SOMOGYI ZSOLT 2021.10.15 07:41 Frissítve: 2021.10.15 09:35

Labdarúgás: az utánpótlás eddig nem élt a történelmi lehetőséggel – elemzés

Európa-bajnoki szereplés ide vagy oda, javulásra van szükség a magyar utánpótlásban, mert a tények azt bizonyítják, jelentős a lemaradásunk a nemzetközi elittől.

 

Egészen friss élmény: az U21-esek Eb-seeljtezőjében a piros mezes magyar csapat nagyot bukott a németek ellen (Fotó: AFP)


„Mintha Magyarországon nehézséget jelentene a nemzetközi szintű futballisták kinevelése.”

Marco Rossi mondta ezt még az albánok ellen Budapesten elszenvedett vereség (0-1) után, és most ne menjünk abba bele, hogy a meccs előtt még hitelesebb lett volna tőle. Pedig ne legyenek kétségeink, az olasz szakember akkor is ezt érzékelhette, csak selejtező előtt illik pozitívan nyilatkozni.

 
Igazságok – Thury Gábor jegyzete

Sorsdöntő találkozó volt ez – könnyen írjuk le, pedig tévedés. A magyar labdarúgás sorsát nem az befolyásolja, sikerül-e egy fontos mérkőzést megnyernie. A sorsát az dönti el, hogy a mindennapokban elvégzett munka alapján joggal várja-e a sikeres szereplést (jelen esetben a vb-kvalifikációt). A válaszunk: nem, sajnos nem, irreális ez az elvárás. Az 1998-as vb előtt a jugoszlávok ellen 7–1-re és 5–0-ra elveszített pótselejtező megsemmisítő volt, de akkor legalább második volt a válogatott a csoportjában. Aztán háromszor volt negyedik, majd Egervári Sándorral lépett előre, és miként az Eb-selejtezőben is, 2018 előtt is harmadik volt – most újra a negyedik.

A szurkolói válasz erre: de hát a nyári Eb!

Igen, csakhogy az azt megelőző selejtezőben is negyedik volt a magyar válogatott: Horvátország, Wales és Szlovákia előttünk végzett, példátlan és alighanem megismételhetetlen módon innen jutottunk ki az Eb-re. A 24 csapatos Eb-re, amelyre a kontinens csapatainak csaknem fele eljut.

Az Eb óriási élmény volt – mégis félrevezető. Szakmailag azért, mert az amúgy rossz formában lévő világsztár csoportriválisok ellen a mieinktől a hősies védekezés, a szervezett, akaratos futball felvillanyozta a drukkereket, de a velünk azonos erejű csapatok ellen megmutatkozott, nincs elképzelésünk a támadójátékról. Iramot követni tudunk, diktálni nem. Az Eb-szereplés nem a magyar futball utánpótlásában zajló munkára épült: Gulácsi Péter, Szalai Attila, Szalai Ádám külföldön pallérozódott, Nagy Ádámot eltanácsolták a sportágtól, Lovrencsics Gergő, a franciák ellen gólt szerző Fiola Attila egy percet sem töltött akadémián, Willi Orbán és Loic Nego a magyar utánpótlástól távol nőtt fel. Sallai Roland (jelenleg Freiburg), Kleinheisler László (Osijek), Botka Endre (FTC), Holender Filip (Partizan), Schäfer András (DAC), Schön Szabolcs (Dallas) és Bolla Bendegúz (Wolverhampton, kölcsönben Grasshoppers) jutott el akadémiáról az Eb-re, és legyünk őszinték: az utánpótlásra fordított pénz célja aligha az, hogy a horvát bajnokságra alkalmas labdarúgót neveljünk. A sikeres szereplésnek nem voltak meg a szilárd alapjai.

Szalai Ádám már fiatalon külföldön pallérozódott, és lassan 12 éve a Bundesligában futballozik (Fotó: Imago Images/Marcel Lorenzi)


„Mintha Magyarországon nehézséget jelentene a nemzetközi szintű futballisták kinevelése.”

Zajlanak az U21-es selejtezők, túl vagyunk egy lehangoló, részben hazai rendezésű U21-es Eb-n, és bár az U19-es válogatott továbblépett, a kapitány meglátása igaznak tetszik. Amikor leginkább forráshiányos volt a magyar futball, a 2000-es évek elején, Király Gábor, Gera Zoltán, Halmosi Péter, Torghelle Sándor, Buzsáky Ákos a Premier League-ben, Vadócz Krisztián a La Ligában futballozott – ma a topligákban Sallai Roland játszik mint egykori akadémista. Leszűrhető, az utóbbi tíz évben az utánpótlásra költött milliárdokat rosszul használták fel. Mondják, egy MLSZ-ben készített statisztika szerint az akadémián nevelkedők döntő többsége az NB III-ban futballozik, vagy 25 éves kora előtt végleg abbahagyja a labdarúgást – vagyis még a nemzetközi szinten nem jegyzett NB I-ig, NB II-ig sem jut el.

Sallai Roland a Puskás Akadémiáról eljutott a német élvonalbeli Freiburgig (Fotó: Imago Images/Avanti)


Kívülről úgy tűnik, a nevelésre minden a rendelkezésre áll, de nincs számonkérés, nem hallottunk olyanról, hogy egy klub vagy akadémia támogatását megvonták volna, mert a felnőttcsapata csak légiósokat alkalmaz, vagy mert nem adott egyetlen játékost sem a magyar labdarúgásnak. A mérések alapján az erőnlét rendben van, futni a magyar játékosok is tudnak, de az már a futballtudás része, hogy mikor és hova. És az is, futás közben mennyire magabiztos a labdakezelés és a passzolás. A labdajáratás sebessége volt fájdalmasan lassú az albánok ellen is...

A mai válogatott meghatározó alakja Szalai Ádám, a következő generációból Szalai Attila, az Eb hőse Fiola Attila volt – talán az ő példájuk illusztrálja leginkább, a mai modern futballban a képesség, a technikai tudás mellett a mentális erő, az alázatos munka vezethet sikerre. Vajon milyen mentalitású gyerek jön ki az akadémiáról, aki 16 évesen többet keres, mint a szülei összesen vagy éppen a tanára – elvárható-e tőle, hogy dolgozzon többet, amikor a legjobbak helye garantált az ificsapatban? Mitől tanulna meg küzdeni? A korosztályos válogatottak mérkőzéseit figyelve ugyanaz tűnik fel, mint tíz és húsz éve: a felnőttkorhoz közelítve egyre jobban leszakad, lemarad a magyar csapat a riválisok mögött. A 2009-es vb-bronzérmes U20-as válogatott sokszor hivatkozási alap: jól menedzselt, jól versenyeztetett korosztály sikere volt az, jól összerakott csapat – az ellenfelek már akkor is az egyéneket képezték, mi ificsapatot építettünk.

A magyar labdarúgás a százmilliárdokban mérhető állami támogatás révén történelmi lehetőséghez jutott: minden feltétel adva van a minőségi munkára. Az infrastruktúra kiváló, a körülmények rendezettek, már csak az éveken át tartó szakszerű munkát kell ehhez hozzátenni. Mégis negyedikek vagyunk a csoportban, ugyanúgy, mint amikor nem volt pénz a gyerekfociban – persze az is igaz, hogy a Nemzetek Ligájában a válogatottnak sikerült feljutnia az A-divízióba. Ezzel együtt a történelmi eséllyel a magyar labdarúgás eddig nem tudott élni, az MLSZ sem vitt végig konzekvensen egyetlen koncepciót sem, hiába világított rá a Double Pass-jelentés a képzés terén mutatkozó hiányosságokra. Az a realitás, hogy az összes magyar akadémiáról évente egy játékos közepes európai (az osztrák, a holland, a belga) bajnokságba jusson el, ám az öt topligáról egyelőre ne is álmodjunk.

„Mintha Magyarországon nehézséget jelentene a nemzetközi szintű futballisták kinevelése.”

Az Eb óta Marco Rossi is követett el hibákat, de ebben sajnos nyilvánvalóan igaza van.     

BESZÉLGETÉS BARCZI RÓBERT MLSZ SPORTIGAZGATÓVAL

Korosztályos képzés: egységes koncepció, szigorú  revízió

Barczi Róbert, a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) sportigazgatója szűkebb körben rendezett sajtóbeszélgetésen bemutatta az elmúlt hónapokban kidolgozott szakmai koncepciót, amely az utánpótlásképzésben (is) jelentős változásokat hoz. 

Fotó: MLSZ

 Mielőtt szót ejtett volna Barczi Róbert az elmúlt időszakban elvégzett munkáról, illetve a jövőbeni, úgyszintén bőséges teendőkről, Dinnyés Márton, a szövetség kommunikációs igazgatója elárulta, a sportigazgató zárt körben már vázolta a 2020 és 2025 közötti időszakra kidolgozott programját, amely előbb az MLSZ, majd az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) elismerését is elnyerte. Hogy az ötéves tervről beszélni lehessen, ahhoz kellett, hogy 2010 és 2020 között emelkedjen az igazolt játékosok száma, infrastrukturális fejlesztések történjenek, stabilizálódjon a pénzügyi háttér, növekedjen a magyar futball presztí­zse, továbbá modern klub- és szövetségi struktúra alakuljon ki. Mindez magával hozta, hogy 2020 óta a minőséggel is lehet foglalkozni, a 2025-ig megfogalmazott cél a nemzetközi eredmények jobbá tétele, valamint az, hogyan lehet a sporttudományi hátteret még inkább fejleszteni, hogyan lehet a piaci alapú gondolkodást és gazdálkodást elindítani, végül, de nem utolsósorban, hogyan lehet az utánpótlásképzést fejleszteni.

„Folyamatokban kell gondolkodni, nem azonnal elvárni az eredményt – szögezte le Barczi Róbert. – Részsikereink vannak, a felnőtt- és az utánpótlás-válogatottaknál is látható az előrelépés, a Bajnokok Ligája és az Európa-liga csoportkörébe is bejutottak klubok, de még ma is vékony jégen járunk. Egyebek mellett azért, mert a magyar futballban még mindig nem alakult ki teljesen a rendszerszintű gondolkodás. A program egyik legfontosabb pontja, hogy ez megtörténjen.”

Ehhez elengedhetetlen az utánpótlásképzés egységesítése. Az MLSZ ennek érdekében piramisrendszert dolgozott ki, amelynek csúcsán tíz kiemelt akadémia áll. Egy szinttel lejjebb található 28 tehetségközpont, alatta 93 körzetközpont, majd következnek a Grassroots-csapatok. A menet közben a versenyrendszert is átszervező szövetség anyagilag támogatja a központok működését, valamint különböző eszközökkel, módszerekkel segíti őket, de nem csak ad – kapni is szeretne.

„Az alapelv, hogy kezdeményező játékot várunk el már hat-nyolc éves kortól is, nem toleráljuk, ha valaki beáll védekezni, és csak vagdossa előre a labdát – mutatott irányt a sportigazgató. – A magyar labdarúgás érdeke, hogy a gyerekek tanuljanak meg futballozni. Reformáljuk az edzőképzést is! Szeretnénk elérni, hogy az edzők ne túlélni akarják a különböző kurzusokat, hanem csoportmunkában dolgozzanak. Meg kell tanulniuk kommunikálni egymással, fontos, hogy legyen kritika, mert anélkül nem várható fejlődés. Korábban ha valaki őszintén elmondta a véleményét, annak általában sértődés lett a vége – a honi labdarúgásban muszáj a vitakultúrát is fejleszteni.”

A tehetségközpontokban immár kötelező főállású edzőket alkalmazni, az MLSZ igyekszik tartalommal megtölteni a munkájukat. Központi útmutatást kapnak egy kézikönyv formájában (csakúgy, mint a körzetközpontok), az alapján kell dolgozniuk, és a számonkérésre is felkészülhetnek. A Sport­igazgatóság munkatársai felügyelik a 28 tehetségközpontot, idényenként 15-20 alkalommal toppannak be egy-egy sporttelepre – nem előre egyeztetett időpontban.

„Ne csak joguk, kötelességük is legyen az egyesületeknek” –   fogalmazott a szúrópróbaszerű ellenőrzések kapcsán Barczi Róbert, hozzátéve, az elsődleges cél az együttműködés, a közös gondolkodás, ám amelyik klub nem felel meg az elvárásoknak, első körben írásbeli figyelmeztetéssel, másodjára pénzbírsággal, a későbbiekben pedig a rendszerből kizárással is sújtható.

„Mostantól beszélhetünk kontrollált, egységes koncepció alapján haladó utánpótlás-fejlesztésről      – jelentette ki Barczi Róbert. – Mire a folyamat beérik, nyilván több év, de valamikor el kell kezdeni. A magyar futballban mentálisan, erőnlétileg és játéktudásban is fejlődni kell, még nem tartunk ott, hogy stabil, jó teljesítmény legyen jellemző. Mi minden segítséget megadunk a fejlődés megindulásához és tartóssá tételéhez.”

Ami az első lépéseket illeti, már működik a Talent-X néven ismert informatikai rendszer, amely megannyi területen nyújt támaszt a kluboknak, azon belül is az edzőknek. A revízió itt sem marad el, a kiemelt akadémiáknak és a tehetségközpontoknak napról napra fel kell tölteniük minden létező alapinformációt. Mi több, az U14-es, az U15-ös és az U16-os korosztályok meccseit nemcsak felvenni kell, hanem fel is tölteni, jóllehet ezzel meg kell várni, amíg az érintett egyesületek pályáin az MLSZ telepíti az ígért kamerarendszert. A felvett mérkőzéseket erre szakosodott cég feldolgozza, létrehoz egy, a topfutball világát idéző statisztikai adatbázist, így a szövetség ezen keresztül is tudja értékelni az egyesületeknél zajló munkát.

„Húztunk egy vonalat, nem nézünk vissza, nem érdekel bennünket, mi volt öt, tíz vagy húsz éve  – mondta a sportigazgató. – Minket az foglalkoztat, hogy innentől fogva minden jól működjön. Kezet nyújtottunk a kluboknak, partnerként tekintünk rájuk, de ezt elvárjuk fordítva is.”

Jut eszünkbe, az MLSZ mottója így hangzik: csak együtt!      

 P. T.



REAGÁLÁS AZ MLSZ-REFORMRA

Török Ferenc: szakítani kellene a labdarúgás belterjességével

Nem először mond és ír véleményt a magyar labdarúgásban tapasztalható képzési és állóképességi hiányosságokról az olimpiai bajnok öttusázó, Török Ferenc, akinek a stabil, profi sportolói erőnlét megszerzésére megoldási javaslata is van.

 

Fotó: Dömötör Csaba

 Török Ferenc olimiai bajnok (1964 – egyéni, 1968 – csapat) öttusázó, a szöuli ötkarikás játékokon (1988) aranyérmes együttes (Martinek János egyéniben is nyert, Fábián László, Mizsér Attila) szövetségi kapitánya volt, és nem mellékesen az Atlantában (1996) járt futballcsapatnál dolgozó Dunai Antal szövetségi edző munkáját segítette a fizikai felkészítés során. A szakember véleményezésre megkapta az MLSZ-től a sportigazgatóság által készített Klubfejlesztési kézikönyvet, illetve a tehetségközpontokkal összefüggő anyagot. Észrevételeit elküldte a fejlesztésért felelős sportigazgatónak, Barczi Róbertnek és a Nyilasi Tibor vezette szakmai bizottságnak.

Pozitívumként emeli ki a sportág tömegesítésére tett törekvéseket (háromszázezer regisztrált játékos), az infrastrukturális fejlesztést, továbbá a klubok konszolidációját. Negatívumok a versenyképes utánpótlás-nevelés terén jelentkeznek, elsősorban a szakemberképzés hiányossága miatt. Török Ferenc kiindulópontja a következő: tévedés azt hinni, hogy a futballtudás megszerzésének a magas szintű technikai és taktikai képzettség a kulcsa.

„Az egész kiválasztási rendszerben a technika, a gyorsaság és az állóképesség az a három elem, amely meghatározza a játékos alkalmasságát, gyorsaság és állóképesség nélkül a technika semmit sem ér, mert az ellenfelek más sebességen játszanak és teljesítenek. Mi, magyarok elvagyunk egymással az alacsony sebességben.”

A mesteredző mottója így szól: „Mindig van egyetlen igazi ok, ami a probléma eredője. Tudomásul kell venni, hogy a labdarúgás fizikai sport. Ismert az a mondás (lassan olvassák el, ha lehet kétszer): »Olyan fáradt vagyok, hogy alig látok.«” A fáradtság rontja a mozgáskoordinációt, csökkenti a koncentráltságot, a rajtsebességet, növeli a reakcióidőt, rossz döntéseket eredményez, ergo a futballista »olvasni sem tudja a játékot«”.

Török Ferenc a tesztekkel kapcsolatos észrevétele az, hogy nem elég mérni, az egyes teszteknek illeszkedniük kell egymáshoz, szinkronba kell hozni azok eredményeit, mert az egyes tesztben a gyengébb teljesítményt kompenzálhatja a másik teszt eredménye. Ezek a tételes referenciaértékek hiányoznak, és szerinte „...marad a magyar elv, hogy ezek a gyerekek szemre ügyes futballisták”.

Szerinte az eredménytelenség egyik fő oka labdarúgóink hiányos erőnléte és fizikai állapota. Azonban nemcsak kritizált, javaslattal is élt: a fizikai alkalmasságot (gyorsaság, mentális alkalmasság, keringési rendszer) pontrendszer alapján minősítsék. A gyorsasági teszt a harmincméteres, az állóképességi (mentális és keringési) a háromezer méteres futás. A sprint négy másodperces lefutása ezer pontot ér, századmásodpercenként öt pont jár – rosszabb eredmény esetén századmásodpercenként öt pont levonás. A háromezer méter (400 méteres futópályán) szintideje tizenegy perc, egy másodperc öt pont pluszban és mínuszban. A pontszámok alapján A-, B-, C- és D-licenceket lehetne kiadni a futballisták minősítésére.
A tesztrendszer bevezetése megakadályozná, hogy erőnlétileg alkalmatlan fiatalok kerüljenek a rendszerbe. 

T. G.

NS-grafika: Dancsák András

 

2021.11.28 22:01:01

Magyar válogatott PIETSCH TIBOR

Marco Rossinál az idén 36 játékos szerepelt, közülük 21 volt hosszabb-rövidebb ideig valamelyik magyarországi akadémia növendéke.

2021.11.28 21:40:29

Magyar válogatott THURY GÁBOR

NS-VÉLEMÉNY. A fő nehézséget a felnőttfutballba belépés okozza.

2021.11.26 09:48:23

Magyar válogatott THURY GÁBOR

Gallowich Tibor és Sebes Gusztáv bizalmát is megkapta, de ritkán került be az Aranycsapatba.

2021.11.24 23:34:00

Magyar válogatott MALONYAI PÉTER

ALAPVONAL. November 25., a magyar futball napja. Egyébként nem véletlen, hogy olyan meccseket idéztem fel, amelyeket ritkán emlegetnek, szándékosan tettem. Hiszem ugyanis, hogy ami nekem, neked, neki, sőt nekünk maradandó, az még nem minden. Valamennyiünknek megvannak a magunk – reggelig idézhető – emlékei.