Árfolyamfigyelő – Malonyai Péter jegyzete

A megszokottnál több hozzászólást, véleményt olvastam el a szombati vereségről, okosabb nem lettem, hiszen végig bennem volt és bennem van, hogy végül is mindegy, kikaptunk 3–1-re, innen megyünk tovább.

Megyünk?

Remélem. Ennél többet ugyan mit mondhatnék, ám ebben benne van, hogy előzetesen mindenki, nemcsak mi, drukkerek, hanem a csapat környékén szorgoskodók is egyértelműen győzelmet vártak. Ezt nem(csak) én mondom, hanem Vági Márton is, aki azért bízik abban, hogy lesz tovább, megyünk előre. A magunk útján. Ami persze nem feltétlenül felfelé vezet, de ez csak utólag derül(het) ki. Mondják, a remény hal meg utoljára, de szerintem a futballban soha. Hiszik, nem hiszik, az tartja életben.

Vági úr egyébként hivatalnok, az MLSZ alapszabálya – 39. §. (1) – szerint „a Szövetségi Hivatal vezetője az MLSZ-szel munkaviszonyban álló főtitkár”, az elnökség nevezi ki határozatlan időre. Miután szinte emberemlékezet óta betölti hivatalát, nyilván hitele van a saját köreiben. Nincs szerencsém ismerni, de nagyra becsült kollégám, Bodnár Zalán interjúja után megemelem a kalapom előtte. Egyszerre jó hivatalnok (ne becsüljük le!) és drukker, amit lehet, megoszt a közzel (ritka madár).

Felteszem a legtöbben arra kapják fel a fejüket, hogy mennyi pénzt hozhat a konyhára az Európa-bajnokság – alaphelyzetben (marad sikernek a kijutás), jobb esetben (csoporttovábbjutás) és – adja isten – még jobb esetben (álom…). Bevallom, én is osztottam, szoroztam, még az esti árfolyamot is megnéztem, de nem teszek közzé számokat, nem csupán azért, mert ilyenkor mindig lemarad vagy hozzákerül nálam egy nulla.

Aki akarja, számoljon, engem nem érdekel a pénz(ük), már csak azért sem, mert több a duma, mint a tény. A futball ellen ágálva sokan Raimondo Montecuccolival (1609–1680) nagyképűsködnek, mondván, szerinte, mint a háborúhoz, a futballhoz is három dolog kell, pénz, pénz és pénz. Ha előveszik a tételt, jó tudniuk, hogy nem Montecuccolitól, hanem Gian Giacomo Trivulzio (1440–1518) őrgróftól ered, aki XII. Lajos francia király (1462–1515) hadvezéreként mondta Milánó városának bevétele előtt: „Tre cose, Sire, ci bisogno preparare, danari, danari e poi danari”, azaz: „Három dolog, uram, amivel fel kell készülnünk: pénz, pénz, majd pénz.”

Egyelőre ott tartunk, hogy nem azért kaptunk ki Svájctól, mert nem volt nálunk egy fitying sem. Jobban futballoztak.

A pályán ez a leginkább konvertibilis, ez váltható át legjobban.

Magas árfolyamon.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!