Hetvenéves a közönségkedvenc csatár, Szabó Ferenc
Úgy tudom, szülővárosában, Celldömölkön él. Hogyan telnek a hétköznapjai? Régen nagy zsugás volt, ultizik még?
Úgy élek, mint egy nyugdíjas, úgyhogy a kártyázás még hetente néhány alkalommal belefér a régi haverokkal. És igen, ultizunk – mondta Szabó Ferenc, a Ferencvárossal 1975-ben KEK-döntős, egy évvel később, majd 1981-ben is bajnok középcsatár.
Megismerik még a „Centert” az utcán?
Néha igen, és jól is esik.
A Haladás vagy a Ferencváros mérkőzésein megfordul?
Nem, pedig kapacitálnak. A Fradiban is rendesek, Pogány Laci is nógat, hogy Ferike, egyszer gyere már el!
| Született: 1956. január 4., Celldömölk Sportága: labdarúgás Posztja: csatár Klubjai: Haladás (1973–1974; 1981–1984), Ferencváros (1974–1977; 1980–1981), Rába ETO (1977–1980), Sabaria (1984–1986), Celldömölk (1986–1988) Eredményei: KEK-döntős (1975), 2x magyar bajnok (1976, 1981), 2x MNK-győztes (1976, 1979) |
És miért nem megy el a Groupama Arénába?
Vonattal közlekedek, nekem egy bajnoki megnézése kétnapos program lenne.
Karrierje kezdetén Szombathelyen Palicskó Tibor vette a szárnyai alá, aztán Győrben, majd újra a Haladásnál ismét dolgoztak együtt. Nem volt könnyű ember, az MTK futballistái puccsot kezdeményeztek ellene. Ön hogyan jött ki vele?
Nagyon jól! Ő tett fel a magyar labdarúgás palettájára. Éppen az ominózus eset után lett edző Szombathelyen. Amikor meglátott, egyből a középcsatár posztot álmodta meg nekem. Győrbe pedig kimondottan a személye miatt igazoltam. A győriek Szokolai Laciért cserébe három játékost kértek a Fraditól, Palicskó ragaszkodott hozzám, így Nérey György és Onhausz Tibor mellett engem is odaadtak.
Nem volt rossz döntés?
Sérülésekkel bajlódtam, ráadásul egy csónakházban külön éltem a családomtól, s bár a Fradi megígérte, szerez lakást, nem jött össze. Szokit pedig az én helyemre igazolták. Jólesett Palicskó bizalma, mentem.
A Haladásnál szó szerint imádták, Szombathelyen a fiatalok olyannyira megbecsülték, hogy KISZ-alapszervezetet neveztek el önről.
Én is szerettem a Haliban futballozni. Mondjuk nem lehetett rám sütni, hogy mozgalmi gyerek lennék. Volt, aki a fejesek közül azt hitte, valami régi komcsi lehetek, de aztán mondták neki, nem, a csapat centere vagyok. Ráírták a KISZ-naplóra, hogy Szabó Ferenc.
Amikor Budapestre került, Ebedli Zoltánnal, Törőcsik Andrással nemcsak a meccseken voltak jók, hanem a „harmadik félidőben” is odatették magukat. Rengeteg konfliktusa származott ebből Dalnoki Jenő edzővel. Milyen volt a viszonyuk?
Leegyszerűsítve a következő: ő üvöltött, a játékosok bólogattak.
Azért a Fradi 1975-ben KEK-döntős volt, rá egy évre megnyerte a bajnokságot és az MNK-t. Csak volt valamilyen varázsa.
Szakmailag semmi különös, egyvalamiben viszont kiváló volt: csapatot csinált a sok fiatalból. Összekovácsolt minket. Ezzel nem is volt baj, de amikor már jó néhányan, Nyilasi Tibi, Ebedli Zoli, Magyar Pista, Rab Tibi bekerültek a válogatottba, nem vette észre, hogy felnőttek a gyerekek. Ugyanolyan sprőd maradt, mint annak előtte.
Ha már a válogatottat említette: ön miért nem játszott a legjobbak között? Baróti Lajos volt a szövetségi kapitány és csapatot épített az 1978-as argentínai világbajnokságra. Elkelt volna egy gólerős csatár…
Erre mit mondjak? Lajos bácsi nem adta meg a lehetőséget. Szinte mindenkit kipróbált, de engem nem. Pedig a gólképességemben rejlett a tudásom.
Nézve a felhozatalt a támadókból, voltak bőven: az Újpestből Fazekas László, Nagy László, a piros-kékeknél Várady Béla, Izsó Ignác, Kovács István.
Baróti idővel a fradistákat, Pusztai Lacit, Ebedlit és Magyart is mellőzte, Bálint Lacit nem hagyhatta ki, mert a legjobb centerhalf volt, Nyilasi pedig berobbant, kihagyhatatlan lett.
Ha ennyire kilátástalannak ítélte meg a helyzetét, hogyhogy nem hagyta el az országot? Az akkori szóhasználattal élve, sokan disszidáltak, az önnel azonos évjáratból az újpesti kapus Tóth Zoltán és éppen az ön csapattársa, Magyar István is. Vagy a két újpesti középső védő, Harsányi László és Horváth József.
Ezen egy alkalommal gondolkodtam el komolyabban: 1975 nyarán a Fradival négyes tornán vettünk részt Sevillában, a Dinamo Kijevet legyőzve megnyertük. A Betis részéről megkeresett Szusza Ferenc és Ladinszky Attila – ő éppen akkor került a sevillai csapathoz –, és Ebedli Zolit meg engem kapacitáltak, maradjunk kint.
Minek tulajdonítja, hogy az FTC-ben és a Haladásban összesen csupán két-két jó idénye volt? Óriási tehetségnek tartották.
Sajnos sérülékeny voltam, négyszer műtöttek porccal, és a mi időnkben nem artroszkópiás eljárással műtöttek az orvosok. Első idényemben a Haladásban tizenhat évesen tizenhat gólt szereztem, majd a nyári felkészülés utolsó meccsén a Oberwart ellen egy fejes utáni talajfogásnál ért először a porcsérülés. Kis túlzással porcsérüléstől porcsérülésig vergődtem, az egyikből éppen felépültem, akkor meg elvittek katonának…
Milyen hetvenévesnek lenni?
Az egykori MTK-labdarúgóval, Cseh II Lászlóval kapcsolatban terjedt el, hogy a sírkövére írhatnák: Élt 39 évet – de jól. Mi is úgy voltunk vele, hogy éljünk jól.
| Magyarország–Ausztria 3–0, ifjúsági mérkőzés (1973. április 29., Népstadion) Népsport: „A csatárok pedig – különösen azután, hogy Szabó F. középre húzódott – ügyesen, gyorsan és veszélyesen kombináltak.” Szabó Ferenc: „Így állt fel a csatársor: Szabó, Nyilasi, Törőcsik, Pogány, az ellenfélnél meg Herbert Prohaska is játszott." |
| FTC–Győr 6–1, NB I (1974. szeptember 25., Üllői út) NS: „A mezőny kimagaslóan legjobb játékosa volt. Magáért beszél az a tény, hogy öt gólt szerzett a hatból. Minden megmozdulása veszélyes volt. Ketten sem tudták tartani.” 10-es osztályzat. SZ. F.: „A gólokkal valahogy úgy voltam, természetes, hogy jöttek. nemigen foglalkoztam velük. A tízesre persze büszke vagyok. Igaz, egy nagy ziccert kihagytam, egyszer pedig Nyíl kontárkodott bele egy helyzetbe." |
| FTC–CSZKA Moszkva 1–1, MLSZ-kupa (1975. augusztus 20., Csepel) NS: „Ebedli jól ad be, Kelemen átlépi, vele zuhan a CSZKA védelme, a nemrég beállt középcsatár pedig 10 méterről óriási erővel a kapu jobb oldalába bombáz. A szurkolótábor rákezdi: »Ilyen csatár kell nekünk…«” SZ. F.: „Csepelen volt a meccs, ballal rúgtam be." |
| FTC–Estudiantes 5–1, MLSZ-kupa (1975. augusztus 21., Népstadion) NS: „Három gólt szerzett, s ez komoly dicséret.” SZ. F.: „Argentin csapatot legyőzni bármikor nagy fegyvertény, a három gólommal meg különösen. Az Estudiantes akkorra már világkupagyőztes és Libertadores-kupa-győztes volt. Az ellenfélnél a védő Brown 1986-ban világbajnok lett a Maradona-féle válogatottal." |
| FTC–Zbrojovka Brno 7–1, KK-mérkőzés (1975. október 1., Üllői út) NS: „Gólérzékenysége dicséri.” SZ. F.: „Akárcsak Nyilasi, három gólt szereztem, ezek között van életem egyik legszebbje: a félpályától vittem fel a labdát, észrevettem, hogy a kapus kint áll, és cirka negyven méterről jobb külsővel átemeltem felette." |
| Magyarország–Anglia 3–0, U23-as Eb-negyeddöntő (1976. március 10., Üllői út) NS: „Az első félidőben alig találkozott a labdával, szünet után azonban már veszélyes volt az angolok kapujára, gólt lőtt.” SZ. F.: „Sanszuk se volt, pedig Trevor Francis is játszott. Az elődöntőben a jugoszlávokat vertük meg, a döntőben viszont alulmaradtunk a szovjetekkel szemben." |
| Ú. Dózsa–FTC 8–3, NB I (1976. május 15., Népstadion) NS: „Elöl a gólra törő, mozgékony Szabó tűnt ki.” Két gólt szerzett, 8-as osztályzatot kapott. SZ. F.: „Lehet, kicsit furcsa, de állítom, azt a meccset mi is megnyerhettük volna nyolc háromra. A félidőben csak eggyel vezetett a Dózsa, nekem jól ment, Törő állandóan kiabált a védőkkel, hogy álljanak már rám. Más kérdés, hogy Fazekas Laci ihletett formában futballozott. Utána Ebedlivel, Törőcsikkel és Onhausszal bementünk a Thököly étterembe, akkoriban még cigányzene szólt, a prímás megkérdezte, mit játsszon, mire Törő megvonta a vállát és megjegyezte: Nekem nyolc. Aznap este bármit kérdeztek tőle, ezt válaszolta…" |
| Haladás–Győr 5–1, NB I (1981. szeptember 5., Szombathely) NS: „Két pompás gólt szerzett.” 7-es osztályzatot kapott. SZ. F.: „Keretbe foglaltam: enyém volt az első és az utolsó gól. Már Verebes József volt az ETO edzője, de lemostuk őket." |
| FTC–Haladás 0–1, NB I (1982. április 10., Üllői út) NS: „Egyből, 14 méterről a kapu bal sarkába vágta a labdát." 6-os osztályzatot kapott. SZ. F.: „Ezen a meccsen kapott Hegedüs Péter tízest. Én lőttem a győztes gólt, és mindig azzal zrikálom, ha nulla nulla marad, csak kilencest adnak neki. Nekem köszönheti a maximális osztályzatot." |
| Haladás–MTK 7–1, NB I (1983. május 25., Szombathely) NS: „A félpályáról induló Szabó kicselezte Szabadost, majd éles szögből a kapu bal oldalába helyezett." Emellett négy gólpasszt adott, 9-es osztályzatot kapott. SZ. F.: „A gólpasszokra emlékszem, királyt csináltam a többiekből. Remek együttesünk volt, Hegedüs, Vörös Csaba, Hegyi Imre, Nagy Jóska, Dobány Lajos." |
