Amióta Lang és Nagy Zsolt kezd, alig kapunk gólt; megvan Styles helye

Ha kis lépésekben is, de Marco Rossi szövetségi kapitány az aktuális helyzethez, lehetőségekhez igazítva folyamatosan változtatgatja „alapcsapatát” és próbálja szélesíteni a számításba vehető játékosok körét is. Azonban, ha egy-két játékos kényszerű okokból kiesik – mint most az NL-nyitány előtt megsérülő Botka Endre vagy az első meccs után sérülést szenvedő Kleinheisler László – akkor máris jelentősen csökken a variációs lehetőségek száma. Egyúttal az is látszik, vannak játékosok, akiknek az elmúlt két évben jól bevált három belső védős, illetve két szárnyvédős rendszerben nem igazán találja a helyét, idetartozik például a szélső támadó Sallói Dániel, aki az első három meccsen nem kapott lehetőséget, utána vissza is tért klubjához.

LANG ÁDÁMMAL ÉS NAGY ZSOLTTAL STABILABB LETT A VÉDELEM

A Nemzetek Ligájában három magyar játékos volt, a három belső védő, Lang Ádám, Willi Orbán és Szalai Attila, aki mind a négy meccset végigjátszotta. Mögöttük a kapuban Dibusz Dénes és Gulácsi Péter felváltva játszottak (az RB Leipzig játékosa Angliában eltiltás miatt sem szerepelhetett volna) – idén márciusban is ez volt a gyakorlat, és a jelek szerint ez jól működik, megfelelően tudja egymást helyettesíteni a két játékos, mind a ketten nagy erősségei a válogatottnak.

A három középső védő posztján Botka Endre kiesése után történt egy alapvető változás a tavaly nyári Eb-hez képest, amikor a Botka, Orbán, Szalai trió kezdett mindegyik meccsen. Ugyanis az eddig inkább biztos cserének számító, az Eb-n mindegyik meccsen kispados, egyetlen mérkőzésen sem szereplő Lang Ádám „bejátszotta” magát a csapatba. A ciprusi Omoniában légióskodó, 29 éves Lang a tavaly októberi, londoni 1–1-es meccstől számolva mind a kilenc mérkőzésen kezdett, és a mostani négy NL-találkozóval várhatóan egy időre be is betonozta a helyét a kezdőben. Megbízható, jó teljesítményét az is mutatja, hogy amióta ő kezd hátul, kettőnél több gólt egyszer sem kaptunk, de kettőt is csak egyszer, az olaszoktól, miközben a kilencből négyszer gólt sem kaptunk (a kilenc meccsen összesen hatszor tudták bevenni a kapunkat).

Ebben persze a kapusok, illetve Szalai Attila és főképp Willi Orbán óriási munkája is benne van. A lipcsei védő az InStat adatai alapján 83 százaléknál rosszabbul egyik találkozón sem passzolt – az angolok elleni hazai találkozón ráadásul hibátlanul –, összesen 22-szer szerezte vissza a labdát, 36 párharcát 65 százalékban megnyerte, tízszer szerelt és harminc passzt fülelt le, miközben ő veszítette legkevesebbszer a labdát, meccsenként egyszer. Ugyanakkor Lang is nagyon koncentráltan futballozott, a belső védők közül ő szerezte a legtöbbször vissza a labdát az ellenféltől (meccsenként átlagosan hatszor), a földön (70 százalék) és a levegőben (73 százalék) is ő nyerte meg a legnagyobb arányban a párharcait. Angliában pedig még egy gólpasszal is megfejelte a teljesítményét.

A szárnyvédők kapcsán Nagy Zsoltról mondhatjuk el ugyanezt, hiszen az említett kilenc meccsből a San Marino elleni hazai találkozót leszámítva a Puskás Akadémia játékosa is mindig a kezdőcsapat tagja volt a bal oldalon. Ráadásul a védelemben elvégzett munkája mellett az egyik legveszélyesebb támadónknak is bizonyult, hiszen a németek és az angolok ellen is gólt szerzett, az 1. fordulóban pedig ő harcolta ki a meccset eldöntő büntetőt. Innentől, ha egészséges, várhatóan ő kezd majd egy ideig a sokáig hiányposztnak számító pozícióban. A másik oldalon az első két mérkőzésen Loic Nego játszott, majd „visszatért” a védelemben korábban már minden poszton szereplő, 32 évesen is elnyűhetetlen Fiola Attila, aki az Eb-n a franciák ellen a bal, most pedig a németek ellen a jobb oldalon nyújtotta pályafutása egyik legjobb teljesítményét. Várhatóan a jövőben is Nego, Fiola és a sérülése után visszatérve Botka jelenthet még alternatívát itt. A négy meccsen csak egyszer, az olaszok ellen kilenc percet játszó Bolla Bendegúz egyelőre nem igazán tudja beverekedni magát a csapatba.

STYLES JELENTHETI AZ OPCIÓT NAGY ÁDÁM ÉS SCHÄFER MELLETT

A középpályán Nagy Ádám és Schäfer András helye megkérdőjelezhetetlen, előbbi minden meccsen játszott (az angolok ellen csereként állt be bő fél órára), utóbbi csak a németek ellen hiányzott eltiltás miatt. Ha valamelyikük nem bevethető vagy valamelyiküket pihentetni szeretné Rossi mester, akkor kerülhet képbe Kleinheisler László – aki az angolok ellen jól szállt be az első meccsen, majd megsérült – és az idén debütáló Callum Styles.

A Barnsley idén debütáló, több poszton bevethető futballistájával kapcsolatban korábban az volt a fő kérdés, milyen poszton lehet leginkább a csapat segítségére, hiszen belső középpályásként és bal oldali szárnyvédőként is bevethető. Most, hogy Nagy Zsolt a bal oldalt megoldja, már látszik, elsősorban a középpályások között jelenthet választási lehetőséget Styles, aki már hatszoros válogatottnak mondhatja magát, kétszer kezdett: a németek ellen Schäfert, az angolok elleni második találkozón Nagy Ádámot helyettesítette a kezdőcsapatban. Egyelőre egy tökéletes „iparos” benyomását kelti, 90 százalék körül passzpontossággal (89%), kevés labdavesztéssel (meccsenként három). A jövő kérdése vele kapcsolatban, mennyit tud majd hozzátenni a támadójáték előkészítéséhez, építéséhez, mert klubjában ezen a téren is jeleskedik, a válogatottban viszont egyelőre kevésbé (persze ennek taktikai okai is lehettek). A belső középpályások között Vécsei Bálint jelent még választási lehetőséget, de az NL-ben csak kétszer állt be, összesen öt percre.

ELÖL NINCS KÉRDÉS – DE HELYETTES SEM NAGYON AKAD…

A támadósorban érthető okokból nagyon ragaszkodik Rossi a Sallai Roland, Szoboszlai Dominik, Szalai Ádám trióhoz – mind a négy NL-meccsen ők kezdtek elöl. Sallai két gólt szerzett, Szoboszlai egyet (tizenegyesből). Az egyelőre borítékolható, ha egészségesek, és bevethetők, jelen állás szerint ők a kezdők a kapitánynál. Az első számú helyettes pedig, akár Sallai (őt váltotta a németek ellen), akár Szoboszlai (Angliában a helyére állt be) esetében Gazdag Dániel lehet, aki amerikai klubjában, a Philadelphiában támadóként remekel, hiszen már hét gólnál tart ebben az idényben. Most pozitív vírusteszt miatt csak később csatlakozhatott a csapathoz, de Wolverhamptonban így is góllal tette le a névjegyét. Viszont Gazdagon kívül valós alternatívája jelenleg nemigen van a Szoboszlai, Sallai kettősnek abban a hadrendben, ahogy az NL-meccseken játszottunk. Hosszú távon az olaszok ellen, 17 évesen debütáló Vancsa Zalán jöhet majd számításba. Az NB I-ből kieső MTK-tól a belga Lommelhez szerződő játékos a Rossi-éra 26. újonca, az idén a 3., Styles és Ádám Martin után.

A középcsatárposzttal kapcsolatban alapvetően továbbra is azt mondhatjuk, hogy „egy, csak egy legény van talpon e vidéken”, de a 34 éves Szalai Ádám mellett az idén hatból hatszor becserélt NB I-es gólkirály, Ádám Martin azért képes lehet, ha egyelőre csak rövidebb időszakokra is, tehermentesíteni a csapatkapitányt. Rossi vele kapcsolatban utalt arra, hogy fizikailag még nem bírná végig azt a terhelést, amit a Basel csatára. „Szalai Ádám a németek ellen többet futott, mint bármelyik másik középpályásunk, elképesztő teljesítményt nyújtott a csapatért. Nem mindenki futballtudós, viszont szinte mindenki annak gondolja magát, amikor a teljesítményét bírálja, sokan nem értékelik és nem látják azt, amit a társakért tesz. Ádám Martin jól szállt be Németország ellen, egyre jobban beilleszkedik a csapatba, de egyszer kérdezzék meg tőle, hogy saját bevallása szerint hány percet bírna ezen a szinten játszani” – mondta a kapitány a két csatár kapcsán az angliai mérkőzés előtt.

Ádám a németek ellen csereként, bő húsz perc alatt két helyzetig is eljutott, bár egyik fejese sem volt igazán veszélyes, az angolok ellen viszont remek gólpasszokkal szolgálta ki a társakat azután, hogy a 68. percben beállt. 92 százalékosan passzolt azon a meccsen, mind a négy csele sikeres volt és mind az öt párharcát megnyerte.

A fentiek azt mutatják, Marco Rossi tégláról téglára haladva folytatta a Nemzetek Ligájában is az elmúlt évek építkezését, és bár igazán jó alapanyagból nincs nagyon sok, sikerül kiválasztania a legjobbakat, aminek köszönhetően négy forduló után, a németeket, az olaszokat és az angolokat megelőzve, hét ponttal vezetjük a csoportunkat az A-ligában!

A MAGYAR KERET A JÚNIUSI NEMZETEK LIGÁJA-MÉRKŐZÉSEKEN (az előbb távozókkal és később csatlakozókkal együtt)
Kapusok: Dibusz Dénes (Ferencváros), Gulácsi Péter (RB Leipzig – Németország), Szappanos Péter (Budapest Honvéd)
Védők: Bolla Bendegúz (Grasshoppers – Svájc), Fiola Attila (Mol Fehérvár FC), Kecskés Ákos (FK Nyizsnyij Novgorod – Oroszország), Kerkez Milos (AZ Alkmaar – Hollandia), Lang Ádám (Omonia Nicosia – Ciprus), Nagy Zsolt (Puskás Akadémia FC), Willi Orbán (RB Leipzig – Németország), Spandler Csaba (Puskás Akadémia FC), Szalai Attila (Fenerbahce – Törökország)
Középpályások: Baráth Péter (Debreceni VSC), Gazdag Dániel (Philadelphia Union – Egyesült Államok), Kleinheisler László (NK Osijek – Horvátország), Nagy Ádám (Pisa – Olaszország), Loic Nego (Mol Fehérvár FC), Schäfer András (Union Berlin – Németország), Callum Styles (Barnsley FC – Anglia), Szoboszlai Dominik (RB Leipzig – Németország), Vécsei Bálint (Ferencváros)
Támadók: Ádám Martin (Paksi FC), Sallai Roland (SC Freiburg – Németország), Sallói Dániel (Sporting Kansas City – Egyesült Államok), Schön Szabolcs (FC Dallas – Egyesült Államok), Szalai Ádám (FC Basel – Svájc), Vancsa Zalán (MTK)

NEMZETEK LIGÁJA, CSOPORTKÖR
A-LIGA 3. CSOPORT
A MAGYAR VÁLOGATOTT PROGRAMJA
Június 4.: MAGYARORSZÁG–Anglia 1–0
Június 7.: Olaszország–MAGYARORSZÁG 2–1
Június 11.: MAGYARORSZÁG–Németország 1–1
Anglia–MAGYARORSZÁG 0–4
Szeptember 23., 20.45: Németország–MAGYARORSZÁG
Szeptember 26., 20.45: MAGYARORSZÁG–Olaszország