K. Zs. 2016.04.29 11:34

Sallói önmaga számára is futballtörténelemmé tette a napot

Az idei labdarúgó Európa-bajnokság résztvevői közül Ukrajna ellen egyelőre százszázalékos a mieink mérlege: két mérkőzést vívtunk, mindkettőt 1992-ben, az elsőt Ungváron 3–1-re, a másodikat Nyíregyházán 2–1-re nyertük meg. Az első történelmi alkalom volt: a frissen önállóvá váló Ukrajna nemzeti csapata 1992. április 29-én a története első válogatott mérkőzését vívta. Erre emlékezünk most, nézzük kezdésként a gólokat!

 

„KIPRICH, PATTAN EGYET ELŐTTE, PUFF, AHOGY AZT KELL!”

Kommentátor: Gulyás László

OTT LEHETÜNK A BÖLCSŐNÉL

„Magyarország vezeti Ukrajnát a világ futballszínpadára – utólag a rendszerváltás körüli évek eufóriáját, pátoszát is felfedezni véljük a Nemzeti Sport ungvári előzetesében, hát még a folytatásban: – Valami elkezdődik, valami megszületik, s mi magyarok ott lehetünk a bölcsőnél… Nem mindegy hát, hogyan festünk az emlékképeken.”

BECSERÉLTÉK, ÉS AZONNAL GÓLT KAPOTT

A magyar csapat két újoncot avatott a mérkőzésen: egyikük, Sallói István gólt szerzett – hozzátesszük, hogy 1995-ben véget érő válogatottbeli karrierje során ez többé nem sikerült neki (13/1). A másikuk, Balogh Tamás meglehetősen balszerencsésen mutatkozott be: alighogy becserélték, a Ferencváros kapusa kapott egy óriási gólt szabadrúgásból. Balogh „Tonó” amúgy sohasem kapott ki a nagyválogatottban (2 győzelem, 1 döntetlen).

FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS
UKRAJNA–MAGYARORSZÁG 1–3 (0–0)
1992. április 29., Ungvár, 11 000
néző
MAGYARORSZÁG: Brockhauser István (Balogh Tamás, 89.) – Telek András – Limperger Zsolt (Balog Tibor, 60.), Lőrincz Emil (Kovács Ervin, 86.) – Mónos Tamás, Sallói István (Pisont István, 75.), Lipcsei Péter, Márton Gábor (Illés Béla, 83.), Simon Tibor – Kiprich József, Vincze István. Szövetségi kapitány: Jenei Imre
Gólszerző: Hecko (92.), ill. Sallói (62.), Kiprich (68., 84 – a másodikat 11-esből)

Mi tagadás, arra számítottunk, hogy azokon a bizonyos emlékképeken mi, lesütött szemű ünneprontók leszünk az előtérben. Mármint a magyar válogatott.

Az ukrán nemzeti csapat ugyanis nem volt érdekelt az 1992-es Európa-bajnokságon, nem indulhatott az 1994-es világbajnokság selejtezőjében, így aztán olyan nagyágyúk, mint Oleg Kuznyecov, Olekszij Mihajlicsenko vagy Szergej Juran maradtak a „régi nyájban”, és a Független Államok Közössége válogatottjával készültek – ezekben a napokban éppen az Eb-döntőre.

A kapitánynak felkért edzőfenomén, Valerij Lobanovszkij sem tért haza az Arab Emírségekből, helyette egy hármas bizottság válogatta össze az első ukrán keretet – a világ futballszínpadán jobbára ismeretlen labdarúgókból. Szóval ez a meccs nekünk állt.

MENJÜNK TOVÁBB

Ehhez képest az első félidőben a szedett-vedett ukránok „úgy parancsoltak megálljt (a mieinknek) a középpályán, mint szigorú óvónéni szertelen óvodás csoportjának”.

Lapunk beszámolója szerint a gyors, egyérintős futballt játszó, erős felépítésű hazai labdarúgók fél óra alatt háromgólos előnyt is szerezhettek volna, ha Brockhauser István nem véd kiválóan – no meg a szerencse kegyeltjeként.

Aztán a szünet után – a Nemzeti Sport tudósítóinak szavaival élve – „alattvalóból uralkodóvá” váltunk. „Egy félidőn át csodáltuk, majd tönkretettük az ukrán ünnepet", így összességében „szépen szólt a kárpáti rapszódia”.

Az NS mindazonáltal azt javasolta, hogy ebből az igen furcsa, felemás mérkőzésből ne vonjunk le messzemenő következtetést; nyertünk, „örüljünk neki, és menjünk tovább”.

MERT ILYEN EGY FUTBALLISTA ÉLETE

Rendben, örülünk még ma is, mielőtt azonban továbbmegyünk, idézünk lapunk egyéni értékeléséből – konkrétan azt, amit a tudósító a két magyar gólszerzőről, a vezetést megszerző újoncról, Sallói Istvánról és a kétszer is kapuba találó Kiprich Józsefről írt. E sorok is érzékeltetik, mennyire ellentétes félidőket láthatott az egyébként igen lelkes ungvári közönség.

Sallói újonc mivolta az egyetlen felmentés számára az »én is pályán vagyok…« stílusú játékért, amelyet az első félidőben nyújtott. Arról szó sem lehetett, hogy karmesterként irányítsa a válogatottat. Aztán (mert ilyen egy futballista élete) amikor a cseréjét jelző tábla már a kispad mellett pihent, a semmiből előteremtve rúgott egy gólt, s ezzel önmaga számára is (futball)történelemmé tette ezt a napot.” A Videoton játékosa – akinek azóta a fia, Dániel is bemutatkozott az NB I-ben – 6-os osztályzatot kapott.

„(Kiprich) érezte talán a leginkább, hogy valamit mutatni kellene már végre abból, amit csatárjáték alatt regisztrál a futballszakma. Igyekezetével nem is volt baj, ám cselei egy félidőn át már embrionális állapotukban elhaltak, őrzőjét lefutni, annak háta mögé kerülni egyszer sem tudott. A fordulás után aztán, ahogy szokott, egyszer megvillant, egyszer pedig a büntetővel, ha úgy tetszik, eldöntötte a mérkőzést.” A Feyenoord támadója 7-es osztályzatot kapott.

MEGMÉRJE ÖNMAGÁT

Lapunk a mérkőzés előtti előzetesében arra is felhívta olvasói figyelmét, hogy válogatottunk nemcsak diplomáciai küldetést lát el, nemcsak baráti gesztust tesz, hanem más fontos okból is vállalta a mérkőzést: azért, hogy „nem utolsósorban megmérje önmagát a júniusban kezdődő világbajnoki selejtezők előtt”.

A vb-selejtezők számunkra az Izland elleni hazai vereséggel kezdődtek (1–2), ezek után egy pillanatig sem volt kétséges, hogy nem leszünk ott az 1994-es vb-n.

Az ungvári meccs szereplői közül hárman azonban elutazhattak az Egyesült Államokba: Ilja Cimbalar, Jurij Nyikiforov és Oleg Szalenko – akik köszönték szépen az ukrán lehetőséget, de a későbbiekben inkább az orosz válogatott meghívásával éltek.

MINT AMIKOR A BARNAMEDVE

Oleg Szalenko…, igen, ő az, aki orosz színekben – főleg a Kamerun ellen szerzett öt góljának köszönhetően – az 1994-es vb gólkirálya lett, holtversenyben a bolgár Hriszto Sztoicskovval.

„Egy hajdani (ifjúsági) világbajnoktól természetes, hogy jó futballista. Szalenko valóban az! – jellemezte őt lapunk az ungvári meccsen látottak alapján. – Nagyon erős, ugyanolyan erőszakos, jól fedezi a labdát… A második félidőre ugyan cseppet elment a kedve, ám így is érthetetlen: miért a csapat legjobbját cserélte le az edzőtrió?”

Nem lőtt gólt a mieinknek, de volt vele gond elég – legalábbis egyik rutinos védőnk NS-értékelése erre utal: „Limperger időnként úgy festett a jószerivel követhetetlen mozgású Szalenko árnyékában, mint amikor a barnamedve akarja nyakon csípni a pisztrángot.”

Csapatkép 1995-ből. Állnak (balról): Illés Béla, Sallói István, Kozma István, Kiprich József, Márton Gábor, Petry Zsolt
Guggolnak (balról): Kovács Kálmán, Halmai Gábor, Zalatnay Sarolta énekesnő (az Izrael elleni siófoki mérkőzésen ő végezte el a kezdőrúgást), Mónos Tamás, Lipcsei Péter, Keresztúri András
(Fotó: NS-archív)
VÁLOGATOTT GYŐZELMEK A 80-AS, 90-ES ÉVEKBŐL
Nyíl+Törő kétszer, Fazék+Nyíl négyszer, Fazék+Törő egyszer
A nap, melyen három magyar „dugót” látott a Casanova
„Hej, Garaba, mekkora gól!” Megfélemlítettük a spanyolokat?!
Így babonázott meg 50 000 fanatikust a magyar válogatott
Egy tragédia miatt utaztak legjobb futballistáink Hamburgba 
„Öt éve Maradona, most pedig Nyilasi és Kiprich játszott a prímhegedűn”
A magyarok istene vicces góllal büntette az időhúzó kapuscserét
Egy magyar nyíl is eltalálta Luis Suárezt, vérzik Hispánia
Király, a Hertha bohóca nem tréfált, a futballisten ráfizetett
 
SOROZATUNK EDDIG MEGJELENT ÖSSZES EPIZÓDJA ITT!
2021.07.20 14:03:05

Magyar válogatott THURY GÁBOR

Noha a magyar futballválogatott gyengélkedett, a vezetők nem mondták le a brazilok riói meghívását.

2021.07.15 22:41:39

Magyar válogatott N. PÁL JÓZSEF

ALAPVONAL. Mészöly Kálmánban mintha a tárt karú szeretet hajlamát, s a fékezhetetlen – nem rossz értelemben vett! – „dúvadságot” gyúrta volna össze a Teremtő, ami így egyben a lebírhatatlan életörömöt, életakaratot mutatja nekünk.

2021.07.15 22:14:35

Magyar válogatott MALONYAI PÉTER

NS-VÉLEMÉNY. Örüljünk annak, hogy csakhamar kettő lesz az egyből.

2021.07.14 23:11:43

Magyar válogatott KAMLER JÁNOS

NS-VÉLEMÉNY. Tökéletesen behatárolható a profi labdarúgásban betöltött szerepe.