Varga Barnabás góljával kiizzadtuk a győzelmet Jerevánban, megőriztük a második helyünket
EURÓPAI VILÁGBAJNOKI SELEJTEZŐ
F-CSOPORT, 5. FORDULÓ
ÖRMÉNYORSZÁG–MAGYARORSZÁG 0–1 (0–1)
Jereván, Vazgen Szargszjan Köztársasági Stadion, 14 247 néző. Vezette: José María Sánchez (Raúl Cabanero, Inigo Prieto) – spanyolok
ÖRMÉNYORSZÁG: Avagjan – Pilojan, Sz. Muradjan, Mkrtcsjan, Tiknizjan – Hovhanniszjan (Nalbandjan, 77.), K. Muradjan (Agaszarjan, 90.), Szpercjan – Szevikjan (Elojan, 77.), Ranos (Szerobjan, 76.), Sagojan (N. Grigorjan, 69.). Szövetségi kapitány: Jegise Melikjan
MAGYARORSZÁG: Dibusz – Nego, Orbán, Szalai A., Kerkez (Nagy Zs., 86.) – Schäfer, Styles (Vitális, 71.) – Bolla (Lukács D., 61.), Szoboszlai, Sallai (Tóth A., 71.) – Varga B. Szövetségi kapitány: Marco Rossi
Gólszerző: Varga B. (33.)
Ha van nemzet, amely megbűnhődte már a múltat s jövendőt, az akár az örmény is lehetne. Az egyik legrégebben megtelepedett kaukázusi népcsoport több mint 3500 éve igyekszik fennmaradni Európa és Ázsia határvidékén keresztény közösségként, dacolva a vallási, kulturális és földrajzi elszigeteltséggel, valamint a nagyhatalmak szomszédságával és folyamatos fenyegetésével. Évezredekre visszanyúló története során rengeteg nemzettragédia érte, külön kötetet lehetne szentelni annak, mi minden sújtotta. Csak a közelmúlt példáiból néhányat felidézve: a XX. század elején a modern kor első szervezett népirtásának áldozataként — óvatos becslések szerint — 6-800 ezer, más források szerint akár 1.5-2 millió örmény vesztette életét az Oszmán Birodalomban, az ifjútörök kormány uralma idején. A kollektív emlékezetből sosem törlődik 1988. december 7-e sem, aznap ugyanis a Richter-skála szerinti 7-es erősségű földrengés döntötte romba az ország északi térségét. A természeti katasztrófában körülbelül 30 ezer ember veszítette életét, százezrek váltak otthontalanná, míg a régió ipari létesítményeinek döntő többsége a földdel vált egyenlővé. A legújabb megrázkódtatásig sem kell messzire visszalapozni: 2023-ban Azerbajdzsán villámháborút indított, és átvette az ellenőrzést Hegyi-Karabah (vagy ahogyan itt hívják, Arcah) fölött. Ennek következményeként a térség teljes, százezres nagyságrendű örmény lakossága menekülésre kényszerült – újabb sebként égve be a nemzeti emlékezetbe.
Bár az elmúlt napokban a felhős égbolt és a szmog miatt még csak a kontúrjait sem lehetett látni Jerevánból, szép idő esetén a főváros majd' minden szegletéből észre lehet venni az Araratot. A Bibliából ismert 5137 méter magas hegy (ezen feneklett meg Noé bárkája) az örmény identitás legfontosabb szimbóluma, történelmi, vallási, kulturális és nemzeti jelentősége is van. Látványa mégis kettős érzéseket ébreszt: mivel mintegy száz éve Törökország területén fekszik, egyszerre jelképe az elveszett hazának, illetve a reménynek. Az Ararat ugyan a határon túl magasodik, mégis minden örményé – akárcsak a válogatott, amely híven képviseli a nemzeti karaktert. Nem véletlenül mondta Magyarország csütörtök esti világbajnoki selejtezős ellenfeléről Kerkez Milos, hogy igazi harcosok alkotják, futballistái ugyanis egymásért küzdenek, márpedig ilyen csapat ellen mindig keserves játszani – még akkor is, ha az esélyes ezúttal Marco Rossi szövetségi kapitány csoportmásodik helyre törő együttese.
A kapitány egyébként a nagy tétre való tekintettel teret sem engedett a kísérletezésnek, a számára legmegbízhatóbbnak tartott (és a lapunk által előrevetített) tizenegyet küldte Jerevánban pályára. A hiányzóktól sújtott örmények ellenben felforgatott csapattal kezdtek, az októberi budapesti összecsapáshoz képest öt helyen változott az összetételük. Nem állt távol a magyar válogatott a nagyszerű kezdéstől: a 3. percben Sallai Roland beadása után Varga Barnabás készítette le okosan lövésre a labdát Bolla Bendegúznak, aki méterekkel a kapu fölé tüzelt. Jól működött a letámadás, amelyet elöl Varga, Szoboszlai Dominik és Sallai vezényelt, a hazai labdakihozatalt többször is megakadályozta, aminek labdaszerzés lett az eredménye. A játékosok gyakran változtatták pozíciójukat annak tükrében, kinél van a labda, sokszor csoportosultak kis területen, ám a kis játékokba ezúttal gyakran hiba csúszott. A tömörülő örmény védelmet ritkán sikerült feltörni, és ez idegességet, valamint technikai hibákat szült.
A 20. percben mintaszerű akciót vezetett a bal oldal, Kerkez Milos és Sallai Roland villámgyors ritmusváltása után Szoboszlaihoz került a labda, ám az elakadt a bevetődő Sztjopa Mkrtcsjanban. Ha már a klasszis középpályást említettük, ezúttal is gyakran visszalépett a labdáért, még az is előfordult, hogy a belső védő pozíciójában vette fel.
A 33. percben Sallai éppen hogy belefejelt Bolla beadása után a labdába, ám ami nem jött össze neki, az néhány másodperccel később sikerült Varga Barnabásnak: a 60. válogatott mérkőzésén, s ilyen minőségben a magyar futballtörténelem eddigi legfiatalabb jubilánsaként pályára lépő Szoboszlai ívelését követően védővel a nyakán bólintott a kapuba az FTC-csatár – ez volt idénybeli 13. fejes gólja! A mezőnyfölény tehát vezetéssé érett, de az igazat megvallva nem volt meggyőző a játék, ezért is volt fontos a villanás. A 39. percben jöhetett volna a következő, kontratámadás végén Sallai azonban rossz megoldást választott, passz helyett a védőbe lőtte a labdát, míg a félidő végén Schäfer András előtt adódott még lehetőség, ám Henri Avagjan leért a lövésre.
Noha több játékkapcsolat sem volt ezúttal meggyőző (különösen Loic Negóé és Bolla Bendegúzé), Marco Rossi a szünetben nem változtatott. A második játékrész több felelőtlen labdavesztéssel indult, de az örmények nem büntették meg azokat. A hazai szurkolók rendre talpra ugrottak, ha kedvenceik lendületből törtek a támadóharmadba, és bizony ez egyre többször esett meg a fordulás után – nagy fölényről nem volt szó, de megváltozott a mérkőzés képe, mert csapongó lett a játék, a magyar labdakihozatalok akadoztak. Ugyanakkor volt ebben a lelkes játékban veszély is: a 62. percben Sallai Roland gurított középre, Szoboszlai Dominik elől Szergej Muradjan szögletre kotorta becsúszva a labdát – óriási mentés volt. Ekkor már pályán volt Lukács Dániel is, aki Bolla Bendegúzt váltotta, de láthatóan szükség volt további frissítésekre, ezért Tóth Alex és Vitális Milán érkezett, hogy helyreállítsák a középpálya stabilitását. A 77. percben le lehetett volna zárni a meccset, Tóth Alex azonban centikkel eltévesztette a jobb alsót (a labda súrolta a kapufát), így maradt az izgalom a hajrára – egekbe is szökött a pulzus, amikor a tehetséges futballista tőle szokatlan módon odaajándékozta a 80. percben az ellenfélnek a labdát, Nair Tiknizjan azonban ziccerben nem találta el a kaput.
Feszültséggel telve, a mérkőzés végét várva, lassan teltek a percek, a hosszabbítás végén pedig a nagy helyzetbe hozott Arajik Elojan a labda mellé rúgott... Ez volt az utolsó momentum, mert utána José María Sánchez lefújta a meccset, így megszereztük a három pontot. Szombat este Írország 2–0-ra legyőzte Portugáliát, így a vasárnapi, záró forduló előtt még teljesen nyílt a csoport. A magyar válogatott adott esetben egy Írország elleni többgólos győzelemmel és egy portugál botlással akár a csoport élén is végezhet. 0–1
Örményország–Magyarország labdarúgó vb-selejtező (Fotó: Szabó Miklós)
A csoport másik mérkőzésén: Írország–Portugália 2–0
| AZ F-CSOPORT ÁLLÁSA | M | Gy | D | V | L–K | Gk | P |
| 1. Portugália | 5 | 3 | 1 | 1 | 11–6 | +5 | 10 |
| 2. MAGYARORSZÁG | 5 | 2 | 2 | 1 | 9–7 | +2 | 8 |
| 3. Írország | 5 | 2 | 1 | 2 | 6–5 | +1 | 7 |
| 4. Örményország | 5 | 1 | – | 4 | 2–10 | –8 | 3 |
