szurkolók hívták, Bubu. Remek labdaérzék, ruganyosság jellemezte, Szabó Antallal, Grosics Gyulával és Ilku Istvánnal azon négy kapus egyike, akik legalább két világbajnokságon vettek részt.

MÉSZÁROS FERENC

SZÜLETETT:1950. április 11., Budapest
ELHUNYT:2023. január 9., Budapest
POSZTJA:kapus
VÁLOGATOTTSÁG (1973–1988):29
KLUBJAI JÁTÉKOSKÉNT:Vasas (1968–1981), Sporting CP (portugál, 1981–1983), Farense (portugál, 1983–1984), Rába ETO (1984–1986), Setúbal (portugál, 1986–1989)
KLUBJAI EDZŐKÉNT:Vasas (1989–1990, kapus-, majd vezetőedző), Sporting CP (1995–1996 kapusedző)
KIEMELKEDŐ EREDMÉNYEI JÁTÉKOSKÉNT:Közép-európai Kupa-győztes (1970), U23-as Európa-bajnok (1974), magyar bajnok (1977), portugál bajnok (1982), 2x Magyar Népköztársasági Kupa-győztes (1973, 1981), Portugál Kupa-győztes (1982), Portugál Szuperkupa-győztes (1982)

Pályafutását szülőhelyén, Soroksáron a VM Egyetértésben kezdte, 1968. szeptember elsején a Csepel–Egyetértés találkozón (2:1) mutatkozott be az élvonalban. A Vasasban 1969. április 6-án az MTK ellen lépett pályára, a vendégek 3:2-re győztek a tartalékos piros-kékek ellen, Bubu 4-es osztályzatot kapott. A meccs előtt Ihász Kálmán megkérdezte tőle, védett-e már az NB I-ben, mire ő azt mondta, kétszer. Az angyalföldi klubban a következő évtizedben Tamás Gyulával vetélkedett a kezdőbe kerülésért, csapattársa a DVTK-tól 1970-ben került a Fáy utcába, s abban az évben volt utoljára válogatott. A hetvenes évek elejétől már Mészáros Ferenc védett többet – kivéve, ha fegyelmi okokból mellőzték. A legjobbak között Rothermel Ádámé és Géczi Istváné volt a kapu, Bubu Illovszky Rudolf kapitánysága alatt – a szakember már a Vasasból ismerte, majd 1977-ben vele lettek bajnokok a piros-kékek és remek képességű kapus is – mutatkozott be a válogatottban 1973. szeptember 23-án Belgrádban Jugoszlávia ellen (1–1).

Újonc létére meglepően higgadtan, nagy nyugalommal és jól védett. Igaz, hogy nem volt túlságosan nehéz dolga, de minden mozdulatán látszott a magabiztosság – írta róla a Népsport.

Voltak nehéz pillanatok is a pályafutása kezdetekor: 1975-ben italozásért klubja eltiltotta, de aztán októberben a Sporting elleni UEFA-kupa-találkozón (3–1) már ő remekelt: „Nagyszerűen védett, több nehéz labdát hárított” – írta teljesítményéről a sportlap.

VÉLEMÉNYEK

Kiss László, a Vasas 33-szoros válogatott támadója: – Most volt Mészöly Kálmán temetése, és most a szomorú hír, hogy elment a Bubu... Tavaly egymás után távoztak közülünk az Újpest játékosai, úgy látszik, most a Vasas van soron. Nem voltunk barátok a szó szoros értelmében, ugyanakkor nagy tisztelője voltam, mert az ő korosztályában ennyire jó kapust nem láttam! Az edzések után Várady Bélával gyakran kint maradtak a pályán, és fogadtak, hogy Béla sorfal nélkül tizenhat méterről hány gólt tud lőni. Élmény volt nézni azokat a lövéseket és védéseket! A meccsek előtt mindig odajött hozzám, és a bajsza alatt azt mondta: „Laci, ne felejts el gólt lőni.” Megtiszteltetés volt, hogy bízott bennem. A legjobban támadó kapus volt, amikor jött a kapunk elé a beadás, tudtam, úgyis lehúzza, és elől már indultam is valamelyik szélre, hiszen hamarosan jött tőle az indítás. Letaglózott a halálhíre.

Izsó Ignác, a Vasas ötszörös válogatott támadója: – Ezerkilencszázhetvenhárom óta ismertem, jó viszonyban voltunk, az edzőtáborokban többször is egy szobában aludtunk. Nagyon jó kapus volt, már játékoskorában elvégezte a Testnevelési Főiskolát, azaz képezte magát. Nagyon sok emlékezetes mérkőzést játszottunk, és bár egy ideje már nem sokszor találkoztunk, az elvesztése óriási veszteség a Vasasnak és a magyar futballnak.

Bálint László, a Ferencváros 76-szoros válogatott védője: – Ilyenkor csak közhelyeket tud mondani az ember, de úgy néz ki, abba a korba érünk, amikor egyre több kortársunk, barátunk távozik. Feri az utóbbi időben magába zárkózott, nem tartottuk a kapcsolatot, de azért mindig tudtam róla, mi van vele. Betegeskedett, mégis megdöbbentem, amikor megtudtam, hogy meghalt. Sok mérkőzést játszottunk egymás ellen, sokat együtt vívtunk meg a válogatottban. S hogy mi maradt meg bennem leginkább vele kapcsolatban? Egyértelműen a lezsersége, amit sokan nemtörődömségnek hittek, ám mi tisztában voltunk vele, a bajsza alatt igenis nagyon koncentrál.

Fazekas László, az Újpest 92-szeres válogatott támadója: – Sajnálom, hogy ilyen fiatalon elment. Igazi csapatember volt, akit mindig lehetett zrikálni, minden hülyeségben benne volt. Előttem van, ahogy egy cigarettáról gyújt a másikra, és bár köztudott, hogy a kapusok kicsit bogarasak, jó srác, és ami a lényeg, nagyon jó kapus volt!

Hannich Péter, a Rába ETO 27-szeres válogatott középpályása: – Újabb letargia, újabb óriási veszteség. Nagyszerű, bohém játékos volt, aki a kezdő sípszó után minden tudását és tehetségét bevetette a csapatért. Sosem felejtem el, amikor az 1982-es világbajnoki keretből kihagytak engem és Póczik Józsefet is a bajnok ETO-ból. Amikor visszatértünk a Győrbe, edzőmeccsen hét nullára vertük a Kaiserslauternt, és ezután Bubu azt mondta nekem: „Nem baj kicsi, neked itt a helyed Győrben, ez a te hazád!” A halálhíre megdöbbent, részvétem a családjának.

Katzirz Béla, a PMSC korábbi 22-szeres válogatott kapusa: – Az első szó ilyenkor mindig a döbbenet. Amikor az ember játszótársa megy el, akkor kicsit önmaga is meghal. Nekem ez a hír különösen fájdalmas, hiszen Bubuval öt éven át váltottuk egymást a válogatottban, amikor valamelyikünk sérült volt, vagy eltiltott. Rengeteg a szép közös élményünk, egy igazán jó kolléga, de elsősorban barát volt. Néhány hónapja beszéltem vele, nem hittem, hogy ilyen nagy a baj. Részvétem a hozzátartozóknak.

A Vasas 1977-es bajnokságát a ZTE elleni Fáy utcai 3–1-es győzelemmel véglegesítette, és a kapusteljesítményről ez állt a tudósításban: „...az első félidőben volt néhány ügyes védése, de egyszer-kétszer rosszul számította ki a labda ívét”.

Bízva tudásában időnként szeretett könnyelműsködni, kidobás előtt a dereka mögött tette egyik kezéből a másikba a labdát, vagy úgy tett, mintha balra dobná, aztán jobbra küldte.

A magabiztosság a románok elleni 1981-es bukaresti vb-selejtezőn (0–0) is jellemző volt rá, a szaklap a pontszerzés egyik főszereplőjének tartotta: „Mészáros maga volt a megtestesült nyugalom. Az első félidőben nem volt túlságosan sok dolga, de ekkor is védett egy Iordanescu-lövést, és kifutások után szinte a felhők közé emelkedve húzta le a labdát. Szünet után pedig bravúros védései is voltak, csupán egy kifutása nem sikerült. Sokat tett a pontszerzésért.”

Az 1978-as vb-n ő védett az olaszoktól elszenvedett 3–1-es vereség során: „Az első gól előtt kifejezetten balszerencsés volt, hiszen két játékoson is irányt változtatott a labda, a másodiknál pedig nem tehette jóvá a védők hibáját. A harmadik gólt gyorsabb reagálással menthette volna. A hajrában akadt egy bravúros védése.”

Az 1982-es spanyolországi vb-re már a Sportingtól jött, valamennyi meccsen ő állt a magyar kapuban, a belgák elleni 1–1 során, s az azóta oly sokszor elátkozott gólról ez szerepelt az akkori meccsbeszámolóban: „...Czerniatynski a 11-es pontról, középről jobb belsővel közepes erősségű lövést küldött kapura, s a kissé késő vetődő Mészáros keze mellett a labda a kapu jobb sarkába csúszott.”

Mentségére legyen mondva, korábban csúnyán megrúgták a kezét.

Portugáliai karrierjéről az egyik vele készült cikkben ezt mondta: „Lisszabonban nyertünk bajnokságot és portugál kupát is. Teljesítményem alapján a közönség kedvence voltam. A Farense az egyetlen negatív emlékem. Újonc csapatként hívott az a klub, csak az első öt hónapomat fizette ki. Utána három évig tartott a bírósági per, csak ezután kaptam meg a pénzemet.”

Mészáros Ferenc a harminckilencedik évében járva is védett még a válogatottban (nála idősebben csak Király Gábor őrizte a nemzeti tizenegy hálóját), mégpedig 1988 májusában a Dánia elleni 2–2 alkalmával a Népstadionban, és erről így szólt a tudósítás: „Rutinja, higgadtsága néhány kellemetlen szituációban sokat ért. A tapasztalt kapuvédő higgadtan, magabiztosan őrizte hálóját, egyetlen hibáját a bíró »jóvátette«. Az első gólról nem tehet, a másodikat szerencsével háríthatta volna.”

Talán ha 1990-ben nem akart volna mindenáron vezetőedző lenni a Vasasban, ha azokban a zavaros időkben kivár, ha egykoron szeretett klubja nem rúgja ki az első adandó alkalommal, talán minden másképp alakul tréneri pályáján. Külföldön edzősködött, nem különösebb sikerrel, amikor 1996-ban a Sporting kapusedzősége után hazatért, interjújában éles kritikát fogalmazott meg a honi futballról: „...immár nem sokáig halogatható, hogy mentalitásban gyökeresen megváltozzék a vezetők és a játékosok magatartása. (...); eleinte legalább működésben, szervezettségben hasonló szintre jussunk el, mint a nyugati kluboknál.”

Kétezerben autóbalesetet szenvedett, sokak szerint azt követően lett az átlagnál jobban visszahúzódó. Nem adott interjút, idővel nemcsak az újságírókat, az embereket is kerülte. Illovszky Rudolf ugyan hívta az 1977-es bajnoki cím egyik-másik jubileumán, hogy üljön le a csapattal az asztalhoz, de nem fogadta el a meghívást, a Fáy utcába sem járt ki a Vasas mérkőzéseire. Fia a Blikknek két évvel ezelőtt azt nyilatkozta, édesapja remete életet él, szinte csak az ebédért jár ki egy soroksári kifőzdébe.

Mészáros Ferenc 2023. január 9-én, hétfőn hosszú betegség után 72 évesen hunyt el.

BUDAPEST OROSZLÁNJÁT SIRATJÁK PORTUGÁLIÁBAN
Mészáros Ferenc halálhírére a kapus egykori egyesülete, a portugál Sporting hivatalosan is részvétét nyilvánította: „A Sporting Clube de Portugal megrendülve értesült korábbi kapusa, Mészáros Ferenc halálhíréről, aki hétfőn, hetvenkét évesen hunyt el. Nyolcvan mérkőzésen viselte a zöld-fehér mezt, és az egyik legjobb külföldi kapus volt, aki valaha az Alvalade Stadionban játszott. Klubunk a legmélyebb részvétét fejezi ki a családtagoknak és a barátoknak, és ezúton mondunk köszönetet a sportembernek a klubunk iránt mutatott odaadásért és elhivatottságért.”
A Sporting közösségi oldalára is kitett részvétnyilvánításra több száz szurkoló reagált, sokan felidézve a magyar kapus legszebb napjait a klubnál: „...szinte már levegőt sem kapott, egy szál alsónadrágban próbált meg elmenekülni a megannyi Sporting-szurkoló elől, akik ellepték a gyepet, miután 7–1-re elvertük a Rio Avét, és elhódítottuk az 1981–1982-es idény bajnoki címét. Ez gyermekkorom egyik legszebb emléke. Bubu egy úr volt. Sajnos ők is elmennek, lassacskán” – emlékezett vissza az egyik Sporting-szimpatizáns.
Mészáros Ferenc 1981 és 1983 között védte a zöld-fehérek kapuját, és ezen időszak alatt egy bajnoki címet, egy kupa- és egy szuperkupa-győzelmet ünnepelhetett. Az 1995-1996-os idényben Carlos Queiroz edző mellett a Sporting kapusedzőjeként dolgozott.
Az egyik legnagyobb példányszámú portugál sportnapilap, a Sportinghoz ezer szállal kötődő Record is megemlékezett Mészáros Ferencről: „Budapest oroszlánja, egy igazi rossz fiú” címmel közölt jegyzetet, amelyben kiemelik, hogy a remek kapus oroszlánrészt vállalt a lisszaboni egyesület 1981–1982-es idényben elért duplázásából, a bajnoki címből és kupagyőzelemből.
Gy. B.

 

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik