„A mezőnyben játszottam, aztán egyszer nem jött el a kapus, engem állítottak a helyére, és soha többé nem jöttem ki onnan. Őrülten szerettem a futballt, nem érdekelt, milyen poszton, csak élveztem, hogy játszhatok. Aztán tizenhat évesen már a Szentes megyei első osztályú felnőttcsapatában védtem. Ösztönösen, mert az első kapusedzőm a Honvédban volt, addig senki sem tanított” – árulta el a Magyar Nemzetnek Gujdár Sándor, aki arról is beszélt, hogyan lett a Honvéd kapusa.
„A főiskola Győrbe költözött, és úgy volt, odamegyek én is. Csakhogy behívott a Honvéd, örömkatona voltam, csak védenem kellett. Életem legnagyobb mulasztása, hogy nem fejeztem be a főiskolát, pedig csak egy év hiányzott az üzemmérnöki diplomához. Beszippantott a futball, a Honvéd egész más szintet jelentett, mint a Szeged, ráadásul bekerültem az U23-as válogatottba, telente Dél-Amerikában, nyaranta Spanyolországban túráztunk, és elsodort az élet a tanulástól.”
Arra a kérdésre, hogy miért tűnt el a futball élvonalából, így felelt.
„A magyar labdarúgásban edzőként létezni nem jelentett biztos egzisztenciát a sok szélhámos miatt. A Honvédnál például fél évig nem kaptam egy fillért sem, majd azt kérték, mondjak le a tartozás feléről, különben nem engedik indulni a csapatot. Itt ütött vissza a diploma hiánya, mert a futball utáni élet nem egyszerű. Próbálkoztam sok mindennel, most Balatonfüreden a feleségemmel együtt egy vendégházat üzemeltetünk, és emellett a helyi klubnál dolgozom kilenc–tizenhat évesek kapusedzőjeként. Szeretem ezt a munkát.”
A Gujdár Sándorral készült teljes interjút ide kattintva olvashatja el!
