A világ(bajnokság) rendje – Szöllősi György jegyzete

Hogy kizökkent az idő, az először akkor jutott a tudomásunkra, amikor a FIFA 2018 nyarán megerősítette, hogy az amúgy is kissé abszurdan hangzó katari vb nem nyáron (az iskolai bizonyítványosztás után, mint rendesen), hanem év végén lesz. Aztán jött a világjárvány, majd az elhalasztott futball Eb, az odébb tolt olimpia. Ez a nagy felfordulás tehát az egyik oka, hogy ezúttal jobban vártuk a vb-sorsolást, mint máskor, mint olyasvalamit, ami a „boldog békeidőkhöz” köt bennünket, köti a képzeletünket. A másik oka, hogy miután az elmúlt évtizedekben a magyar futball megannyi kudarca leszoktatott bennünket arról, hogy ilyenkor reménykedve böngésszük a friss csoportbeosztást, a válogatott legújabb sikerei megint felpiszkálták a vágyainkat: hátha, hátha mégis…

Pedig azt hittük, hogy nem, soha többé. Amikor a már kisorsolt csoportunkból kizárták Jugoszláviát 1992-ben, s mégsem nőttek az esélyeink. Aztán amikor legközelebb csak Jugoszláviát kellett volna legyőzni a pótselejtezőn, s kaptunk két meccsen 12 gólt. De most, miután kétszer egymás után kijutottunk az Eb-re, sőt a franciaországi Eb-n, majd most a Nemzetek Ligájában is bejutottunk Európa legjobb 16 csapata közé, most megint elkezdtünk bizakodni. Sőt, talán vérszemet kaptunk, és azt számolgatjuk, miként sikerülhetne ezúttal nem a legjobb 24, nem is a legjobb 16, de a legjobb 13 európai csapat, vagyis a vb-résztvevők közé bekerülni. Pokolian nehéz lesz, ha egyáltalán sikerül, de egyrészt megint surranópályát jelenthet a Nemzetek Ligája, ahol most éppen csoportelsőként várjuk az A-csoportot és onnan az újabb élcsapatokat, másrészt egyelőre örüljünk annak, hogy már biztos, jövőre játszunk az Eb-n a németekkel, idehaza a franciákkal és a portugálokkal, a vb-selejtezőn pedig többek között kétszer az angolokkal, s nagyon reméljük, hogy mindannyiszor nézők, magyar szurkolók tízezrei előtt.

A mi nemzedékünk – amely nem élt át világháborút – létének megingathatatlannak gondolt tartópillérei remegtek meg mostanában, s már csak az lett volna brutálisabb, ha mindennapi életünk megannyi megszokott eleme, továbbá az Eb és az olimpia után a futball-vb-k megszokott, négyévenkénti lebonyolítása került volna veszélybe. Mit érdekel már bennünket, hogy nem júniusban, hanem novemberben kezdődik majd a katari sivatagi show, de ha 2022-ben sikerül megrendezni, akkor azért helyreáll a világ rendje. És ha 36 év után, a vb-k addigi történetének egyik meghatározó nemzeteként mi, magyarok is ott leszünk megint, kijelenthetjük, hogy helyre toltuk a kizökkent időt.